Jó napot kívánok mindenkinek!
Nagy tisztelettel köszöntöm a kedves megjelenteket, és mindenekelőtt szeretném a Fórum meghívását a Kormány nevében, Orbán Viktor Miniszterelnök úr üdvözletét is tolmácsolva megköszönni, különösképpen Czakó Borbálának, a házigazdának, a megszólalás lehetőségét és a Fórum megszervezését. Tisztelettel köszöntöm vendégeinket, illetve előadótársaimat is, és az érdeklődő közönséget is.
Nem könnyű feladat elé állított az Elnök Asszony, tekintettel arra, hogy ebben a körben az ember nem csak beszédet kell, hogy tartson, hanem mondania is kell valamit, és a kettő egyszerre, európai uniós ügyekben nem egyszerű. Az ember Brüsszelben azt tapasztalja, hogy nagyon sokat beszélnek, de keveset mondanak, itt a velem szemben megfogalmazott elvárás pont a fordítottja, hogy lehetőség szerint keveset beszéljek, de mondjak is valamit. Ezt mondta az Elnök Asszony, hogy lehetőség szerint ebben a körben tartsam a mondandómat. Azért kezdek bele lassabban, mert Martonyi János itt bujkál a reggeliző asztal mellett és azt mondta, hogy addig semmiképpen ne kezdjem el, amíg Ő be nem jön. Ezért mindjárt érkezik a Külügyminiszter Úr is.
Azzal kell kezdenem, talán ami az általános helyzetértékeléssel kapcsolatos, hogy Magyarország polgárai és a Magyarországról gondolkodó európai polgárok, sőt, világpolgárok, azt gondolták, hogyha Magyarország a NATO tagja lesz és az Európai Unió tagja lesz, akkor hazánk összes kisebb és nagyobb baja egyszerre megoldódik. Ehhez képest ma egy olyan világban kell lennünk, amit talán úgy írhatunk le, hogy „észnél kell lennünk”, ami azt jelenti, hogy olyan rövid idő alatt kialakulnak súlyos krízisek és válságok, nehézségek és kihívások, amelyek rácáfolnak azokra a várakozásokra, amelyek a 90-es években vagy a 2000-es évek elején fogalmazódtak meg, és amelyek arról szóltak, hogy egy egységes Európa által biztosított nagy jólét következik majd itt Közép-Európában is. Hiszen gazdasági válságok, az illegális bevándorlás által okozott krízisek, – Martonyi miniszter úr közben megérkezett a reggeliző pulttól – gazdasági válságok és fegyveres konfliktusok egyszerre alakulhatnak ki váratlan helyszíneken, váratlan időpontokban. Jól jár az az ország meggyőződésünk szerint, amelynek van egy stabil, cselekvőképes és reagálni képes – jó ütemben reagálni képes – kormánya. Ezért a kormányzati stabilitás, cselekvőképesség és reakcióképesség ebben az időszakban kiemelten fontos. Én azt remélem, hogy Magyarország jól jár a kormányával, tekintettel arra, hogy Magyarországon kormányzati politikai stabilitás van, cselekvőképes kormánya van az országnak, és meggyőződésem szerint reagálóképes és reakcióképes kormánya is van az országnak.
Most a téma, amellyel kapcsolatban ma az elvárás velem szemben valaminek a mondása, az a Brexit ügye, amely érzékenyen érintette Európát. Nyugodtan hivatkozhatom azokat a megállapításokat, hogy amikor az emberek június 24-én Európában fölébredtek és arra gondoltak, hogy vajon mi is lett a végső eredmény, akkor az eredmények áttekintése után, akik a folyamatokat látják és értik, azok azt rögzíthették, hogy egy új világ kezdődik. Tehát a nagy európai álomból az egyik tagállam, akire ez építve volt, a választópolgárok döntése alapján ki fog lépni, ráadásul a választópolgárok meggyőző többsége vett részt a népszavazáson Nagy-Britanniában, és a különbség is meggyőző, ami a kilépés mellettiek és a kilépést ellenzők között van. Nem vitathatjuk el a népszavazás legitimitását, nem vitathatjuk el a népszavazás érvényességét, ráadásul azt gondolom, hogy az a politikus, aki demokrata gondolkodású, soha nem kérdőjelezheti meg egy népszavazásnak az értelmét vagy legitimitását. A nép szava valóban szent, és a döntéshozók, akikre a nép egyébként négyévente vagy ötévente rábízza egy ügy intézését, egy ország vagy egy település vezetését, nem vonhatják kétségbe ennek a fontosságát és nem írhatják azt fölül. Tehát azt gondolom, hogy a legfontosabb tétel, hogy az európai vezetőknek tudomásul kell venniük, hogy a brit választók másképpen döntöttek és ezt a döntést mindenkinek tiszteletben kell tartania. Európai döntéshozóknak és európai választópolgároknak.
Kérdés persze, hogy ez az újjászületés, ez kinek lesz majd fájdalmas? A magyar Kormány megítélése szerint ez az újjászületés, vagy ez a születés, ami egy új korszakot jelent, ez sokkal nagyobb fájdalmat fog okozni az Európai Uniónak és az európai közösségnek, sokkal több elrendezetlen ügye van Európának, mint Nagy-Britanniának. Ez a kormány hozzáállása ehhez a kérdéshez, és ez volt a kormányzat helyzetértékelése is. Ugyanis mi azt gondoljuk, hogy a Brexit, a brit választópolgároknak a népszavazása, az az Európai Unió állapotából következik. Tehát nem Nagy-Britannia politikája váltotta ki a Brexithez vezető utat és magát a népszavazást, hanem az Európai Unió helyzete okozta a britek kilépését. A magyar Kormány – más, közép-európai országokkal együtt – azt gondolja, hogy az Európai Unió általános helyzetéből következik az, és az Európai Unió működéséből, hogy a britek a kilépés mellett tették le a voksukat.
Talán nem túlzok, ha azt mondom magyar tapasztalatok alapján, hogy ma az Európai Bizottság – amit Brüsszel szóval mint szitokszóval nevesítünk sokan – kicsúszott az európai választópolgárok kontrollja alól. Az Európai Bizottság fölött sem az Európai Tanács, sem az Európai Parlament nem tud érdemi kontrollt gyakorolni, és megítélésünk szerint egy olyan folyamat indult el, ahol az európai bürokrácia demokratikus legitimáció és demokratikus kontroll nélkül politikai döntéseket hoz jogszabályok formájában. Anélkül, hogy erre bárki fölkérte volna, fölhatalmazta volna, és bárki ellenőrizni tudná. Ez nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a brit választópolgárok ezt a döntést meghozzák, hiszen, hogyha brit politikusokkal beszélgetnek – akik közül többeket is köszönthetünk ma itt vendégként Budapesten – vagy a brit sajtót olvassák, vagy brit választópolgárokkal találkoznak, azok a kontrollnélküliségre helyezik sokszor a hangsúlyt. Nem lehet kontrollálni a brüsszeli döntéseket, nem lehet kontrollálni a brüsszeli jogszabályokat, nem lehet kontrollálni a Bizottságot, nem lehet kontrollálni a Parlamentet, súlyosan sérül a brit nemzeti szuverenitás.
A magyar Kormánynak éppen ezért elsődleges lépése volt egy munkacsoport felállítása és a helyzetnek a mérlegelése, a V4-ekkel összefogva. Ennek a munkának az egyik következtetése, hogy a Brexit Európa problémáiból következik. Ma az Európai Unió, már nem csak az elmúlt egy-két esztendőben, hanem lassan tíz éve a bizonytalanság korszakát éli. Ami azt jelenti, hogy a gazdasági válság, a bevándorlás, a terrorizmus, a gazdasági visszaesés, a munkanélküliség, a társadalmi problémák az elmúlt 10 évben nem kerültek megoldásra az Európai Unió területén; tulajdonképpen a 2008-as világgazdasági válság óta az Európai Unió nem tudott innovatív, új, megújulást jelentő és eredményező válaszokat adni a kihívásokra. Van egy 10 éve tartó vergődés, amiben kevés a döntés, nincs világos irány és ezért bizonytalanság jellemezi azt, amilyen irányba az Európai Unió halad. Ráadásul az Európai Unió kormányzása lassú, képtelen a kihívásokra reagálni és képtelen egyébként a nemzetállami elvárásokra is reagálni kellő időben. Zárójelben hozzáteszem, hogyha azok a kérések, amelyeket Nagy-Britannia, lassan 15 éve folyamatosan megfogalmaz, például a munkaerő szabad áramlásával vagy a piaccal kapcsolatban, korábban komolyabban kerülnek figyelembe vételre a döntéshozatalnál, vagy a napi munkában, nem biztos, hogy ez a helyzet így ebben a formában előáll. Tehát a nemzeti törekvéseket nem vette komolyan az elmúlt 10 évben az Európai Bizottság, a nemzeti érdekeket nem vette komolyan, helyette nem tudott a nemzetek számára egy új agendát fölajánlani és meggyőződésem szerint ez nagyon nagymértékben erősítette a politikai-gazdasági válságot, amivel ma Európát le lehet írni. A miniszterelnök mindig a naivitás és a gyenge szót használja, kétségtelen, hogy Európában magas életszínvonal mellett egy gyenge kormányzás, és időnként egy naiv kormányzás valósul meg.
Én néhány adattal – tekintettel Czakó Borbála személyére – muszáj volt, hogy készüljek az előadásra és most ezzel fogom Önöket untatni. Politikai szövegek mellett most adatokkal is elő fogok állni, ami nem jellemző a magyar politikai osztály képviselőire, de most mégis próbálkozom ezzel munkatársaimnak, kollegáimnak és egy munkacsoportnak hála. Először is nyomatékkal hívom föl a figyelmet arra, hogy a kontinens folyamatosan veszít a világgazdasági helyzetéből és szerepéből. Az Európai Unió 2007-ben a világ GDP-jéből még 30 százalékot vitt el, most 2015-ben 22,5 százalékkal járul hozzá a világ GDP-jéhez, ami látványos visszaesés az elmúlt 10 esztendőben. Ha arra gondolok, hogy mekkora a gazdasági növekedés és milyenek a kilátások, a világ gazdasági növekedése erősebb, mint Európa gazdasági növekedése, és Kelet-Európa gazdasági növekedése látványosan erősebb, mint Nyugat-Európa, a magországok gazdasági növekedése. Az egészen biztos, hogy az Európai Unió az elmúlt 10 esztendőben, részben az előbb idézett lassússág és döntésképtelenség és a válaszok hiánya miatt, jelentősen veszített a gazdasági versenyképességéből. Ez pontosan leírható az országok helyzetével is, szétszakadt Európa ebben az értelemben, mert miközben a kilépő Nagy-Britanniának előkelő helye van a világ versenyképességi ranglistáján, ezért az aggodalomra ebben a kérdésben is kevesebb oka van Nagy-Britanniának, mint az Európai Uniónak. Az Európai Unió déli országai a versenyképességi rangsor közepén, a kelet-európai országok, benne Magyarország, pedig inkább az alsó harmadában vannak, és ez a versenyképességi helyzet – Magyarországra is vonatkozik a megjegyzésem – érdemben nem javult. Nyugat-Európa vezető országai nem tudták a pozícióikat erősíteni, Dél-Európa leszakadóban van, Közép-Európa pedig versenyképességet illetően érdemben nem tudott előrelépni. Ebben egyébként a magyar adatok különösképpen kritikusak, erről ebben a teremben már több alkalommal is szóltunk, hogy a hét éves európai uniós fejlesztési ciklust úgy kellett lezárnunk, hogy a magyar versenyképesség érdemben nem javult, jó esetben stagnált; a szomszédos országok hasonló gazdasági növekedés mellett jobban teljesítettek a versenyképesség területén.
Ha azt veszem figyelembe, hogy emellett, az eredeti elvárásokkal szemben, a maastrichti kritériumokkal szemben, 19 olyan európai uniós tagország van, aki nem tartja be például a 60 százalékos adóssági rátára vonatkozó rendelkezéseket, nem tartja be – euróval fizet –, de több az adóssága, mint 60 százalék, és közöttük kritikus helyzetben vannak például a déli államok. És ha még ehhez hozzáveszem, hogy hat olyan ország is van, aki a három százalékos államháztartási hiányt sem tartja be, és ennek lényegében az Európai Unióban nincsenek következményei – lásd franciák és portugálok -, akkor nyugodtan mondhatom, hogy az Európai Unió szempontjából kohéziós erőt és összetartó keretet jelentő költségvetési fegyelem jelentősen gyengült az elmúlt időszakban. Az elmúlt 10 évben nem tudta az Európai Unió tartani a szigorú költségvetési fegyelmet, amire egyébként a sikeres gazdaságpolitikát alapítani szerette volna, vagy alapítani akarta. Természetesen reálisnak kell lennünk, a magyar adósság is messze fölötte van a 60 százalékos kritériumnak, mi vagyunk azonban az egyetlen ország, aki az elmúlt években ezt tudta csökkenteni. Az Európai Unió országai közül egyedül Magyarországon csökkent – mintegy 5 százalékkal – a GDP arányos államadósság. Körülbelül 75 százaléknál járunk, ez messze fölötte van annak a 60 százaléknak, amely egyébként a maastrichti kritériumok tekintetében elvárás lenne.
Ha arra gondolok, hogy mi a biztonsági helyzet, Európa biztonsági helyzete hogyan változott az elmúlt 10 esztendőben, akkor ma már olyan hétköznapi jelenségekkel szembesülnek az európai választópolgárok, amelyek elképzelhetetlenek voltak a 80-as vagy 90-es években; hogy Franciaországban vagy Németországban vidéki választók közvetlen veszélyben lennének és közvetlenül terrorista cselekmények veszélyeztetnék mondjuk a német vasutak működését, vagy francia közepes méretű városokban olyan atrocitások és olyan események elképzelhetőek, amelyre nem volt példa az Európai Unió megszületése, vagy a Római Szerződés elfogadása óta. Tehát egészen biztos, hogy a gazdasági kilátások rosszak, a gazdasági realitás negatív, és a társadalom érzése arról, hogy mi a helyzet Európában, ezeken a brutális terrorista akciókon keresztül, a kontroll nélküli, ellenőrizetlen bevándorláson keresztül jelentősen romlott.
Az igazság az, hogy nekünk van egy saját ügyünk, amit egy mondat erejéig hozok csak szóba. A migrációs válság másfél éve tart az Európai Unióban és szempontunkból a legkritikusabb tétel az, hogy az Európai Unió képtelen a kérdéssel bármit is kezdeni, ami a kontrollt és az ellenőrzést illeti. Tehát úgy jönnek Európa felé emberek, és úgy készülnek Európába belépni emberek – Líbiában 900.000 várakoznak, Egyiptomban 3 millióan, Törökországban 3 millióan -, hogy az Európai Uniónak nincs világos és pontos döntése arra nézve, hogy az érkezőket hogyan kell ellenőrizni és a belépéseket hogyan kell kontrollálni. Direkt nem hozom szóba a szétosztás, az integráció, a lokalizáció kérdését, csak a biztonsági kérdést hozom szóba, a kontrollt és az ellenőrzést. Nincs az EU-nak egy világos és egyértelmű döntése arról, hogy aki elérkezik az Európai Unió határához, azzal mit kell csinálni. Görögországon úgy jött át fél millió ember, hogy a görög kormány, az Európai Unió teljes jogú tagjaként, Dublin és Schengen tagjaként, egyetlenegy embert sem regisztrált. Semmit nem tartott be abból a kötelezettségi rendszerből, ami vele kapcsolatos és, ami rajta áll.
Ha ehhez hozzáveszem az Európai Unió külső határain zajló válságokat, Ukrajna-Oroszország kérdése, akkor a külső környezet is jelentős mértékben romlott. Nem véletlen az, hogy az Európai Unióban az elmúlt 10 évre visszamenően, azok a pártok, amelyek vállaltan euró-szkeptikusak és kilépéspártiak, jelentős mértékben megerősödtek, belpolitikai tényezővé, akár a következő két esztendő európai választásain meghatározó tényező, már minthogy döntő, akár a mérleg nyelvét is eldöntő pozícióba kerülhetnek. A Függetlenségi Párt erősödése Nagy-Britanniában látványos volt a Brexit kapcsán, ezt megtapasztalhattuk. Szó van arról, hogy Hollandiában a Szabadságpárt nyerheti a választásokat még akkor is, ha nem tud kormányt alakítani. A francia Nemzeti Front 13 régióból hatban végzett az élen, és 28 százalékot kapott 2015-ben, ami a történelemben példátlan. Németországban az Alternatíva Németországnak politikai tömörülés több helyen is olyan eredményt ért el, amire 1945 óta nem volt példa a demokratikus Németország működésében és életében.
Ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy a fiatalok politikai aktivitása hogyan csökken – és erre a Brexit nagyon jó példa, hogy minél idősebb volt a választópolgár, annál nagyobb volt a választási aktivitás. Az 55 és 60 év közöttiek 74 százaléka adta le a voksát, a 65 év felettiek 90 százaléka adta le a voksát a Brexit alkalmával, és a 18 és 24 év alattiaknak pedig körülbelül 60 százaléka adta le a voksát. Tehát látványos a különbség a politikai aktivitás szempontjából is. Sokan ezt apátiának, a bátrabbak nihilizmusnak nevezik, most ebben a körben nevezzük politikai távolságtartásnak vagy apátiának. Az ügy iránti elkötelezettség jelentősen mértékben csökkent.
Mi, magyarok azt gondoljuk erről, és a magyar Kormánynak az a véleménye, hogy kicsit a helyzet – ami a Bizottság munkáját illeti – az Orwell 1984 című könyvére és az ott leírt államra emlékeztet, és bizonyára minden kétséget kizáróan hiányzik egy világos és egyértelmű, az európai közérdeket, az európai érdeket megfogalmazó politika agenda. Az egy dolog, hogy a mostani európai közpolitika a közérdek megfogalmazáskor letér az Európai Uniót létrehozó európai zsidó-keresztény kulturális gyökerekről és alapokról, de nem fogalmaz meg semmit sem helyette. Tehát nincs egy világos, három tézisből álló, európai közérdeket megfogalmazó agenda. Ezzel szemben nyomatékkal hívnám fel arra a figyelmet, hogy Nagy-Britanniában – és erre szívem szerint még sokszor kitérnék, de minimum még egyszer megteszem – a Cameron-kormány és a konzervatívok visszatérnek egy lassan-lassan száz-kétszáz éves dologra, amit még Disraeli talált ki, ez pedig az „egy a nemzet koncepció”. Tehát miközben az Európai Uniónak nincs egy világos közérdeket megfogalmazó, az európai érdeket megfogalmazó és pontosan leíró kerete, ami szerintem a politikában elengedhetetlenül szükséges, hogy meg tudjuk mondani az embereknek, hogy miért vagyunk együtt. Ezzel szemben a brit konzervatívok jól és pontosan tudták megfogalmazni újra és újra, először a XIX. században, majd a két világháború között, majd a brit konzervatívok a II. világháború után válaszként a Munkáspártnak, és David Cameron pedig az elmúlt 10 esztendőben, hogy mi a nemzeti érdek Nagy-Britanniában, amiben mindenki egyetért. Beszédes, hogy amikor az új miniszterelnök először beszélt a Parlamentben, Theresa May először szólal tmeg 2016. július 13-án, akkor ezt szóba is hozta, hogy miért tartja nagyszerűnek David Cameron teljesítményét. Pontosan azért, mert megtalálta a nemzetben, a nemzet számára azokat a közös nevezőket, amiben egyetértés van. Tehát miközben sokan azt gondolják, hogy Nagy-Britannia nem tudja, hogy mit csinál; Nagy-Britanniában ma, a kormánypárt által egy konzervatív világos program adatik meg az Európai Uniót kormányzókkal szemben. Ezt csak azért hoztam szóba, mert politikusként azt gondolom, hogy vízió nélkül vagy elképzelés nélkül választópolgárokat valami mellett meggyőzni lehetetlen vállalkozás.
Ha megengedik, akkor egy pillanatra meg kell állnunk Nagy-Britannia helyzeténél, persze itt vannak illetékesebbek is, akik ezt értékelik. Az én fülemet rendkívüli módon sértette az európai és angolszász sajtóban folyó kampány és hadjárat a népszavazás ellen, és a népszavazáson a kilépés mellett szavazók ellen. Ezt én antidemokratikusnak gondolom és véleménydiktatúrának is tekintem, amikor az európai baloldali sajtó és az angolszász liberális sajtó egyöntetűen rontott a népszavazás intézményével szemben, egyöntetűen lépett fel a népszavazás intézményével szemben és az ötlettel, hogy népszavazás legyen. Ezt egy súlyos politikai hibaként rótta fel David Cameronnak, hogy ebbe az utcába belement. És egyébként pedig a népszavazáson a kilépés mellett szavazókat diszkreditálni és negligálni akarta folyamatosan. Emlékeztetnék azokra a vélemény cikkekre, azokra a publicisztikákra, amelyek minden tisztességes ember számára sértő hangnemet használtak azokkal szemben, akik demokratikus jogukkal élve, le akarták tenni egy titkos szavazáson a voksukat, így vagy úgy. Ez meggyőződésem szerint egy nagyon súlyos hiba volt, és csak olaj volt a tűzre és folyamatos provokációnak tekinthette nagyon sok választópolgár. Érdemes a sajtó működésének hatását is vizsgálni a Brexit-népszavazás eredményét illetően.
Másik megjegyzésem az, hogy Nagy-Britannia a magyar Kormány értékelése szerint a világ egyik legsikeresebb nemzete és a világ egyik legsikeresebb országa. Ezért is mondhatjuk azt, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy az újjászületéssel járó fájdalom az kisebb lesz Britanniában, mint a kontinensen. Ne feledjük el, hogy Nagy-Britannia – mint ahogy az elmúlt három hónap is mutatja – gazdaságilag stabil ország, politikailag stabil ország, katonailag pedig megkerülhetetlen hatalma a világnak. Mi történt Nagy-Britanniában? Ami mégis egy 65 milliós ország, a G7 tagja, az egy főre jutó GDP az 39.600 euró volt az elmúlt esztendőben, ami nagyjából Dánia, Svédország, Hollandia mellé helyezi Nagy-Britanniát, akik a legnagyobb egy főre jutó GDP produkálják az Európai Unióban. Nagy-Britannia az ötödik legnagyobb importőr a világon 567 milliárd euróval és a kilencedik legnagyobb exportőr 420 milliárd euróval. És van 160.000 katonája. Ebből az következik, hogy Nagy-Britannia a magyar kormány értékelése szerint még az átmeneti vákuum időszak ellenére is, képes lesz világhatalmi pozícióját megtartani és gazdasági meghatározó szerepét is megőrizni. Beszédes az, hogy a brit politikai osztály egy része azzal vigasztalta saját magát és az európai döntéshozókat, hogy majd a City az utolsó egy hónapban érdemben fogja befolyásolni a brit népszavazás kimenetelét azzal, hogy a brit nagyvállalatok menedzserei közösen lépnek föl a bennmaradás mellett. Én ültem olyan megbeszélésen, ahol nagyon komoly meghatározó brit politikusok ezzel vigasztalták az európai aggódó döntéshozókat, nehogy félremenjen a dolog. Azt mondták nyugi, nem lesz semmi baj, a végén a pénzügyi elit Nagy-Britanniában egyöntetűen, egységesen fog fellépni a bennmaradás mellett. Ehhez képest szeretném a figyelmükbe ajánlani annak a 100 nagyvállalatnak, a londoni értéktőzsde 100 legnagyobb vállalatának a megszólalását, akik közül 36-an támogatták a 100-ból. 36 vezérigazgató támogatta a 100-ból a bennmaradást, 64 ellenezte vagy nem szólalt meg az ügyben. Tehát erős kétharmad nem szólalt meg, vagy pedig ellenezte a bennmaradást a 100 legnagyobb brit nagyvállalatot illetően. A Nagy-Britanniában működő 198 külföldi óriásvállaltnak egy meghatározó része azonban az EU tagság mellett foglalt állást. De a brit nagyvállalatok menedzserei azok nem álltak ki egyöntetűen és egyértelműen a várakozásokkal szemben, nem álltak ki a bennmaradás mellett.
Arra is fölhívnám a figyelmet, hogy Nagy-Britanniában az előzetes sajtójelzések és beharangozások ellenére semmiféle pánik nem tört ki másnap. Fölkelt a Nap, és azóta nem tört ki gazdasági pánik, Nagy-Britannia nem omlott össze gazdaságilag. És szeretném fölhívni politikustársaim figyelmét, hogy más országokban egy ilyen népszavazás után időközi választásokra kerülne sor. Ehhez képest a konzervatívok meggyőződésem szerint megerősödve kerültek ki ebből, belülről az egység talán nagyobb, mint korábban volt, és egy miniszterelnök-váltást nagyon gyorsan, jól és professzionálisan tudtak, nagy belpolitikai kockázat nélkül, utcai tüntetések, politikai konfliktusok nélkül levezényelni. Ez mindenesetre figyelemre méltó teljesítmény. Sem gazdasági pánik, sem politikai pánik a népszavazást követően nem tört ki. És katonailag pedig, ezzel a 160.000 katonával és az atomhatalmi státusszal megkerülhetetlen tényező Nagy-Britannia a világ jövőbeni térképén. Mi, fideszes politikusok ezt részben arra vezetjük vissza, hogy a brit konzervatívoknak van egy sokáig keresett és újra leporolt elképzelése az „egy nemzet koncepcióval” a brit választók számára Nagy-Britannia jövőjét illetően.
Kérdés az, hogy milyen következmények lehetnek Nagy-Britanniában ezzel együtt? Ami miatt a britek kifejezték a kilépés melletti elköteleződésüket – ha valaki figyelmesen követte a népszavazási kampányt és érdemes követni, a brit Parlamentnek a sajtószolgálata összeállított egy nagyon hasznos anyagot, ajánlom mindenkinek, utólag aki tudományos igényességgel akarja tanulmányozni a népszavazásban a kampányt és a megszólalókat, de a Financial Times összeállítása is nagyon tanulságos ebből a szempontból -, teljesen világos az, hogy a nemzeti szuverenitásról a britek nem tudtak és nem akartak lemondani. Kétségtelen tény, hogy ez egy örök dilemma. Churchill azt mondta talán, hogy ők Európában vannak, de nem részei annak, és ez a politika érvényesült számos alkalommal, több évtizeden keresztül, és most egy manifeszt népszavazásban nyilvánult meg. A brit választópolgárok most elvont megfogalmazással úgy érezték, hogy sérül a nemzeti szuverenitás, sérül a szubszidiaritás elve, sérül az arányosság elve, nincs kontroll az Európai Bizottság fölött, olyan döntések születnek, amelyek a saját érdekeikkel teljes egészében ellentétesek, és a brüsszeli központnak olyan óriási a mozgástere, amely súlyosan sérti a brit Parlament önállóságát és a választópolgárok döntési szabadságát. Ebből az következik, hogy Nagy-Britannia már 10 éve azt javasolja, hogy hatékonyabb végrehajtásra és kevesebb szabályozásra van szükség Brüsszelben. Hozzáteszem, hogy ezeket a reformkísérleteket, amelyek a bürokrácia csökkentésére és hatékony ügyintézésre és szabályozás egyszerűsítésére vonatkoztak az Európai Bizottság 10 éve szakszerűen negligálja vagy söpri le. Semmi nem történt annak érdekében, hogy kevésbé legyen bürokratikus a rendszer, jobb legyen a végrehajtás és professzionálisabb legyen a menedzsment kevesebb szabállyal. Semmi nem történt, hiába javasolt másként tekintélyes és megatározó befizető tagja az Európai Uniónak.
Amikor végignézi az ember, hogy milyen kérdéseket vetettek fel a britek a gazdasági kormányzás területén, a brit javaslat az volt, hogy semmiképpen nem szabad diszkriminálni a nem eurózóna országokat. Nyilván magukra is gondoltak, de ránk is vonatkozik a javaslatnak számos eleme. A versenyképesség területén a britek azt mondták, ezt Brüsszel mind lesöpörte, és vezetett ez a kilépéshez, hogy a cél az egységes piac, a személyek, javak és szolgáltatások szabad mozgása, ebben nem akartak kompromisszumot. Szuverenitás tekintetében azt mondták a britek, hogy nem akarnak több politikai integrációt, nem akarnak politikai értelemben egyre szorosabb piacot, egyre szorosabb integrációt, szabadabb piacot szeretnének, de egyre szorosabb integrációt semmiféleképpen. És a szociális ellátások területén akarták a szabad mozgást tulajdonképpen kontroll alá venni már jó néhány éve. A szociális juttatások kérdésével korlátozni akarták a szabad mozgás lehetőségét, de a szabad piacot meg akarták hagyni, erősíteni akarták. Hozzáteszem, hogy azok a törekvések, amelyek az Európai Unióban közös védelempolitikát kezdeményeztek, a NATO-n kívül, és ezt közös irányítás alá akarták helyezni, ezek sem nyerték el a brit politikai döntéshozók támogatását. Összességében azt lehet mondani, hogy azt akarták a britek a kilépés előtt, hogy az EU Bizottság kerüljön kontroll alá és ne uralkodjon kontroll nélkül az országokon. Itt ágazatonként a magyar Kormány egyébként ezt az elmúlt egy esztendőt és az elmúlt éveket is részletesen megvizsgálta és azért tartjuk a történetet rendkívül tanulságosnak, mert ugye Nagy-Britannia a kilépést követően, amikor ez majd realizálódik évek múlva, akkor olyan, az elmúlt évtizedekben nem használt eszközökhöz nyúlhat a gazdaság és versenyképesség támogatására, amit az Európai Unió szabályozása kizárt. Ez például a mezőgazdaság területén rendkívül izgalmas kérdés lesz. A közös agrárpolitikai a nemzeti agrártámogatásokat kizárja, kérdés, hogy az egyébként erős brit agrárpolitika és mezőgazdaság sorsa mi lesz, mikor Nagy-Britannia kap egy lehetőséget, hogy saját nemzeti agrártámogatási rendszert állítson föl és építsen ki. Ez Magyarország számára számos tanulsággal szolgálhat.
Mi következett Magyarországra nézve és mondjuk közép-európai régióra nézve ebből? Ugye Magyarországon az Európai Uniós tagságnak nagyon magas a társadalmi támogatottsága. Ugyanígy van a V4-országokban. Magyarország benne van az Európai Unió tagországainak abban a 30 százalékban, ahol a legmagasabb az európai uniós tagság melletti elkötelezettség. Tehát Közép-Európában és Magyarországon a kilépés a problémákra adott válaszként semmiféleképpen nem merülhet föl. Tehát nincs reális társadalmi támogatottsága ma annak, hogy Magyarország kilépjen az Európai Unióból, sőt, 65 és 75 százalék között mozog azoknak a száma, akik az európai uniós tagságot a viták ellenére és a nehézségek ellenére is folyamatosan támogatják. Körülbelül hasonló az arány, vagy a tendencia ugyan ez a V4-országokban. Ezért a V4-országok összehangolják a lépéseiket, közös munkacsoportot alakítottunk, és a kilépésről szóló népszavazást követően viszonylag rövid időn belül megkezdődött egy együttműködés annak érdekében, hogy a népszavazás következményeit fölmérjük.
Magyarország nem kívánja Nagy-Britannia útját követni, nem kíván a kilépés eszközével élni. De akkor mit lehet tenni, mert nyilvánvaló, hogy a dilemmák és a problémák fönnmaradnak. Tehát Nagy-Britannia kilépett és másnap, június 24-én a franciák bejelentették, hogy még több integrációra van szükség, a V4 pedig bejelentette, hogy nemzetállami működési alapra kell helyezni az Európai Uniót, ami egymásnak 100 százalékos ellentétes álláspontja volt.
Milyen mozgástere maradt a V4-nek, vagy milyen mozgástere van Közép-Európának ebben a helyzetben? Nem szabad elfelejteni, hogy mi egy nagyon komoly szövetségest veszítettünk Nagy-Britannia kilépésével. Ugye a magyar politika Közép-Európában, de azt gondolom, egészen a balti államoktól le az Adriai-tengerig, minden ország, aki az elmúlt 25 esztendőben kapta vissza a szabadságát és a függetlenségét, nem szívesen áldozza fel a nemzeti szuverenitását. Most szereztük vissza, élni akarunk a nemzeti függetlenségünkkel és szuverenitásunkkal. Az itteni választópolgároknak meggyőződésem és tapasztalatom szerint abszolút érzelmi kérdés az, hogyha jogaikat bárki, bárhonnan, bármilyen központból – mindegy, hogy ez Moszkva, Brüsszel, vagy Washington – korlátozni akarja. Egy új szabad nemzetnek, egy új szabadságnak az ízét próbálgatják ezek a választók az egész régióban, ezért nem szívesen mondanak le a szabadságról és nem szeretik, ha a szabadságot bármilyen formában korlátozzák. Ez nem biztos, hogy 20-30 év múlva így lesz, de meggyőződésem szerint ma ez a realitás, és hogy valóban van egy társadalmi ellenállás az integrációval, a globalizációval, a multikulturalizmussal szemben, aminek valódi társadalmi gyökerei vannak, és ez abból fakad, hogy nagyon sokat szenvedtünk azért, hogy szabaddá válhassunk, és nem akarjuk a szabadságunkat azonnal föladni, mikor most szereztük vissza. És ez nem magyar álláspont csak önmagában, hanem azt gondolom, hogy közép-európai mentalitás. A lengyelek, a csehek és a szlovákok is hasonlóan gondolkodnak, de ha egy balti emberrel találkoznak, őnáluk is felmerül ennek a gondolatnak meggyőződésem szerint a gyökere. Ezért aztán nyomatékos veszteség ért bennünket. 86 százalékban az európai döntéshozatali fórumokon a britekkel együtt szavaztunk. Tehát amikor szavazásra került sor, vagy dönteni kellett, akkor Nagy-Britannia és Magyarország szavazata 86 százalékban esett egybe. Ez praktikusan azt jelentette, hogy 2010 óta a brit miniszterelnök és a magyar Kormány vezetője minden kérdésben egyetértett kevés kivételtől eltekintve az Európai Tanács ülésén. Ilyen volt például, kritikus pontként jegyzem meg, az Európai Bizottság elnökének támogatása vagy a személy ellenzése is. Mély politikusi szövetséges viszony alakult ki, hozzáteszem, nem csak Magyarországgal, lengyel-brit relációban ennek még súlyosabb következményei, még komolyabb jelentősége van, nemzetpolitikai és geopolitikai, vagy világpolitikai súlyt is adva az ügynek.
A V4-ek úgy gondolják a kilépést, hogy ez egy lehetőség abból a szempontból, hogy meg kell változtatni az Európai Uniót. Nyomást akarnak gyakorolni és közösen akarnak föllépni. Reformjavaslataik vannak, amelyek az Európai Tanács vezető szerepének a visszaszerzésére, az Európai Bizottság kontroll alá helyezésére és a Parlament munkájával való összehangolására vonatkozik. Tehát a szövetséges elvesztése után a közép-európai régió országai azért fognak össze, hogy a szövetséges kritikáját belülről megpróbálják érvényesíteni, kihasználva a helyzetet. A nyugati országok egy jelentős része áll ezzel szemben. Meghirdették a V4-ek és Magyarország az Európa megerősítésnek politikai szükségszerűségét. Azt akarják a V4-ek, hogy ebből azt következik, hogy Európának erősödnie kell. Hogyan kell erősödnie? Növelni kell a gazdasági versenyképességet. Hogyan kell növelni a gazdasági versenyképességet? Szigorítani kell a költségvetési fegyelmet. Tehát a V4 a németek mellé áll a költségvetési fegyelem kritériumában. És itt azonnal beleütközik a franciákba, a portugálokba, a spanyolokba és az olaszokba. Tehát azonnal egy új konglomerátummal találja szemben magát a V4. Ugyanakkor Németország is elveszített egy nagyon fontos szövetségest az európai gazdasági versenyképesség erősítésében, mert a brit-német szövetség fontos volt Európa gazdasági versenyképessége szempontjából. Ezért Németország számára, ma a német gazdaságpolitikának, a német európai gazdaságpolitikának, amiről most ne nyissunk vitát, hogy most jó-e Európának vagy nem jó Európának, csak Németországnak jó vagy más is részesül belőle, például mi – de összességében a német gazdaságpolitikának legnagyobb támogatói ebből a régióból, tehát a V4-es régióból kerülhetnek ki. Mi azt gondoljuk, hogy ezt egy lehetőségnek kell fölhasználni a következő másfél-két esztendőben. Tehát miközben Nagy-Britannia jogot formálhat arra, hogy korrekt elbírálásban legyen része a kilépés elbírálása folyamatában, Magyarország nem támogatja azt, hogy az Európai Bizottság meg akarja büntetni Nagy-Britanniát a kilépésnél, és a kilépési tárgyalásoknál. Meggyőződésünk szerint a briteknek joga van arra, hogy a tempót meghatározzák. A britekkel szemben igazságosan kell eljárnunk, mert meggyőződésünk szerint, kiemelt kereskedelmi partner lévén, szükség lesz az együttműködésre. Magyarország vonatkozásban, ha Nagy-Britannia kilép az unióból, akkor Magyarország legnagyobb exportpartnere ez Európai Unión kívül Nagy-Britannia lesz a számok alapján. 15 százalékkal nőtt a kereskedelmi forgalom Magyarország és Nagy-Britannia között az elmúlt esztendőben. Tehát Magyarország számára egyáltalán nem közömbös, hogy mi fog történni, jelentős exportunk van, és jelentős exporttöbbletünk van, amelynek megőrzése kiemelt érdekünk, és a kereskedelmi viszonyok tisztázása is az együttműködés föltétele. Biztosak vagyunk abban, hogy jelentős föllépésre van szükség, hogy visszatérjen az Európai Unió a Római Szerződés által kialakított eredeti keretekhez. Szükség van egy politikai együttműködésre, és szükség van egy hatékony, gyors reagálású, jóval kisebb bürokráciára Brüsszelben. Most jó néhány példát tudnék mondani, hogy mik a konkrét ügyek, amikben érdemi változásra van szükség. Az a meggyőződésünk, hogy ezt egy lehetőségként föl kell tudnunk használni az elkövetkező időszakban.
Következik ebből még valami, ami Magyarországot illeti, ez pedig a versenyképességnek a problémája. Önmagában az, hogyha a Bizottságot megkorlátozzuk, és korlátok alá helyezzük, vagy nagyobb kontroll alá helyezzük, nem fogja azt jelenteni, hogy Európa gazdasági problémái megoldódnak. Iszonyatos munkanélküliség tombol Dél-Európában, a fiatalok körében a munkanélküliség Dél-Európában 25 százalék. Érdemi gazdasági visszaesés van ezekben az országokban, nem csökkenő költségvetési deficit, növekvő államadósság. A déli rész sokkal rosszabb állapotban van gazdasági értelemben, mint Közép-Európa. Közép-európai országok azt gondolják, hogy egy tartalékot jelentenek az Európai Unió fejlődése és fejlesztéspolitikája szempontjából.
Mi következik Magyarországra nézve ebből? Az egészen biztos, hogy 2018-ra a Fidesz-kormánynak reális esélye van arra, hogy megtartsa a választópolgárok bizalmát, vagy legalábbis úgy jusson el a 2018-as parlamenti választásokig, hogy a választópolgárok egy része gondolkodik azon, hogy újra megadja a bizalmat a Kormánynak. Ugye volt már olyan kormányzópárt, amely nyugodtan hátradőlhetett, mert esélytelen volt a következő választásokon. Mi szerénység mellett is azt mondhatjuk, hogy reális esélye van annak, hogy a választópolgárok támogatását jelentős mértékben fogjuk megkapni. Hogy ez mire lesz elég, azt majd meglátjuk, de nem rossz eséllyel vágunk neki a 2018-as választásnak. Az én megítélésem az, és a kormányzaton belül azt képviselem, hogy ehhez egy olyan programra van szükség, ami 2018 és 2028 között, különös hangsúllyal a 2020 utáni időszakra, Magyarország versenyképességének helyreállításával és növelésével foglalkozik. Ma a versenyképesség negatív adatai nem befolyásolják a gazdasági döntéshozókat, azért mert a magyar gazdaság számai egyébként nagyon jók és stabilak. A 2,6 százalékos gazdasági növekedés, a 2,5 százalékos vagy két százalék közeli hiány a költségvetésben azt jelenti, hogy a közpénzügyek teljes egészében kézben vannak tartva. Van gazdasági növekedés, persze jóval több kellene ahhoz, hogy a magországok közelébe jussunk, vagy a nyomukba eredhessünk. Csökkenő államadóssági pálya mellett, növekvő beruházások mellett, ha valaki ránéz a számokra, azt mondja, hogy itt rendben vannak a dolgok. De a Miniszterelnökség megítélése az, hogy ez 2018-ig rendben van, de 2018 után érdemben kell azzal foglalkozni, hogy három területen, hogyan lehet a versenyképességet növelni. Ezért 2018-ra a Fidesznek egy új programmal kell felkészülnie a választási kampányra. 2014-ben a folytatjuk az nyilvánvalóan egy jó mondat volt, mert az államháztartás és gazdaság ügyei még nem voltak rendben. 2018-ban azonban a Fidesznek pontosan meg kell mondani, hogy hogyan lesz versenyképesebb a társadalom – oktatás, egészségügy -, hogyan lesz versenyképesebb a gazdaság –, mi történik a munkabérekkel, mit fogunk tenni azzal a munkabérnyomással, amely érdemben befolyásolja a munkaerőpiaci helyzetet a következő időszakban, mi lesz a járulékok sorsa 2017, 18 és 18 után, hogyan tud versenyképességi tartalékot találni a magyar gazdaság – és mi lesz a magyar állammal, az hogyan lesz versenyképesebb. Hogyan lesz versenyképesebb a magyar társadalom, versenyképesebb a gazdaság, és versenyképesebb a magyar állam? Erre a három kérdésre a magyar kormányzatnak és Fidesznek egy komplett, széles társadalmi egyeztetésen alapuló programot kell, meggyőződésem szerint a 2018-as választások kapcsán készítenie, amely azzal foglalkozik, hogy 2018 és 2028 között, különösképpen a 2020 után következő európai uniós költségvetési ciklusban, ahol azt gondolom, nagy kockázat nélkül állíthatom, hogy teljesen új játékszabályok lesznek, ami az európai uniós támogatási rendszert illeti, ha lesznek támogatások, és ha lesznek támogatások, biztos vagyok benne, hogy más típusú támogatások lesznek, mint amik most vannak. Erre Magyarországnak, a Fidesznek és a Kormánynak egy kész tervvel kell rendelkeznie.
A Brexitből az következik, hogy Nagy-Britanniával a kétoldalú kapcsolatokat erősíteni kell, abszolút érdekünk, hogy brit-magyar együttműködés legyen és maradjon a kilépést követően is, ez a V4 érdeke, Közép-Európa érdeke. Ez különösen fontos gazdasági értelemben, de fontos, mert nyilván Nagy-Britannia a meghirdetett politika alapján Amerika felé fordul, a brit nemzetközösség angolszász világa felé. A mi meggyőződésünk szerint Nagy-Britannia Magyarország számára egy híd lehet ebbe az irányba a következő évtizedekben. Fontos, hogy Brüsszelben közép-európai egységet teremtve – ezért megy egyébként a miniszterelnök szombaton Bécsbe, és vesz részt az ottani konferencián, mert egyre konkrétabban szeretnénk megfogalmazni a kezdeményezéseinket a Brexit utáni időre, hogyan lehet Európát megújítani, és nem mondhat le arról a magyar Kormány, nem kényelmesedhet el, hogy egy világos és egyértelmű programmal álljon elő 2018 utánra, hogyan lehet az ország versenyképességét fokozni és javítani.
Mindezek jegyében kívánok további jó tanácskozást!