Főtisztelendő Püspök Atya!
Igen Tisztelt Polgármester Úr!
Kedves Hódmezővásárhelyi Barátaim, Polgártársaim!
A Magyar Kormány nevében, Szent István király napján, Magyarország születésnapján, megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, úgy is mint a város országgyűlési képviselője. Születésnapi zene után, amelyért hálásak vagyunk a Muzsikás Együttesnek, születésnapi beszédet illik tartani, mielőtt azonban ennek neki látnék engedjék meg, hogy a mai napon a Kárpát-medencéből közénk érkezett magyar honfitársaimat tisztelettel köszöntsem, akik itt ünnepélyesen Szent István király napján teszik le a magyar állampolgársági esküt, immár négyezredikként Hódmezővásárhelyen.
Isten hozta magukat és Isten éltesse magukat Szent István király ünnepén.
Valóban igazi születésnapra jöttünk össze, különösen azért, mert augusztus 20-a, Szent István király napja, a mi ünnepünk. Bizonyos szempontból nemzeti ünnepeink között ez az, ami leginkább a miénk, hiszen ezt az ünnepet, más kevésbé értheti, mint a többi nagy ünnepeinket.
Vegyük csak számba, itt van például október 23-a, a nagy magyar szabadságharc, amely kifejezi egy nép, egy nemzet szabadságvágyát, egy zsarnokló diktatúrával szemben, és amelyet ért az egész világ, hiszen értenek szomszédaink, barátaink és megértenek a világ minden pontján, legyen szó Európáról vagy Amerikáról.
És nagyjából ugyanez a helyzet március 15-ével is kedves honfitársaim. 1848 szent szabadságharcát mások is vívták, nekünk Hódmezővásárhelyieknek, különösképpen közel áll ez a szívünkhöz, de mindig tudnunk kell, hogy Európában sok helyen próbálták a szabadságot kivívni maguknak más nemzetek, más városok és más közösségek is.
Mindaz azonban, ami augusztus 20-hoz köt bennünket, gyökeresen más, eltérő, megkülönbözteti az ünnepek sorában, Szent István király napját.
Legkevésbé sem azért, mert több mint ezer éves születésnapra jöttünk össze. Talán inkább azért, mert augusztus 20-a ünnepe nem a rebellióról, nem a valami elleni fellépésről, nem a sokszor történelmünkre jellemző élet-halál harcról szól, nem a rombolással szembeni összefogásról, hanem mindig az építkezésről szól.
Valami egészen újnak, valami egészen grandiózusnak az építésére vállalkoztak Szent István királyék, valami nagyszerűnek a megépítésére. Nem kevesebbre vállalkoztak ezer esztendővel ezelőtt az őseink, hogy felépítik a magyar államot, mint hogy a magyar fennmaradás feltételeit teremtik meg. A magyar állam felépítése, és a magyar megmaradás feltételeinek a megteremtése az a történelmi érdem, az a történelmi vívmány, amelyre mindannyian ma büszkék lehetünk. Ennek a népnek a mai nap, családi ügye, mondhatnánk belügye, még akkor is, hogy ha Szent István törvényei, a Szent Istváni állam megteremtette egy nomád nép számára, egy nomád törzs számára, a keresztény keretek, a keresztény állami keretek között való megmaradás feltételét és később, az egész keresztény Európa számára védőbástyát jelentett, ezzel együtt mégis a mi családunk ügye, a mi nemzetünk ügye augusztus 20-a.
Augusztus 20-án elsősorban, mi ünneplünk magyarok, Magyarország születésnapja, a magyar állam megszületésének szimbolikus dátuma. És természetesen a mai nap sok mindennek jelképe manapság is. Jelképe a keresztény világban elfoglalt évszázados és megkérdőjelezhetetlen szerepünknek. Jelképe az Európához, az Európai Közösséghez való történelmi jussunknak, és jelképe kell legyen mindig az önállóságunknak és a nagykorúságunknak. Itt az idő hát arra is, hogy számba vegyük 2014-ben milyen feladatot szab számunkra Szent István öröksége, a mai születésnapon milyen fogadalmakat tehetünk a jövőre nézve. Egészen biztos vagyok abban, hogy Magyarország, a Magyar Állam feladata, a következő esztendőkben kettős. Befelé a Magyar Állam megújítása, kifelé az önállóság és a nagykorúság kérdése. A Magyar Állam megújítása azért olyan fontos nekünk mai magyaroknak, mert az elmúlt hatvan esztendőben megtanulhattuk, hogy egy ország sikere azon múlik, milyen az állam, és kik vezetik. Egy ország sikere, egy ország gazdasági, társadalmi versenyképessége, a tehetségünk, a nemzeti tehetségünk kibontakoztatása azon múlik, vajon hogyan működik az ország. Szent István országában 2014-ben mit jelent az állam megújítása. Azt jelenti, hogy olyan államra van szükségünk, amelyet ha már megszerveztünk, akkor védjen is meg bennünket, hogy a Magyar Állam ne a bajok forrása legyen a Hódmezővásárhelyiek életében, hanem a Magyar Állam mindannyiunk közös erejének az alapja tudjon lenni.
2014-ben az ezer éves Magyar Állam megerősítésében, újjászervezésében azonban csak félúton járunk. Szent István király annak idején az állam létrehozását úgy képzelte el, hogy a magyarok számára törvényeket alkot, olyan törvényeket, amelyek meghatározzák az élet feltételeit. 2010-ben új törvényeket alkottunk, a XXI. századi Magyarország életének meghatározása céljából. Elkészült az imént idézett Alaptörvény, elkészültek a kétharmados sarkalatos törvények, elkészült az új Polgári Törvénykönyv, az új Büntető Törvénykönyv és elkészült az új közigazgatási rendszert megalapozó törvénycsomag, mégsem lehetünk elégedettek, mégis csak félúton járunk, hiszen az új törvényekhez, új államszervezetre van szükség és ez az államszervezet, ennek a megvalósítása a következő évek nagy kihívása. Új törvényekhez, új államra van szükség. Amikor az új állam nem uralkodik, hanem van benne kellő alázat, amikor az új állam a szolgálatra teszi fel a működését, és nem arra, hogy a választópolgárokon uralkodjék.
Az új állam olyan, amely segít, és nem segítségre szorul.
Az új állam olyan, amelyre számíthat minden magyar polgár.
Az új állam nem teszi tönkre egyetlen egy magyar embernek az életét sem, segít mindenkit, segít mindenkinek az életében és nincs ott, ahol egyébként sem kell ott lennie. Nem zavarja meg a választópolgárok életét.
Az új magyar állam, békén hagyja a magyar választókat.
Az új államnak a legfontosabb, a magyar adófizető polgár.
Az új állam munkát teremt, és lehetőséget mindenki számára, hogy tehetsége szerint boldoguljon.
Az új állam gyors, hatékony, az új állam mindenki számára hozzáférhető és elérhető.
Az új állam nem tesz különbséget magyar választópolgár között sem aszerint, hogy kire adta a szavazatát, sem aszerint, hogy mennyi pénze van. Az új állam egyszerűbb, érthetőbb.
Az új magyar állam megvédi az ember természeti környezetét, és megteremti a magyarok számára az egészséges élethez szükséges feltételeket.
Az új állam 25 év után végre nem lop és nem korrupt.
Az új állam vezetői a megbízatást nem célnak tekintik, hanem egy eszköznek, amellyel jobbá tehetik azoknak az életét, akik a sorsukat rájuk bízták.
Ez lenne a munka, az új állam megszervezéséhez, az idei és a következő esztendőkben.
Az új állam megszervezése mellett, az önállóságunk és a nagykorúságunk is fontos kérdése az előttünk álló időnek. Fontos és időszerű manapság erre emlékeztetni magunkat, mert fontos és időszerű hiszen erre az önállóságra, és a nagykorúságra emlékeztettek bennünket mások is.
Magyarország ugyanis az ingerküszöb alattiság szürke évei, majdnem évtizedei után, újra a hírek egyik fontos szereplőivé vált a világban, és tegyük hozzá, minimum ellentmondásos szövegösszefüggésben.
A világsajtó, a bennünket figyelők újra és újra előszeretettel írnak a lázadó, rebellis magyarokról, Európa új fenegyerekeiről, akik talán veszélyt is jelenthetnek a XXI. századi Európára. Pedig az a helyzet hölgyeim és uraim, kedves születésnapra összegyűlt Hódmezővásárhelyiek, hogy nem lettünk mi keményebbek, de még csak nacionalistábbak sem, mint mások, amikor a nemzeti érdek védelméről van szó. Nem lettünk mi keményebbek vagy nacionalistábbak, mint a franciák, az angolok vagy a patrióta amerikaiak, amikor a világban vagy hazájukban saját érdekeiket védik.
Nem hölgyeim és uraim, mi csak a korábbi önmagunkhoz képest vagyunk határozottabbak, öntudatosabbak, nem másokhoz képest.
A látszat, csal. Magyarország nem a szabad világ többi öntudatos nemzetével fordult szembe, hanem régebbi kishitű önmagával. Nem hátat fordítás ez a világ büszke nemzeteinek, sokkal inkább felzárkózás hozzájuk. A világ ugyanis, a rendszerváltozás utáni évtizedekben sajnos hozzászokott egy olyan Magyarországhoz, amely stréberként viselkedik. A világ hozzászokott egy stréber Magyarországhoz, amely egyenes derékkal, hátratett kézzel ül a padban, amely csak akkor beszél, ha kérdezik. Akinek unió kék egyen iskolaköpenye ránctalanul feszül a testén. Ilyen volt a 2010 előtti világ, ilyen volt a 2010 előtti magyar politika. Ezt a képet sugározta Magyarországról, a világból, ezt a képet sugározta rólunk magyarokról egy szervilis, „bólogató Jánosok” országát, bár ezt a Jánosok nevében mégis csak muszáj vagyok kikérni, inkább egy bólogató, szervilis, bólogató Ferencek és bólogató Gordonok országa volt Magyarország. Olyan állama az újra egyesülő, elvileg szabad Európának, amely mindennél jobban megakart felelni, hol Brüsszelnek, hol Berlinnek és hol Washingtonnak, hol a Valutaalapnak, hol a Bankszövetségnek. Jobban akart ezeknek megfelelni, mint a saját választóinak. A világ pedig sajnos megszokta, hogy van egy ilyen ország, amely a tenyeréből eszik. A dolog jó oldala az volt, hogy szépeket írtak rólunk, a világsajtóban, a rossz meg az, hogy nem voltunk képesek érvényesíteni a nemzeti érdekeinket, nem voltunk képesek megvédeni a polgárainkat, olyan veszteségektől, amilyenektől mondjuk az amerikai, a német kormányok képesek voltak megvédeni a választópolgáraikat. Nem tudtuk megvédeni a választópolgárainkat a gyárak bezárásától, a devizahitelek trükkös szerződéseitől vagy éppenséggel a jövendő eladósításától.
A stréberség éveinek azonban vége. Magyarország ezentúl csak akkor bólogat, ha egyetért valamivel és csak akkor ért egyet valamivel, ha az a magyar családok, a magyar vállalkozások, a magyar települések érdekében áll. Igaza van annak, aki rámutat, hogy ma Magyarország nem a nemzetközi sajtóvilág kedvence, de hazudik az, aki elhallgatja, hogy cserében megoldottunk olyan kérdéseket, amelyek évek vagy évtizedek óta adóságaink voltak. Felléptünk az energiaszolgáltatókkal szemben, csökkentettük a rezsiköltséget, hatástalanítottuk a szocialisták devizahitel bombáját, és újraindítottuk a gazdasági növekedést. Ezek a tények, a többi pedig csak szerkesztőségi jegyzet vagy szerkesztőségi vélemény.
Nekünk magyaroknak nem szabad megijednünk 2014-ben, nem szabad elbizonytalanodnunk, tehát amikor a világ meglepődik azon, hogy a néma gyermekről kiderült, tud beszélni, vannak gondolatai és rendelkezik önálló akarattal, és vannak saját céljai.
A szocialista kormányok idején a világ hozzászokott egy félszeg Magyarországhoz. Most kapkodja a levegőt, hogy a korábbi anyámasszony katonája végre öntudatára ébredt. Azonban azt tudjuk mondani szocialista barátainknak és választópolgártársainknak, nem kell berezelni elvtársak, majd megszokja ezt a világ, megszokja az új, karakán Magyarországot is.
Nyugodjon meg mindenki, megmarad a demokrácia, megmarad az Európai Unió és megmarad a piacgazdaság is. Különbség csak abban lesz, hogy a világnak ezentúl egy olyan Magyarországgal lesz dolga, amelyik nem ijed meg a saját árnyékától. Az előítéletes véleményeket pedig lassan, de biztosan felülírják a tények, és felülírja az a munka, amellyel újjászervezzük ezt az országot, újjászervezzük a Magyar Államot, megteremtjük annak végre az önállóságát és megteremtjük a nagykorúságát.
Ehhez kívánok a nagy nemzeti születésnap alkalmából, mindannyiunknak erőt, egészséget, Isten éltesse Magyarországot!