Iskolaátadó Geszten

Jó estét kívánok!

Mindenkit nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök! Első helyen és elsősorban Geszt Község minden kedves polgárát, Orbán Viktor miniszterelnök úr megbízásából. Már csak azért is, mert a miniszterelnök úr a zajló kormányülésről, a mai kormányülésről engedett el, vagy küldött el, lelkemre kötve, hogy mindenekelőtt röviden beszéljek.

Tekintettel arra, hogy Nagytiszteletű Asszony, Polgármester Asszony elmondta mindazt, amit tudni kell és tudni illik, ehhez csatlakozott kiváló államtitkár kollegánk, és még kiválóbb képviselőtársam, Kovács József barátom, ezért nekem elsősorban az a feladatom, hogy gratuláljak! Gratuláljak a geszti polgároknak, a geszti polgártársainknak, Geszt Község minden lakójának, hogy képesek voltak egy új óvodát és egy új iskolát építeni. Gratulálunk Mindannyiójuknak! Egy nagy taps illeti a gesztieket!

Nem kevésbé kötötte a lelkemre a miniszterelnök úr, hogy mindenképpen gratuláljak az itt tanuló gyerekeknek és különösképpen a szüleiknek, elsősorban azért, hogy kitartottak emellett a nehéz helyzetben lévő iskola és egy nehéz helyzetben, nehéz sorsban élő közösség mellett. Azoknak a gesztieknek szeretnénk különösképpen megköszönni az iskolaválasztását, óvodaválasztását, akik nem fogadták el a nagyvárosok, a nagyközösségek hívószavát, hanem úgy gondolták, hogy itt kell az életüket leélniük, itt szeretnének boldogulni, ehhez keresnek támogatókat, segítséget, és ennek érdekében szeretnének összefogni.

Én szeretnék gratulálni annak a szülői közösségnek, aki az óvodába és az iskolába járó diákok, gyerekek, óvodások szüleiből verbuválódott, és szeretném megköszönni nekik azt a türelmet, kitartást, amivel az elmúlt évek oktatási nehézségeit viselték. És különösképpen szeretnék gratulálni az Igazgató Asszonynak, aki szerényen meghúzódik az új iskola bejáratánál, mert azok a pedagógusok ma Magyarországon, ebben a járásban, Sarkad járásban különösképpen, az az ezer, több mint ezer pedagógus, aki itt él és itt dolgozik, különleges küldetést és hivatást vállalt. Különleges hivatást és különleges küldetést vállalt azért, mert Békés megye és az Alföld ennek az országnak a nehezebb helyzetben lévő helye és világa. Ezeken a kisebb településeken nehéz az emberek számára lehetőséget és esélyt teremteni, biztosítani, és különleges feladat és különleges felelősség pedagógusnak lenni.

Én gyakran megnézem egy-egy iskola teljesítményét, hogy vajon a hazai és a nemzetközi különböző fölmérésekben ki, hogyan teljesít. S anélkül, hogy megbántanék bárkit is, azt gondolom, különbség van egy olyan pedagógus és egy olyan iskola teljesítménye között, ahol középosztálybeli, vagy jómódú budai és pesti polgárok, vagy nagyvárosi polgárok gyerekeit kell nevelni, vigyázni rájuk, ahol a családi indíttatás, a háttér, a családi infrastruktúra, a családi könyvtár lehetővé teszi a tudás mihamarabbi és minél szélesebb körű megszerzését. A pedagógusok hozzáadott értéke, az, hogy egy pedagógus mit tud kezdeni egy gyerekkel, egy olyan helyen derül ki igazán, egy pedagógus képessége egy olyan helyen mutatkozik meg igazán, ahol a szülőknek, nagyon sok szülőnek a hétköznapi megélhetésért kell harcot folytatnia. Ehhez a munkához, ehhez az esélyteremtő, fölzárkóztató munkához szeretnék külön is gratulálni minden itt szolgálatot teljesítő pedagógus kollegának!

Szeretném azt is elmondani Önöknek, hogy a Kormány munkájában sokat beszélünk arról, hogy vajon, hogyan lehet segíteni annak a mintegy 4 millió embernek, aki Magyarországon ma vidéken él. Ennek a Kormánynak az a dolga, hogy mindenki számára lehetőséget teremtsen, és mindenki számára segítsen. Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarország számára, az ország déli részén, déli határánál, az ország keleti részén és keleti határánál élő polgártársaink egy nagy esélyt, egy nagy lehetőséget, egy nagy gazdasági, anyagi, emberi és szellemi erőforrás-tartalékot jelentenek. Ezért a Kormány arra vállalkozott és vállalkozik a jövőben is – ha ehhez bizalmat kap –, hogy lehetőséget teremtsen minden Geszten élő polgártársunk, minden Sarkad járásban élő választópolgár és minden békés megyei polgártársunk számára.

A magyar adófizetők pénzének fölhasználásával hosszú-hosszú évtizedek után, az ország nyugati és központi részének fejlesztése után jutottunk el oda, hogy Békéscsabát bekötjük az autópályák vérkeringésébe. Lehetőséget teremtünk nemcsak arra, hogy innen elmenjen az ember, hanem arra is, hogy visszajöjjön, és lehetőséget teremtünk arra, hogy még több munkahely legyen ebben a közösségben és ebben a világban. S nem kisebb a vállalásunk, minthogy közel 500 milliárd forintos költséggel összekötjük Szegedet Békéscsabával és Debrecennel, Magyarország két nagyon fontos egyetemi és társadalmi központjával.

De ennek a régiónak – Debrecen vezetésével – az is a küldetése, hogy a keleti magyar világ központja és fővárosa lehessen. Ezért aztán ez az iskola sem csak annak a száz gyereknek készült, aki ide jár tanulni, hanem szeretnénk a mesterségesen – és reményeink szerint időlegesen – fölállított határ túloldalán élő minden magyar közösség számára a hozzánk csatlakozás és hozzánk tartozás lehetőségét nem csak útlevéllel, állampolgársági dokumentummal, nem csak érzésben, nem csak szívben, hanem a hétköznapi tettek tekintetében is bizonyítani. Azt szeretnénk, hogy ez az iskola a határ túloldalán élő, itt a közelben élő fiatal magyar családok számára is egy esélyt és egy lehetőséget teremtene. Ezért támogatjuk Békés megye, Sarkad járás és Geszt Község minden települését most és erre törekszünk a jövőben is, mert azt gondoljuk, hogy Magyarország egy tartaléka ez a vidék. És az a küldetésünk, hogy segítsünk mindenkinek abban, hogy itt Geszten ne csak születni, hanem élni is érdemes legyen. Hogy az ember, hogyha ide született, akkor egy olyan óvodába, egy olyan iskolába járjon, amely tehetsége és szorgalma szerint adja meg neki a boldogulás lehetőségét. Hogy a kapu, hogy magának életet, családot, boldogulást teremtsen, mindenki előtt nyitva álljon. Ez a mai magyar kormány nagy felelőssége és nagy küldetése, hogy minden vidéken élő magyar honfitársunk számára ezt a lehetőséget megteremtse.

Én, aki magam is innen nem olyan messzire, Hódmezővásárhelyen élek, és ott hajtom a fejemet minden nap le a párnára, fontosnak tartom azt, hogy békés megyei képviselőtársaimban olyan szövetségesre leltem, – Kovács Józsefben és a többiekben is – akik segítik azt, hogy ne csak az ország közepe és a nyugati fele fejlődjön – úgy mint ahogy volt ez az elmúlt ötven esztendőben – hanem az ország széle is lehetőséget kapjon. Mert azok az emberek, akik itt élnek ebben a közösségben, nem tehetnek arról, hogy száz esztendővel ezelőtt még az ország közepe voltak, aztán hirtelen – egy diktátum eredményeképpen – az ország széle lettek. Pontosan tudjuk mit jelent, hogyha valami, valaminek a közepében van, és mit ér az, hogyha valaki, valaminek a szélére kerül.

A Magyarország keleti határa mentén élő magyarok az országhatár mindkét oldalán megszenvedték az elmúlt száz esztendőt: csonka közösségekké váltak. A két világháború között Geszten 1500 ember élt, ma meg alig több mint 800. Ez jól mutatja, hogy mennyit veszítettünk emberben, erőforrásban és lehetőségben. Én nem hiszek abban, hogy ezt tudomásul kellene vennünk. Pontosan a magyar reformáció, a magyar protestantizmus, pontosan néhány családnak a kitartása, aktivitása és munkája mutatta meg, hogy nincs reménytelen helyzet. Nem lesütött szemmel és lehajtott fejjel, hanem egyenes derékkal és fölemelt fővel kell szembenézni a valósággal és a realitással, és nincs megváltoztathatatlan helyzet. De csak akkor tudunk változást elérni, hogyha van összefogás! Mint, ahogy volt Geszt Község képviselőtestületében, mint, ahogy volt a magyar parlamentben pártok fölötti összefogás akkor, amikor arról döntöttünk, hogy Geszten a magyar református egyháznak egy szellemi központját alapozzuk meg és hozzuk létre, és mint ahogy azt remélem, hogy itt ebben a térségben és ebben a világban a következő hetekben és hónapokban is erősebb lesz az összefogás a széthúzásnál és erősebb lesz az összetartás azért, hogy mindannyiunk számára egy élhető élet lehetőségét képesek legyünk megteremteni.

Én szeretném megköszönni a Kormány nevében, hogy segíthettünk, ajánlom a segítséget. Értettem polgármester asszony feladatszabását, többször hangsúlyozta, hogy hány pályázata nem nyert, minthogy milyen szép eredményeket tudhat maga mögött itt az épületekben megépítve és megnyilvánulva. És biztosíthatom Önöket, hogy képviselőtársaimra, a Kormány tagjaira számíthatnak abban a közösségszervező és közösségépítő munkában, amit Nagytiszteletű Asszony azt gondolom, hogy beszédében jól nyilvánított meg és jól képviselt, és ami a mi egyházunknak is mégiscsak az elsődleges jelmondata: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

Isten áldja magukat! Nagyon köszönöm, hogy együtt ünnepelhetek magukkal!