Határozati javaslat, melynek vitájában Lázár János felszólalt
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormányprogram egy csöppnyi, mindössze négy és fél oldalas részével szeretnék foglalkozni, amely a Biztonságos köztársaság című fejezetet foglalja magában. Annak ellenére szeretnék ezzel foglalkozni, hogy e fejezetből is, mint ahogy szerény véleményem szerint az egész programból hiányzik a miniszterelnök urat egyébként számomra nagyon szimpatikusan, imponálóan jellemző lendület és ambíció. Mintha hiányozna a kormányprogramból és különösen ezekből a fejezetekből az a bátorság, ami egyébként a kormány fejét jellemzi. Sőt mondhatni, ezeken az oldalakon semmilyen innovatív, semmilyen kreatív ötlet nincs, nem lehet fellelni sem a rendőrség, sem a határőrség, sem a katasztrófavédelem vonatkozásában, és a honvédelem vonatkozásában is csak nyomokban.
Azt érzi az ember, mintha a 75., 76., 78. oldal írására a programalkotó elfáradt volna egy kicsit, s nyugodtan mondhatom, hogy nem modern, hanem éppen ezzel ellentétben, maradi gondolatokról tesz tanúbizonyságot, nem a lendületről, hanem az egy helyben járásról tesz tanúbizonyságot a program e fejezete. Nyugodtan mondhatom, hogy sablonos és általános klisékben gondolkodik.
Különösen így van ez az első fejezetben, amely A mindennapok biztonsága címet viseli, és két fő pilléren nyugszik: az egyik a szabadság szülte rend, a másik pedig a félelemmentes élet biztosítása minden polgártársunk számára. Azért, kedves képviselőtársaim, tisztelt miniszterelnök úr, ennek a két pontnak mégiscsak van valamiféle bukéja, különösképpen azért, mert ezekben az órákban és ezekben a napokban épp egy nemzetközi szervezet ítélte el a magyar kormányzat rendőrséget felügyelő tevékenységét a sajtószabadság megsértése és egy újságíró bántalmazása okán. Talán a szabadság szülte rend vagy a félelemmentes élet biztosítása címszó alkalmat adhat a kormányprogram után az új minisztereknek, hogy be is bizonyítsák, képesek kontrollálni a rendőrséget, és képesek felügyelet alatt tartani.
Szögezzük le azonban, hogy ezzel együtt a szabadság szülte rend és a félelemmentes Magyarország illúziója mellett a kormányprogram nagyvonalú, kedves képviselőtársaim. Nagyvonalúan hallgat a kormányprogram magáról a rendőrségről, különösképpen nagyvonalúan hallgat a közlekedés biztonságáról, az idegenrendészetről, a különböző bevándorlási kérdésekről, a menekültügyi problémákról, vízumpolitikai kérdésekről. Nagyvonalúan hallgat a kormányprogram a kábítószerrel kapcsolatos visszaélésekről, a szervezett bűnözés elleni fellépésről, a menekültügyi kérdésekről, az áldozat- és tanúvédelemről, a korrupció elleni fellépésről, nagyvonalúan hallgat a kormányprogram Budapest közbiztonsági helyzetéről és a Központi Statisztikai Hivatalnak a tavalyi évre vonatkozó adatairól, miszerint folyamatosan növekszik a bűnelkövetők száma.
Különösen fájó módon hallgat a kormányprogram a rendőrök, a határőrök, a tűzoltók bérviszonyairól, és rendkívül diszkrét a kormányprogram akkor, amikor nem említi meg az ombudsmani jelentések sorát, amelyek szóvá tették a magyar rendőrség működési viszonyait, a rendőrök munkakörülményeit, azokat a kriminális állapotokat, amelyek egynémely rendőrkapitányságot, a rendőrök munkafeltételeit vagy a családtagok helyzetét jelentik.
Azonban, kedves képviselőtársaim, örömre is van okunk a kormányprogram biztonsági fejezetének első olvasásakor, az első fejezet átlapozásakor, hiszen a két és fél oldalon szellősen megfogalmazott program új közbiztonsági program képét – ha tetszik, rémét – vetíti előre a Magyar Országgyűlés számára. Ugyanis a közbiztonsági szervezetek közé, állítja a program, be kell illeszteni a magán biztonsági társaságokat, a program szerint az egységes állami erőszak-monopólium feladásáról is szó eshetik. Megeshet az, hogy a közbiztonsági program végrehajtói, a közbiztonsági feladatok ellátói lehetnek magán biztonsági társaságok is. Ha tetszik, fölütötte a fejét a menedzserszemlélet, és a közbiztonsági feladatok privatizációjára kell készülnie a Magyar Országgyűlésnek.
Azonban, kedves képviselőtársaim, a nagyvonalúság és az öröm mellett jó hír is van a kormányprogram közbiztonsági részében, hiszen a kormányprogram a közbiztonság egyik legfontosabb faladataképpen említi a schengeni határfeltételeknek való megfelelést. Egy gond van mindezzel, és egy miatt sajnálkozhatunk, hogy 2002-ben 2004-re, 2004-ben 2006-ra ígérték a schengeni feltételeknek való megfelelést, amely európai szempontokból is kiemelten fontos. Most azonban dicséretére legyen mondva a programnak, nagyon diszkréten, úri módon hallgat a bevezetés időpontjáról, így ennek számonkérésére már nem nyílik lehetőségünk.
A program dicséretesen komoly mennyiségben foglalkozik a katasztrófavédelemmel, azonban mélységében diszkréten hallgat arról, eltitkolja előlünk, hogy mit is jelent vajon majd egyébként a rendészeti szervek közül épp most kiemelt egységes, irányított katasztrófavédelmi igazgatás. Ennyit talán az első fejezetről.
A másodikról Szekeres képviselőtársam már jelezte a kormánypártok véleményét, és azt kell mondjam, hogy a szerény és roppant mértéktartó mintegy másfél oldal, amely hazánk külső biztonsági feltételeivel foglalkozik, vitathatatlanul komolyabb, szakszerűbb benyomást kelt. Bár eszünkbe juthat Antall József mondata, aki azt mondta, hogy a szavak talán arra valók a politikában, hogy az igazi gondolatokat eltakarják, és aggályos ennek jegyében, hogy vajon a haderő átalakításának befejezése, a haderőreform lezárása nem ugyanazt jelenti-e most, mint amit jelentett négy éven keresztül: az elmúlt években a létszámcsökkentéseket, a laktanyabezárást, az ország védelmi képességeinek csökkentését, sőt az ország védelméhez nélkülözhetetlen bizonyos csapatok, bizonyos egységek fölszámolását és leépítését.
Miniszterjelölt úr, rendkívül imponáló, meg kell őszintén vallanom – és nem cinikusan mondom, hanem komolyan -, a bizottsági ülésen rendkívül imponáló és rendkívül határozott benyomást keltett; ezt jegyzőkönyvben is rögzítettük. És elmondta a bizottság, hogy az általa elmondottak elnyerték a szimpátiát, és igyekszünk törekedni az együttműködésre. Azonban az ön határozottsága, imponáló elképzelései bizonyos ellentmondásban vannak a kormányzat programjával. Különösképpen néhány ponton, amire szeretném fölhívni figyelmüket, és azt figyelmükbe ajánlani.
Az egyik az egyébként a kormányprogramban és a kormány korábbi álláspontjában talán változásként értékelhető mértéktartás, amely a nemzetközi szerepvállalásra vonatkozik. A nemzetközi szerepvállalást a kormány szeretné az ország teljesítőképességéhez igazítani. Ezzel szemben az expedíciós hadsereg fantasztikus víziója több tíz milliárdos kiadási tömeget jelenthet, és talán ellentmondásban van egymással a két tétel.
Ellentmondásban van nemcsak az expedíciós hadsereg fantasztikus víziója, hanem a fejlesztések ígérete is, amely valóban tényszerű, konkrét, pontos és precízen megfogalmazott, azzal, hogy ma Magyarország sem a 2002-es kormányzati programot, sem a 2004-es kormányzati programot, hanem a NATO elvárását sem tudja teljesíteni akkor, amikor a GDP-nek csupán 1,17 vagy 1,23 százalékát biztosítja honvédelmi kiadásokra, és ez nem éri el az önök által korábban beígért 2 százalékot, így a fejlesztések fedezeti oldala kétséges maradhat.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy a honvédelmi kérdések össznemzeti ügyként értékelendőek, ezért szeretnénk, ha lenne együttműködés a bizottságban és a szakmai együttműködés keretei között, ezért fontosnak tartom arra fölhívni a figyelmet, hogy nézetem szerint miniszterelnök úr, amikor előterjesztette a kormányprogramot, súlyos hibát követett el, hogy periférikusan kezeli az összes rendvédelmi szervezetet, nem kellő figyelmet fordít a mai kihívásokra, legyen szó belső biztonsági kérdésről, migrációról, egyéb más kérdésekről vagy külső biztonsági kérdésekről. Csupán fiskális, pénzügyi szempontoknak rendeli alá a rendőrség, határőrség vagy éppen a honvédség szempontjait. Nem őszinte, és nem mondja ki a kormányzati program, hogy mi vár a Magyar Honvédségre, mi vár a rendőrökre, mi vár a határőrökre, sőt mondhatom, méltánytalanul bánik a rendőrökkel, határőrökkel és a katonákkal. Alábecsüli az ország védelmi képességeinek elmúlt évekbeli csökkentését, sőt úgy hiszem, magát az egész védelmi szituációt, és talán meg kellene azt érteni – és ebben célszerű volna kijavítani a kormányprogramot vagy korrigálni ebben is -, hogy ezeken a kérdéseken nagy felelőtlenség a mindenkori kormányzat részéről spórolni, hiszen bármikor adódhat, ha más nem, olyan katasztrófahelyzet, az elmúlt hetekben erre volt példa, amely a honvédség intenzív részvételét igényli.
Azt hiszem, hogy nehezen fölvállalható ez a négy és féloldalnyi program, és nem szeretnék túlozni, s nem szeretném karikírozni a programot, de mégis azt tudom mondani, hogy a legfontosabb biztonsági kockázatot ma Magyarország szempontjából, akár a közbiztonság, akár a külső védelem szempontjából maga a kormányprogram jelenti.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)