Napirend előtti felszólalásra történő frakcióvezetői reagálás
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mesterházy Attila képviselőtársam és Schiffer András képviselő úr azt feszegették, hogy volt-e társadalmi egyeztetés, és hogy mi a közérdek. Szeretném fölhívni önöket annak tudomásulvételére, hogy az idén két nagy társadalmi egyeztetés is volt (Felzúdulás az MSZP soraiban.), októberben és tavasszal, ahol az emberek pontosan meghatározták, hogy mi a közérdek, pontosan meghatározták azt, hogy mit gondolnak közérdeknek Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Mesterházy Attila képviselőtársam szájából két dolgot nagyon hiányoltam. Egyrészről, hogy végre az emberekről beszél majd (Közbeszólások az MSZP soraiból.), hogy az emberek szempontjából mit jelentenek ezek a döntések. Én megértem, hogy nehéz eldönteni, melyik oldalon állnak, de egyszer el kell dönteni. És látom, zavarban van, amikor bankokról, magánnyugdíjbiztosító-menedzsmentekről van szó vagy biztosítókról, vagy nagy multicégekről (Dr. Lamperth Mónika: Ezt miből tetszik látni?), mert hát mégis, az MSZP az elmúlt nyolc évben bebizonyította, hogy Magyarország legnagyobb lobbicége, így aztán önnek egy ilyen frakciót kell képviselnie, és ki kell állnia az érdekükben.
Világosan bebizonyította most is, frakcióvezető úr, mint ahogy a bankadó vitájában is, hogy az emberek nem számíthatnak az MSZP-re (Moraj az MSZP soraiban.), viszont a bankok nyugodtan számíthatnak az MSZP-re (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiból. – Mesterházy Attila: Szégyelld magad!), számíthatnak a nagykereskedelmi vállalkozások (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! – Taps a kormánypártok soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: CBA!), és természetesen az MSZP-re számíthatnak azok a magán-nyugdíjbiztosítási menedzsmentek is, akik a jövő évi 360 milliárdos befizetésből “csak” 25 milliárdot akarnak működési címszóval lenyúlni; ők is biztos szövetségesre lelnek önökben (Többek az MSZP soraiból: CBA!), csak az emberek nem találnak szövetségest az MSZP-ben.
Szerettem volna azt is meghallani képviselőtársamtól, hogy vajon mi vezetett ide. Amikor ön 2008-ból idézett valamit, akkor elfelejtett idézni más mondatokat is. Elhangzott ebben a teremben egy olyan mondat: nem kell félni, nem fog fájni. És ahelyett, hogy előrehozott választások lettek volna, nagyon fájt az embereknek. 3 millió ember él ma létminimum alatt az önök döntései eredményeképpen, ők tovább nem terhelhetők. Talán erről kellett volna beszélni, és belátni, hogy milyen súlyos hibákat követtek el (Többek a Fidesz soraiból: Így van! – Zaj, közbeszólások az MSZP-ben.), és ez a helyzet vezetett ahhoz, hogy mások különadót vagy válságadót kénytelenek fizetni.
Aztán beszélnie kellett volna arról is, hogy volt, aki azt mondta, hogy fájni fog; Bajnai miniszterelnök úr azt mondta, hogy fájni fog. És most jövünk csak rá, illetve majd rájönnek a válságadó kapcsán a gazdasági társaságok, hogy mennyire fáj majd nekik. Hiszen ne felejtsük el, hogy a 2009. évi pénzügyi adatokról szóló zárszámadás hamisságokkal van tele, hazugságokkal van tele. Önök meghamisították a 2010-es költségvetési tervet, több száz milliárdos hiányt hagytak maguk után. Ez világosan kiderül a zárszámadásból, ha valaki alaposan elolvassa. (Derültség és zaj az MSZP soraiban.) Ezek a döntéseik, az önök folyamatos hazugságai arra kényszerítenek bennünket, hogy ilyen és ehhez hasonló lépéseket hajtsunk végre.
Egy dolgot ki kell mondanunk, azok után, hogy volt, aki azt mondta, hogy nem kell félni, nem fog fájni, és volt, aki azt mondta, hogy fájni fog: természetesen most, a mai döntéssorozatnak és az előterjesztésnek, miniszterelnök úr szavainak az a legfontosabb értelme, hogy nem az embereknek fog fájni végre (Közbeszólás az MSZP-ből: Hanem kinek?) 2010-ben az, ami előtt áll az ország. Ez a legfontosabb, hogy húsz év után nem az embereknek fog fájni.
Én tudom, hogy az MSZP frakciójának nehéz szembesülnie azzal, hogy mit műveltek ebben az országban. De azt kérem, hogy ha én meghallgattam önöket képviselőtársaimmal együtt, akkor ezt szíveskedjenek önök is megtenni; talán van néhány hasznos dolog. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Mint például az, hogy a magánnyugdíjpénztárak tekintetében föl szeretném hívni a figyelmüket arra, hogy ez a nagy hangerő, ami miniszterelnök úr szavait követte a magánnyugdíjpénztárak kapcsán vagy most is szól, az nem szólt az elmúlt két évben, amikor a magánnyugdíjpénztárak súlyos károkat okoztak a befizetőknek (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Így van!), például Mesterházy Attilának 2008-ban 22 százalékos veszteséget. (Mesterházy Attila: Ez a kockázat.) Akkor miért nem hívta föl a frakcióját, hogy álljanak föl, és védjék meg a magánnyugdíjpénztárakat? (Taps a kormánypártok soraiban. – Mesterházy Attila: Ez a kockázat!)
Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, szembe kell néznünk azzal a valósággal, hogy ma a magyar államnál jobb helyen van a nyugdíjfizetők pénze, a járulékfizetők pénze (Dr. Vadai Ágnes: Jaj, ne már!), mint ha azt spekulánsokra bízzák. Ez az igazi valóság. El kell menni, meg kell nézni az elszámolásaikat, ha van magán-nyugdíjpénztári befizetésük, és akkor szembesülnek a valósággal. És ezért a károkozásért még évente 5 százalék kezelési költséget is méltóztatnak fizetni, amit ezek a menedzsmentek lenyúlnak gátlástalanul. Természetesen megértem, hogy ez nagyon sok pénz, és motivációs erőként hathat képviselőkre és politikai érdekcsoportokra. Ezért szeretnénk minél hamarabb kőbe vésni ezeket a törvényeket, mert szeretnénk, ha végre az emberek oldalán állna mindenki ebben a parlamentben, és nem részérdekeket képviselne. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Szeretném az arányos adózás kapcsán Schiffer képviselőtársam figyelmét fölhívni egy apróságra, hogy lesz-e gazdaságélénkítő hatása. Bizonyára ez egy nagyon régi és valószínűleg nem most megoldható, talán hosszú évszázados dilemma is, hogy melyik gazdaságpolitika vezet eredményre. De én azt gondolom, az a személyijövedelemadó-rendszer, amely húsz év után Magyarországon 2011-ben 308 milliárdot hagy az adófizetőknél, két dolgot biztosan fog eredményezni: egyrészt a megtakarítások növekedését, másrészt pedig a fogyasztásét. Felhívom a figyelmet a napi amerikai sajtóra, amely világosan leírja, hogy számos ország azért került zsákutcába, mert megszorított, csak megszorító válaszok voltak; ezzel megölte a hazai kereskedelmet, megölte a hazai fogyasztást, és megölte a hazai cégeket.
Jövőre, úgy gondoljuk, hogy ez a személyijövedelemadó-rendszer élénkíteni fogja a gazdaságot, és komolyan járul hozzá Magyarország gazdasági növekedéséhez.
Másrészről pedig végre, azt gondolom, olyan adórendszere lesz az országnak, amely arányos lesz, egyszerű, átlátható, teljesen világos és egyértelmű, és igenis békén hagyja az embert. Ezt azért mondom, mert az elmúlt évtizedekben olyan adórendszere volt az országnak, amely nem vette figyelembe, hogy az embernek az a kötelessége és az elsődleges küldetése a világon, hogy gyereket neveljen, és a gyereknevelést tudomásul veszi, békén hagyja, az arra fordított pénzt pedig elismeri, nem pedig bevonja az adózás körébe és az adózás rendszerébe. Ez valóban újdonság, de azt gondolom, alkalmas arra, hogy a magyar társadalomnak és a magyar gyermeket nevelőknek érdemi segítséget nyújtson.
Szeretném arra kérni az ellenzéki frakciókat, hogy támogassák néhány perc múlva négyötödös Házszabálytól való eltéréssel, hogy a válságadóról szavazhasson az Országgyűlés még a mai nap folyamán. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy azok a cégek, amelyek az elmúlt húsz esztendőben a privatizáció gyümölcseit learatták, a pénzt külföldre tolták, amit haszonként kaszáltak, azoknak most eljött az idő, hogy hozzájáruljanak ennek az országnak az újjáépítéséhez. Mi ehhez várunk érdemi segítséget mindannyiuktól. S azt gondolom, ennél a döntésnél majd kiderül, hogy ki áll az emberek oldalán, és ki nem áll az emberek oldalán, ki képviseli multinacionális cégek érdekeit, és ki képviseli az emberek érdekeit ebben a Házban.
Schiffer képviselőtársam a GDP-re és a multinacionális cégek hozzájárulására hivatkozott. Egy adatot hadd ajánljak becses figyelmébe: 2007-ben, a szocialisták fénykorszakában egy esztendő alatt ezermilliárd forinttal támogatta a Magyarországon működő multinacionális cégeket a magyar költségvetés és az adófizetők közössége. Úgy gondolom, hogy ebből az ezermilliárdból most van mit visszajuttatni, ha pedig ezt húszéves távlatban nézem, akkor megfizettük már réges-régen annak az árát, hogy ezek a gazdasági társaságok érdemi segítséget nyújtsanak.
És hogy ki melyik oldalon áll? Mesterházy képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy ez az adórendszer, amit mi próbálunk bevezetni, több tucat országban működik már, és ezeknek az országoknak a versenyképességéhez és sikeréhez érdemben járult hozzá. Szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét, hogy jó lesz feloldani azt az ideológiai ellentmondást, hogy más országokban ezt az adórendszert általában baloldali kormányok szokták bevezetni, amelyek valóban baloldali értékeket vallanak, és azt mondják, hogy az embereket békén kell hagyni, az emberek segítségre szorulnak, támogatásra. Más országokban az igazi tisztességes baloldali pártok megadóztatják a multinacionális cégeket. Remélem, ön igazi tisztességes baloldali.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)