„Aktuális kérdések”

Napirend előtti felszólalás

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A pénteki napon Balsai István képviselőtársammal javaslatot tettünk a jelenleg hatályos 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosítására, amely a hét végén kiváltotta nemcsak a politikai pártok, hanem néhány társadalmi csoport érdeklődését is. Úgy gondolom, hogy szükséges erről szólnunk itt, a Ház keretei között is, bár tudom, hogy a parlamenti pártok megállapodtak abban, hogy a holnapi napon ennek a kérdésnek a tárgyalása elkezdődik az Országgyűlésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is hadd ajánljam a figyelmükbe azt a magáért beszélő adatot, hogy Magyarországon 3,5 millió munkavállaló van, aki – saját magán kívül – gondoskodik 6,5 millió polgártársunkról. Én azt gondolom, nem létezik olyan politikai erő, amelyik komolyan gondolja ezek után azt, hogy bárki is ebben az országban, akinek a fizikai lehetőségei, a munkavégző képessége és az egészsége engedi, ne kelljen hogy dolgozzon.

Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy Magyarország ma olyan gazdasági és olyan társadalmi, olyan demográfiai helyzetben van, hogy mindenkinek, aki tud, dolgoznia kell, minden magyar honfitársunk hozzáadott munkájára szükségünk van az ország újjászervezéséhez. Azt gondolom, ez mindennek a rendező elve, és ezt a kormányprogram egy esztendővel ezelőtt világossá tette, és a miniszterelnök és a kormány minden eddigi megszólalása is; minden szempontot ennek rendelünk alá.

A mi alkotmánymódosító javaslatunk arról szól, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár az, amely rendezni hivatott a nyugellátáshoz való jogot Magyarországon, amiből két dolog következik. Az egyik az, hogy mindenki, aki nem éri el ezt a korhatárt, köteles dolgozni. Másrészről pedig természetesen lehetővé tesszük azt, hogy az Országgyűlés, a kormány kezdeményezésére, törvényt alkosson, és mondjuk, a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők számára lehetővé tegye, hogy ők már ne végezzenek munkát, és hamarabb nyugdíjba menjenek. Mint ahogy azt is megnyitjuk a kormány és a törvényhozás előtt lehetőségképpen, hogy annak, aki ma szolgálati, korkedvezményes nyugdíjjal rendelkezik, ez a nyugdíj felülvizsgálatra kerüljön.

Azonban szeretném a hétvégi hírekkel ellentétben világosan behatárolni azt a kört, amelyikre előterjesztőként gondolunk. Azt gondoljuk, hogy Magyarországon a rendnek és a közbiztonságnak szüksége van arra a 30 ezer emberre, aki az elmúlt néhány esztendőben rendőrként, pénzügyőrként, büntetés-végrehajtási tisztként nyugdíjba vonult. 30 ezer emberről, nem többről és nem kevesebbről van szó, akiknek egyébként a nyugellátási finanszírozása több mint 50 milliárd forintba kerül évente a magyar adófizetőknek, akik keményen dolgoznak. Tehát a 3,5 millió ember fizeti ennek a 30 ezer embernek a nyugdíját is, tekintettel a nyugdíjkassza jelenlegi állapotára.

Nekünk az a véleményünk, hogy a kormány számára meg kell adni azt a lehetőséget, amiben egyébként két és fél esztendővel ezelőtt minden politikai párt egyetértett itt a parlamentben, benne a szocialisták is, hogy felül kell vizsgálni a rendőrök korkedvezményes nyugdíját, és meg kell találni a lehetőséget arra, hogy minél több rendőr visszakapcsolódjon a munka világába.

Hogy létezhet az, hogy egy rendőrnek huszon-egynéhány éves szolgálati munkaviszony után 150 ezer forint nyugdíjat vagyunk képesek fizetni, de a munkájára nem tartunk igényt? Olyan gazdag-e Magyarország, és képesek-e a magyar adófizetők ennyi járulékot fizetni, hogy ezt megengedjük magunknak, hogy 30 ezer rendőr, büntetés-végrehajtási tiszt vagy vám- és pénzügyőr elmehet nyugdíjba, fizethetjük a nyugdíjukat, 150 ezer forintot biztosíthatunk számukra minimum ellátásképpen?

Szeretném felhívni arra is a figyelmüket, hogy ez egy diszkriminatív kedvezmény. Gondoljanak arra a halmozottan hátrányos helyzetű településre, amelyről Osztolykán Ágnes képviselőtársunk beszélt néhány perccel ezelőtt, ahol a körzeti megbízott elmehet nyugdíjba 25 év után, de az a pedagógus, az az óvodapedagógus vagy az az általános iskolai tanító, akire a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek rá vannak bízva 20-25 esztendeje, az nem élhet ilyen lehetőséggel, hiszen a pedagógusok nyugdíjkedvezményeit az elmúlt 20 esztendőben már szakszerűen számolta fel például a szocialisták kormánya.

Azt gondolom, hogy Magyarországon ezekre a munkavállalókra igenis az országnak szüksége van. Magyarul, a mi javaslatunk a rendőrökre vonatkozik, de nem vonatkozik a bányászokra. Vonatkozik a határőrökre, ugyanakkor nem vonatkozik a vegyészekre. Vonatkozik azokra, akik a rendészeti ágazat szolgálattevői voltak korábban, de nem vonatkozik például zenészekre. Olyan volt rendőrökre van szükségünk, akik az ország biztonságához hozzájárulhatnak, pótolhatjuk azokat a hiányokat, amelyekkel a keleti megyékben például a rendőrség kénytelen szembesülni.

Ezért azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, tekintettel arra, hogy az 57 évnél idősebb, szolgálati nyugdíjjal rendelkezőket nem javasoljuk majd a kormánynak, hogy a szabályozás alá vegye, magyarul, számukra ez a mentesség maradjon meg, azt javaslom minden parlamenti pártnak, gondolja végig a javaslatot. Adja meg a mindenkori kormány számára azt a lehetőséget, hogy a korkedvezményes nyugdíjak körét szűkítse, vonja vissza a munkavállalók világába azokat, akik korábban éltek ezzel a lehetőséggel. Nem lehet normális dolognak nevezni azt egy országban, hogy 150 ezer forintot fizetünk a nyugdíjért 40 éves, életerős embereknek, ugyanakkor a munkájukra nem tartunk igényt.

Kérem, támogassák az előterjesztést. (Taps a kormánypárti padsorokban.)