Igen Tisztelt Elnök Asszony!
Tisztelt Polgármester Úr!
Főtisztelendő Püspök Úr!
Kedves Képviselő-társaim!
Kedves Választó Polgártársaim!
Kedves Választott Polgártársaim!
Képviselő és Polgármester Kollégák!
Először is engedjék meg, hogy nemcsak a Választási Bizottság Elnökének, hanem minden makói, hódmezővásárhelyi és a térségben élő választópolgárnak megköszönjem a választáson való részvételt, megköszönjem azoknak, akik újra engem tiszteltek meg a bizalmukkal, és különösképpen megköszönjem azoknak, akik először szavaztak rám, ebből az alkalomból, hogy a parlamenti mandátumért indulhattam a választásokon.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy eredmény az kötelezi a győztest józanságra. Józanságra, abban a tekintetben, hogy lássa, hogy még akadnak néhányan, akik nem adták rá a voksukat. Így aztán a következő néhány hónap és néhány esztendő, legalább 2018-ig tartogat számomra munkát, hogy meggyőzzem azokat, akik távol maradtak, és meggyőzzem azokat, akik 2014 tavaszán nem adták rám a szavazatukat, meggyőzzem arról, hogy a közös munkánkkal, ennek a térségnek a sorsát előbbre vihetjük.
Nehéz bölcs dolgokat mondani annak, aki negyedik alkalommal veheti már át a parlamenti mandátumot, hiszen 2002-ben, 6-ban, 10-ben és most 14-ben állhatok a térségbeli választópolgárok elé.
Az első szó nyilvánvaló, ahogy említettem, a köszöneté, a második pedig a munkára való biztatásé. Nemcsak nekem kell dolgoznom, a következendő négy esztendőben, hanem azt gondolom, hogy mindannyiunknak van bőségesen kötelessége. Ami engem illet, azt hiszem, hogy a politikához, legalább három dologra, a siker érdekében annak, akinek politikára adja a fejét, szüksége van.
Az első, a sikeres politikus karakterében, a sikeres politikához, és a sikeres politikus léthez, mindenféleképpen, hogy az embernek legyen hitvallása, legyen elkötelezettsége, hogy tudja azt, hogy a Parlament az nem cél, hanem eszköz. A hatalom, az nem cél, hanem eszköz. A Parlamentet és a hatalmat jóra kell használjuk mindannyian, akik a választópolgároktól bizalmat kaptunk. Ez a mai világban nagyon fontos dolog, hiszen viszonylag kevesen vannak azok, akik a Parlamentet eszköznek és nem célnak tekintik. Sokkal többen vannak azok, akik a Parlamentet célnak tekintik, hogy hatalmat szerezzenek, hogy érvényesüljön az ambíciójuk vagy hogy egzisztenciát szerezzenek. Ehhez képest én azt gondolom, hogy a Parlament, a közélet, a politika az nem cél, hanem eszköz, mint ahogy a hatalom is, eszköz csupán.
A második dolog, hogy aki politikára adja a fejét, annak mindenféleképpen magának a politikának, mint szakmának művelőjének kell lennie. Arra gondolok, hogy másokkal ellentétben a választópolgárok jelentős részével szemben és a sajtó jelentős részével szemben, azt gondolom, hogy a politika, a politikusi lét, a közéleti munka, a választottak képviselete, akár ebben a teremben, akár az ország más pontján az mégis csak egy szakma. Egy olyan szakma, amelyet lehet gyengén űzni, lehet kiválóan űzni, és lehet valaki, mint ahogy ebben a teremben sok orvos professzor van, lehet ennek a szakmának valaki professzionális művelője, lehet valaki a politika professzora. Én azt remélem, hogy egyszer majd az leszek. Azt remélem, hogy jó néhány választás után, majd elérem azt, hogy a hivatásom mellett a szakmámnak is, a politika világának is professzionális művelője lehetek. Ehhez még további bizalomra, újabb szavazatokra és jó néhány választási ciklusra van szükség.
S a harmadik dolog, a harmadik dolog, ami egy politikusnak mindenféleképpen kell a fejében legyen, ez pedig az, hogy ez mégis csak egy kemény munka. Hivatás, professzionalitás, és nagyon kemény munka. Kemény munka a hétköznapokban, és kemény munka ma is, ezen az ünnepnapon, hiszen ma amikor ezt a mandátumot átvettem és amikor május 6-án az Országgyűlésben esküt teszek, azonnal elkezdődik egy négy éves kőkemény munka, hiszen nekünk mindannyiunknak, akik most mandátumot veszünk át, esküt teszünk, vagy éppenséggel a következő hónapokban mérettetjük meg magunkat Európa Parlamenti képviselőként, polgármesterként, települési képviselő jelöltként. A munkák abból áll, hogy azok, akik bizalmat szavaztak nekünk, érezzék, hogy képviseljük őket. S nagyon fontos, hogy az ember mit tesz ezzel a bizalommal. Megjutalmazza-e azokat, akik rá szavaztak, s megleckézteti-e azokat, akik nem adták rá a voksukat. Nem hiszem, hogy egy parlamenti képviselőnek, egy települési képviselőnek vagy egy polgármesternek az volna a dolga, hogy jutalmazzon vagy leckéztessen. A parlamenti képviselőnek az a dolga, kötelessége, hogy mindenkit képviseljen az ország házában, azokat is, akik rá adták a voksukat és azokat is, akik ellene szavaztak. Én erre szeretnék esküt tenni május 6-án és ennek jegyében veszem ma ezt a mandátumot kézhez. Mindenkit képviselni akarok, aki ebben a választókörzetben él, minden választópolgárnak szeretnék megbízható, szorgalmas, hitvallással, tudással és munkaszorgalommal rendelkező parlamenti képviselője lenni. Büszke vagyok erre a mandátumra azért is, mert a mi vidékünk Makó és környéke, Hódmezővásárhely és környéke, a kisebb nagyobb települések, mind a 19, mégis csak az országnak egy szegényebb sorsú, szerencsétlenebb sorsú, hányattatottabb sorsú, a történelem viharait sokkal jobban megérző vidéke. Én azt hiszem, hogy ez a bizalom sokkal nagyobb kötelesség számunkra, mint a 2010-es bizalom. Azt gondolom, hogy azok, akik nekünk ma bizalmat szavaztak azok, akik engedték, hogy a parlamenti többséget megadjuk, akik szavazatukkal vagy akár távolmaradásukkal ezt támogatták, azok úgy gondolják, hogy van lehetőségünk arra, van bennünk reményük arra, hogy ezt az országot és ezt a vidéket naggyá tesszük, hogy boldogabbá tesszük az itt élő embereket. Nehéz célokat megfogalmazni, én azonban őszintén hiszem, minden gyáva pesszimistával szemben, aki már a 2018-as választások elvesztésétől fél, én azt hiszem, hogy nagyon kemény munkával, összefogással, ezt a vidéket és ezt az országot, ezt a nemzetet jobbá, lakhatóbbá, szerethetőbbé és naggyá is képesek leszünk tenni közösen. Ezért aztán azt gondolom, hogy ennek a választási ciklusnak, mint ahogy az első alkalommal is megfogalmaztam, kell hogy jelmondata legyen.
Az első alkalommal, amikor ebben a házban esküt tehettem, polgármesterként és előtte parlamenti képviselőként, akkor egyetlen egy mondatot mondtam csupán, a magyar reformátusok jelszavát, „Si Deus pro nobis, quis contra nos?” „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” – akkor erre volt szükség. Részben azért, mert 27 éves voltam, és valóban szükség volt a Jóisten támogatására, hogy helyt tudjak állni a nagy vállalásban, részben pedig azért, mert a baj sem volt kicsi. Most azonban úgy gondolom, hogy talán bátrak lehetünk, és előző mondat fenntartása mellett mondhatunk egy másikat is, „Egy mindenkiért, s mindenki egymásért”.
Én azt szeretném kívánni és remélni mindannyiunknak, hogy ebben a szellemben, az egy mindenkiért és a mindenki egymásért szellemében, tudjunk dolgozni a következendő esztendőkben, ezért a közösségért, egy sokkal jobb országért, egy sokkal jobb, eredményesebb közösségért, s azért, hogy akik itt élnek, azok bizalma megerősödjön abban, hogy jó döntést hoztak, az elmúlt esztendőkben.
Most pedig szeretném megköszönni mégegyszer a választási bizottság minden tagjának a munkát, képviselő és polgármester kollegáimnak a támogatást, a választásokon résztvevő választópolgároknak a szavazatot, az új szavazatot és a régi szavazatot, a jelölt társaimnak az indulás vállalását, ami egy nagy próbatétel minden ember számára, hogy ha bizalomra jelentkezik és természetesen a választópolgároknak köszönöm leginkább a bizalmat, szüleimnek és családomnak, feleségemnek és gyermekeimnek a támogatást.
Köszönöm szépen, rám számíthatnak, én itthon maradok, innen nem messze, a szomszédban, ott megtalálnak.
Köszönöm szépen.