Politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslat, melynek vitájában Lázár János felszólalt
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szólás lehetőségét.
Először is szeretném figyelmükbe ajánlani a 2010. május 14-ei ülés szó szerinti jegyzőkönyvét, illetve a beterjesztett nyilatkozattervezetet, amelynek szóbeli indoklását mondanivalójának első felében Orbán Viktor már megadta önöknek. Nem a szó szerinti ismétlésbe bocsátkoznék bele, hanem néhány rendező elvre szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét abban a reményben, hogy a mai ülésnapon az általános vita megkezdésével, majd a következő hetekben a részletes vita lefolytatásával a nemzeti együttműködés jegyében meg tudjuk nyerni képviselőtársainkat ezen dokumentum megszavazásához, illetve támogatásához.
Először talán a formáról szeretnék néhány szót ejteni, hiszen az alkotmányügyi bizottság ülésén már, amikor az általános vitára való alkalmasságról döntöttünk, többen megkérdőjelezték, hogy a rendszerváltozás után húsz esztendővel, a parlamentáris viszonyok között egy ilyen politikai nyilatkozat az alakuló ülésen miképpen kerülhet benyújtásra, és ott van-e a helye.
Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon olyan volumenű változás következett be a parlamenti választások eredményeképpen, amely egy új politikai, új társadalmi helyzetet teremtett, ezért ennek az új korszaknak a nyitányaképpen azoknak a társadalmi-gazdasági viszonyoknak a meghatározására, az újonnan fölálló kormány működési elveinek a meghatározására és a parlament tevékenységének keretbe foglalására szükséges a Magyar Országgyűlésnek egy politikai nyilatkozatot elfogadni.
Ennek a politikai nyilatkoznak az alkotmányos és házszabálybeli követelményeit teljesítettük. Az a kérdés, hogy teljesítettük-e a társadalmi követelményeit. Először is hadd hívjam fel arra a figyelmüket, hogy Magyarországon még nem zajlott soha olyan demokratikus alkotmányos választás, amelyben a választáson részt vevő polgárok kétharmada arra hatalmazott föl egyetlenegy pártot vagy politikai szövetségesét, hogy ennek az országnak a megváltoztatásába kezdjen bele. Ezt azért tartom fontosnak, mert az elmúlt évszázadokban az önrendelkezés jogát a magyarok vagy forradalommal, vagy 1988-ban és ’89-ben tárgyalásos úton, vagy 1990-ben paktum segítségével, vagy 1994-ben egy újabb paktum segítségével, sokkal inkább vitatható körülmények között tették lehetővé vagy vívták ki. Arra, hogy demokratikus választáson a magyar választópolgárok valakinek tudatosan kétharmadot adjanak, nem volt még példa.
Azért mondom, hogy tudatosan, mert akik a Fidesztől féltik a demokráciát, és akik a Fidesztől féltik az ország demokratikus működését, azok maguktól a választóktól féltik a demokráciát, és maguktól a választóktól féltik ennek az országnak a működését. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
Szeretném fölhívni arra a figyelmüket, hogy mi világossá tettük a választási kampányban, sőt már azt megelőzően is: ha nagy bizalmat kapunk, nagy lesz a változás. Ha kis bizalmat kapunk, csak kis változásra leszünk képesek. Akik ránk adták a voksukat, abban a tudatban tették, hogy az országban az új kormány és az új parlamenti többség élni fog a társadalmi fölhatalmazással, és meg fogja változtatni ezt az országot. Ennek az országnak a gyökeres megváltoztatását akarják azok, akik 2010 tavaszán a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségre, illetve szövetségeseire adták a szavazatukat.
Ha megengedik, szólnék néhány mondatot a történelmi keretről, hiszen az alkotmányügyi bizottság ülésén erről is szó esett, hogy miért ebbe a történelmi keretbe foglaltuk ennek a nyilatkozatnak a beterjesztését, és miért nem más történelmi összefüggésben helyeztük ezt el. Úgy gondoljuk, hogy korszakos jelentőségű nemcsak a választás, hanem ennek a parlamentnek a kötelessége és felelőssége is, ezért adekvát a historizmus, természetesen kellő mértéktartással.
Abban a három bekezdésben, amely – “Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – egyértelműen fölhív az 1848-as értékekre, majd állást foglalunk az elmúlt 66 esztendővel kapcsolatban – először 46 évet értékelünk, majd az elmúlt 20 évet, és hivatkozunk az 1956-os forradalomra -, világossá tettük, hogy mik a számunkra fontos értékek. Nem engedünk a nyilatkozatban 1848-ból, és nem engedünk 1988-ból sem! Nevetségesnek, sőt gyermekdednek tartom azt, amikor azt hallom, hogy a rendszerváltozás értékeit féltik a Fidesztől azok, akik a rendszerváltozás idején a demokrácia szót csak fosztóképzőként ismerték, és fosztóképzőként alkalmazták. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a parlamentben ma az 1988-89-es rendszerváltók döntő többségében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP soraiban foglalnak helyet, így aztán méltatlan arról a kérdésről vitát nyitni, hogy a rendszerváltozás értékeit tiszteletben tartjuk-e. Igenis tiszteletben tartjuk a rendszerváltozás értékeit, hiszen arra hivatkozunk, hogy a rendszerváltozás politikai paktumokkal folytatódott, s végül szabadság helyett kiszolgáltatásba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott.
Világos, hogy a rendszerváltozás legfontosabb értékeit, ami a szabadságot, önállóságot, felemelkedést, reményt, bizakodást és testvériséget jelképezik, mi ma is a legfontosabb társadalmi értékeknek tekintjük, és úgy tekintünk az elmúlt húsz esztendőre, ezért tartjuk zavarosnak, mert ezeket az értékeket nem tudta teljesíteni.
Nézzünk szembe azzal a valósággal, hogy ma, ha a rendszerváltozás sikerült volna, ennek a parlamentnek nem ez lenne az összetétele. Ha a rendszerváltozás értékei teljesültek volna, akkor a magyar választópolgárok nem akarnának újabb rendszerváltozást. Azért akarnak a magyar választók egy új rendszerváltozást, mert 1988-89 és ’90 nemes értékei nem valósultak meg az elmúlt húsz esztendőben, valóban ellopták a rendszerváltást, a szó szoros és átvitt értelmében is. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!)
Szeretném arra is fölhívni a figyelmüket a történelmi hivatkozásnál, hogy mi az önrendelkezés jogának megvalósítására, az önrendelkezés visszaszerzésére helyezzük ebben a nyilatkozatban a hangsúlyt. Hogyan szerezheti vissza egy társadalom az önrendelkezés jogát? Ez természetesen egy társadalomelméleti vita, amelynek a lefolytatására a parlament nyilván alkalmas, de több nézet és több elgondolás ütközhet ebben az ügyben.
Önrendelkezést egy társadalom demokratikus keretek között választások útján vívhat ki. Magyarországon az első szabad választás, amely általános választás volt, 1945-ben következett be. Ha 1988-ról, ’89-ről és ’90-ről beszélünk mint értékről, akkor a szabad választásokat, az alkotmányosságot és a demokráciát tűzzük középpontba. Ha 1956-ról és 1848-ról beszélünk, akkor azt mondhatjuk, hogy ebben az esetben a magyarok az önrendelkezés jogát forradalmi úton szerezték meg. Egy társadalom, azt gondolom, az önrendelkezés jogát e két módon szerezheti meg: vagy elsöprő többséggel felhatalmazást biztosít egy politikai pártnak egy ország megváltoztatására, vagy pedig forradalommal vívja ki ennek a jogát és lehetőségét. A magyarok ezt tették az elmúlt kétszáz esztendőben. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ezért merjük azt állítani, hogy 2010 tavaszán a szavazófülkékben forradalom zajlott Magyarországon, hiszen ilyen fölhatalmazással senki nem rendelkezett. Azok az elméleti, pártpolitikai megközelítésű, kicsinyes viták, hogy a mi fölhatalmazásunk mit is ér valójában, egy sajátos kérdéskört nyitnak meg. Akkor megkérdezném, hogy mit ér az MSZP fölhatalmazása, mert a Magyar Szocialista Párt az egymillió szavazójával az összválasztók nyolcadát adja. Ha ehhez mérjük a kritikát, akkor minimális a létjogosultságuk, hogy itt legyenek. Nyilván nem ezt nézzük. A mi számunkra minden mandátum és minden szavazat egyforma, ezt tartjuk tiszteletben ebben a nyilatkozatban, amikor egy új rendszerre teszünk javaslatot: a nemzeti együttműködés rendszerére.
Azt gondolom, ebben a parlamentben is érzi mindenki a történelmi felelősséget, hogy 1990-hez képest egy rendszerhiba történt az elmúlt húsz esztendőben.
Ennek a rendszerhibának a kijavítására az új Országgyűlésnek van joga és az új Országgyűlésnek van kötelessége. Világosan el kell választanunk az elmúlt húsz esztendőt a következő évektől vagy évtizedektől. És ehhez keresünk szövetségeseket. Ez nem egy diktátum, amit mi előterjesztettünk. Minden egyes módosító javaslatnak a megfontolására készen állunk, és azoknak a befogadását is mérlegelni fogjuk.
Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy ez a nyilatkozat értékeket tartalmaz, mégpedig a munka, otthon, család, egészség és a rend az, amit mi a mai magyar társadalomban – ahogy ezt Hiller miniszter úr nem olyan régen, pár perccel ezelőtt hivatkozta – a legfontosabb értéknek tekintünk. Ugyanakkor azt mondjuk, hogy ezek az értékek mindenki számára nyitva állnak, mindenki csatlakozhat ezeknek az értékeknek a megvalósításához, akár a törvényhozás, akár a kormányzás vezéreszménye lesz majd ez a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozat.
Ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ha ezekben az értékekben meg tudunk egyezni, ha ezt a nyilatkozatot elfogadja ez a társadalom és a társadalom képviselői az Országgyűlésben, akkor ez a nyilatkozat kötelező érvényű lesz a kormányzás hétköznapjaiban és a társadalmi hétköznapokban is. Mondom ezt azért, mert ez világosan kijelöl egy társadalmi értéket, hogy mit is gondolunk mi, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt arról, hogy milyen országban szeretnénk élni. Ha le akarom egyszerűsíteni, a munka, otthon, család, egészség és rend értékei azoknak szólnak, akik megveszik a buszjegyet, mielőtt fölszállnak az autóbuszra, és nem azoknak, akik buszjegy nélkül akarnak közlekedni a társadalom autóbuszán.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengednék, még annyival folytatnám a mondandómat, hogy sokan fölvetették az alkotmányügyi bizottság ülésén a vitában, vajon van-e nekünk jogunk arra, hogy egy új rendszernek, egy új társadalmi rendszernek, egy új politikai rendszernek az alapjait megpróbáljuk egy politikai nyilatkozatba, egy parlamenti döntésbe foglalni. Ennek a nyilatkozatnak az utolsó mondata arról szól, hogy akik ma a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselői lettek, azok az életüknek a következő éveit arra tették föl, hogy megváltoztatják ezt az országot, és ehhez szereznek támogatókat.
Kétharmad birtokában mi képesek vagyunk arra, hogy ezt a nyilatkozatot elfogadtassuk itt ebben a Házban, és utána megpróbáljuk meg is valósítani a következő hónapokban és a következő években. Mi ennek a nyilatkozatnak nemcsak címében, hanem tartalmában is azt gondoljuk, hogy a legfontosabb eleme azonban nem arról szól, hogy a kétharmad birtokában diktáljunk, hanem a kétharmad birtokában nekünk az a legfontosabb, hogy megnyerjük azokat is, akik nem ránk adták a szavazatukat, vagy távol maradtak a szavazástól.
A következő parlamentnek mindenki parlamentjének és a következő kormánynak mindenki kormányának kell lenni akkor, amikor az ország a gazdasági és társadalmi összeomlás szélén tántorog, és akkor, amikor a választópolgárok világosan kifejezték azt, hogy ennek az országnak a megváltoztatását várják el minden olyan parlamenti képviselőtől, aki letette az Országgyűlésben az esküt május 14-én. Ezért mi nemcsak a javaslataikat, hanem a valódi együttműködésüket várjuk.
Nem szeretnék arra hivatkozni, hogy önök hogyan tudnak élni ezzel az együttműködéssel, ezzel az együttműködési lehetőséggel, mert az elmúlt több mint két hétben a parlament megalakulásával kapcsolatos tárgyalások vonatkozásában sajátos intermezzók jellemezték az együttműködési ajánlatra adott válaszokat. Erre most nem szeretnék itt tételesen hivatkozni, hogy önök hogyan éltek az együttműködés lehetőségével. De mi azt gondoljuk, hogy ebben a rendszerben, a nemzeti együttműködés rendszerében, függetlenül attól, hogy ki melyik politikai párthoz tartozik, milyen világnézeti meggyőződése van, melyik vallási közösségnek a tagja, joga és lehetősége, joga és talán kötelessége is együttműködni a rend megteremtésében és ezeknek a társadalmi értékeknek a megvalósításában.
Mi ehhez keresünk szövetségeseket. Badarságnak gondoljuk azokat a mondatokat, szavakat, amelyek a demokráciaféltésről szólnak, megélhetési demokráciaféltők írják és mondják, hogy a Fidesztől kell félteni a demokráciát.
Végül még egyszer felhívnám a figyelmüket: aki ma a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségtől, képviselőitől félti a demokráciát, az az emberektől félti a demokráciát. Az emberek nem arra adtak mandátumot, hogy minden úgy menjen, ugyanazokkal a mutyikkal és semmittevéssel, mint telt az elmúlt húsz esztendőnek jó néhány pillanata. Arra adtak fölhatalmazást, hogy a nemzeti egy helyben járás, a nemzeti toporgás helyett végre a nemzeti együttműködés és a nemzeti cselekvés legyen a tevékenységünk középpontjában.
Az az erő, amit a kétharmad jelent, az számunkra két dolgot hordoz magában: méltányosnak kell lennünk – ezt próbáltuk gyakorolni az elmúlt két hétben, és ezt fogjuk a jövőben is gyakorolni, ami az ellenzéket, az ellenzéki jogokat és a társadalomnak azt a részét illeti, amelyik nem adta ránk a voksát -, és természetesen az erő cselekvést is fog jelenteni, ezért akármennyire is sokan úgy gondolják, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy éljünk a kétharmad adta fölhatalmazással, mi élni fogunk. Szeretnénk, ha önök is velünk tartanának ezen az úton.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban, taps a Jobbik soraiban, szórványos taps az LMP soraiban.