Határozati javaslat, melynek vitájában Lázár János felszólalt
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Az időkeretet nem biztos, hogy teljes egészében kimerítve, csak röviden szeretnék szólni arról, hogy Navracsics Tibor képviselőtársammal miért is kezdeményeztük az augusztus 20-ai halálos kimenetelű tömegszerencsétlenség kivizsgálását; megtéve itt azt a – azt gondolom, minden országgyűlési képviselőtársam nevében fontos – kötelességemet, hogy az elhunytak hozzátartozóinak még most is részvétünket nyilvánítsuk, illetve együtt érezzünk azzal a közel ötszáz honfitársunkkal, akik a Magyar Köztársaság kormánya, az állam képviseletében eljáró kormány szervezésében vettek részt egy nemzeti ünnepen.
Az elmúlt napok eseményei, illetve az elmúlt 6-8 hét eseményei messze felülírják a sajtóban, a közgondolkodásban, és itt a parlamentben is azt az eseményt, ami augusztus 20-án történt, és szerintünk példa nélkül álló – Navracsics képviselőtársammal közösen így gondoltuk, ezért javasoltuk a vizsgálóbizottság felállítását – a magyar nemzeti ünnepek történetében. Amikor a nemzet, közös gyökereihez visszanyúlva, 1848 hagyományait felélesztve, 1867 után rendszeresen szervez ünnepi alkalmakat, teszi ezt 1918 előtt, a két világháború között, de folytatja maga a diktatúra is ezeket az állami ünnepségeket, hagyományokat, megemlékezéseket, akkor igyekszik különös gondot fordítani arra, hogy akiket meghív az állami rendezvényekre, ünnepségekre, azok olyan élményben részesüljenek, ami elsősorban a közösség építésére hat, a nemzet közösségének építésére.
Az elmúlt száz év nemzeti ünnepeinek történetében példátlan dolog, hogy egy kormány által szervezett megemlékezésen öt ember meghal, és ötszáz ember megsebesül. Én azt gondolom, bármilyen gyors is a mai magyar közélet alakulása, bármilyen gyors is a közélet eseményfolyama, meg kell állnunk emellett legalább egy szóra, illetve egy vizsgálóbizottságra, mert azt gondoljuk, hogy amikor a kormány egy ünnepségre hívja a választópolgárokat, a magyar polgárságot a Kárpát-medencéből, akkor kötelessége biztonságot teremteni számunkra. Kötelessége gondoskodni arról, hogy kellő ellátásban, illetve kellő védelemben részesüljenek, hogy az a program a törvényeknek megfelelően kerüljön lebonyolításra, és ne veszélyeztesse honfitársaink életét, egészségét vagy éppenséggel a biztonságát.
Azt gondolom, ez a magánéletből is számos példával illusztrálható. Ebben a felelősségben nincs különbség magánszemély, gazdasági társaság vagy az állam és a kormány vonatkozásában. Sőt, én azt gondolom, hogy a kormányzat felel ezért az országban. Felel október 23-án, felel augusztus 20-án, felel március 15-én, a nagy nemzeti ünnepek alkalmával. És nem véletlen, hogy az elmúlt 16 esztendőben kormányrendeletek szabályozták annak a miniszternek a felelősségét, tevékenységi körét, aki ezeknek az ünnepségeknek az előkészítésével foglalkozik a kormány tagjaként, nevezetesen: a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter.
Én azt hiszem, miután minden képviselőtársam pontosan ismeri a körülményeket, nem lehet csupán az időjárás rovására írni mindazt, ami történt. Pontosan tudjuk, hogy egy óriási vihar söpör végig az ország nyugati részén, majd a keleti részén is, ezzel az augusztus 20-ai megemlékezéseket számos helyen veszélybe sodorja. És politikai pártállásától függetlenül, a településéért, a választóiért, a rájuk bízott emberekért nagyon sok, felelősséget vállaló polgármester kollégám például gondoskodott az ünnepség elmaradásáról; gondoskodott arról, hogy az embereket megvédje.
Az a nagy kérdés szerintem, könnyen lehet, hogy a következő hetekben, hónapokban ez nem fog óriási publicitást kapni, hogy vajon a magyar kormány ilyen vonatkozásban rendelkezik-e felelősséggel. Mi azért kezdeményeztük Navracsics Tibor képviselőtársammal a vizsgálóbizottság felállítását, hogy tisztázzuk, mindent megtett-e a kormány annak érdekében, ami az adott helyzetben elvárható volt.
Mindent megtett-e annak érdekében, hogy a bekövetkezett tragédiát elkerülje? Nagyon leegyszerűsítve, a népszuverenitás lényegében mégiscsak azt jelenti, hogy minden hatalom a népé, és ennek egy-egy szeletét átruházza a kormányzatra. És elvárhatja minden magyar adófizető polgártársam, hogy az általa befizetett adókért cserébe az ország vezetése gondoskodjon az ő életéről, az ő életbiztonságáról, a közoktatásról, a közegészségügyről, a közbiztonságról, a katasztrófavédelemről; olyan ünnepségeket szervezzen, ahova nem úgy kell elmenniük az embereknek, hogy arra emlékezzenek, hogy tavaly meghalt öt ember, és megsebesült ötszáz honfitársunk.
Én azt hiszem, hogy ebben a helyzetben mindenki részére, politikai pártállástól függetlenül, nagyon tanulságos volt az események folyama. Nagyon tanulságos volt, hogy augusztus 20-a után, 21-én a kormányzat nem állt ki, és nem mondta, hogy ez és ez a vezető, kormányzati szereplő a felelős mindazért, ami történt, illetve elmulasztotta felügyelni ezt a rendezvényt, ezt az eseményt.
Nem lehet az időjárással magyarázkodni; nem lehet elfogadni a XXI. században felelősséget vállaló, felelős kormányzat, ha tetszik, a ’48-as értelemben vett felelős kormányzat jegyében azt, hogy azt mondja egy kormány vezetője, hogy egy Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője vagy éppenséggel a tűzoltóság, a katasztrófavédelem egy középvezetője, vagy egy meteorológus legyen a felelős azért, ami az országban zajlik.
Az országnak igenis kell legyen gazdája, erről szól a mi vizsgálóbizottságunk, hogy erre a kormányzati felelősségre ráirányítsuk a figyelmet. Vitathatatlanul vannak olyan helyzetek, amikor ezeknek az elkerülése, megelőzése, a tragédia csökkentése, illetve a károk kiküszöbölése lehet csak a feladat.
De ha végiggondoljuk, hogy hányan és hányan próbálták menteni, ami menthető – mentősök, tűzoltók, rendőrök – azon az éjszakán; ha végiggondoljuk, hogy hány településen maradtak el események, akkor elvárható lett volna a kormányzat képviselőitől az, hogy azon a napon felügyeljék ennek a rendezvénynek az előkészítését; a nemzettel együtt ünnepeljenek itt, Budapesten; itt legyenek Budapesten; legyen egy olyan kormányzati személy, aki felelősséget vállal ezért a rendezvényért. Arcpirítónak tartom ezt – polgármesterként biztos, hogy én nem engedhetném meg magamnak, számos más polgármester kollégámmal együtt -; és ha Hódmezővásárhelyen valami történik, triviális és leegyszerűsítő a példa, akkor az egyes számú vezetőt teszik felelőssé. Ő felel, nem lehet áthárítani egy végrehajtó köztisztviselőre mindazt, ami abban a közösségben történik.
És ez is egy nagy közösség, ennek is van egy egyes számú vezetője, van egy kormánya, és itt a kormány felé fennálló bizalmat is veszélyeztetheti adott esetben az, ami ilyen események közben vagy után történik.
Szeretnénk tisztázni, hogy milyen vizsgálóbizottság alakult például, és ez a vizsgálóbizottság mire jutott – erről keveset hallunk. Szeretnénk tisztázni, hogy a jogi szabályozás milyen ebben a kérdésben, szükség van-e akár törvénymódosításra, a katasztrófavédelemre, vagy éppenséggel a kormányzat szerkezetére vonatkozó jogszabály-módosításokra – alsóbb rendű jogszabályokra gondolok adott esetben.
Tisztázni szeretnénk, hogy ki mit tett azon a napon, ki mit mulasztott el annak a napnak az éjszakáján, egyáltalán miért nem volt gazdája az országnak. Hogyan fordulhat az elő, hogy az öt halálos áldozatot követelő esemény után a kormány a fővárosra, a főváros a kormányra mutogat? – ahelyett, hogy kiállnának, őszintén feltárnák, hogy mi történt, vállalnák a felelősséget, és megkövetnék azokat, akik baleset áldozatai lettek.
Ehelyett, szerintem rendkívül ízléstelenül, már az első sajtótájékoztatón az hangzik el, hogy ez vis maior eset, azaz adott esetben a kártérítési felelősséget is azonnal kizárják. Én azt gondolom, hogy ilyenkor nem az anyagi megfontolások a legfontosabbak. Nem az a legfontosabb, hogy a kormány adott esetben egy kártérítési perben bebiztosítsa a saját pozícióit. Az a legfontosabb, hogy megnyugtassa az állampolgárokat, hogy ő igenis felelős ezért az országért, felelősen gondolkodik, felelősséget vállal. Lehet, hogy az időjárás körülményei bejátszottak abba, ami történt, de mégis egy államapparátusért felel.
És azt hiszem, az egyes számú vezető, az ország kormányfője vagy az adott miniszter nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy másra, a mögötte állókra vagy az alatta állókra hárítsa a felelősséget. Ezek nagyon sok esetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), az öt halálos áldozatot követelő eseménysor és az ötszáz sebesült után is lehet, hogy csak elvi jelentőséggel bírnak.
Pontosan tudjuk, hogy a vizsgálóbizottságok milyen sorsra vannak ítélve a Magyar Országgyűlésben, de én azt gondolom, egy állami ünnepség (Az elnök újból csenget.), a kormány szervezésében megvalósuló állami ünnepség kapcsán kötelesek vagyunk egy ilyen vizsgálóbizottságot felállítani, és az említett kérdéseket, valamint az írásban benyújtott kérdéseket tisztázni.