Napirend előtti felszólalásra történő frakcióvezetői reagálás
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt mondandóm érdemi részébe belevágnék, először is hadd biztosítsam a Fidesz-frakció nevében arról a miniszterelnök urat, hogy mind a hat védelmi lépésben támogatni fogjuk a kormányzat elképzeléseit és munkáját. (Taps az MSZP soraiban. – Nyakó István: Olyan idegesek voltunk végig!)
S hadd hívjam fel arra képviselőtársaim figyelmét, hogy milyen diszkréten hallgattak a szocialisták és az LMP-sek arról, hogy a bankok vagy az emberek oldalán állnak. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Az nem derült ki, hogy az embereknek akarnak segíteni vagy a bankoknak. Milyen érdekes, hogy végig hallgattak arról, Mesterházy Attila és Schiffer András is (Nyakó István: Micsoda fordulat!), hogy vajon nekik a bankok a fontosak vagy az emberek a fontosak! Eljött a pillanat, amikor ez a két dolog most ketté fog válni ezzel a döntéssel. Húsz év után el kell döntenie az MSZP-nek és el kell döntenie az LMP-nek is, hogy a bankok vagy az emberek oldalára áll.
Mondják el nekünk, meséljék el majd a parlamenti vitában, amikor előterjesztjük ezt a törvényt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Le is zárják rögtön!) nem is olyan soká, hogy hány bankár telefonált önöknek a hétvégén, hányan segítettek megírni a napirend előtti felszólalásokat, hány bankártól kértek segítséget! (Taps a kormánypártok soraiban. – Dr. Ujhelyi István: Mennyi Vásárhely adósságállománya?) És valóban szükség van parlamenti vitanapra; végre egy olyan parlamenti vitanapra lenne szükség, ahol kideríthetnénk azt, hogy a Magyar Szocialista Pártnak és a magyar bankrendszernek vagy a külföldi bankoknak milyen összefonódása van (Közbeszólások az MSZP soraiból.), kideríthetnénk azt, hogy a Szocialista Párt vezetői mit tettek annak érdekében, hogy megóvják az országot az államadósságtól és az emberek eladósodásától. (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.) Ugyanis nekünk az a meggyőződésünk – és ezért tettük ezt a javaslatot a kormány asztalára -, hogy Magyarországnak két fő problémája van: az egyik az állam eladósodása, a másik pedig az emberek eladósodása. (Dr. Ujhelyi István: Rá kellett volna szólni Hódmezővásárhely polgármesterére!)
Schiffer képviselőtársamnak mondom, hogy mi szívesen tárgyalunk, és szívesen fogunk egyeztetni. De mielőtt tárgyalnánk és egyeztetnénk, nem tudunk azon túllépni, hogy Magyarországnak az államadóssága éves szinten a GDP-hez képest 53 százalék volt 2002-ben, tavaly pedig elérte a 85 százalékot. (Közbeszólások az MSZP soraiból. – Dr. Vadai Ágnes: Nem egészen!) Nem hiszem, hogy van olyan magyar ember, aki ne kérdezné meg, hogy a szocialisták kormányzása alatt hová lett a pénz. (Taps a kormánypártok soraiban. – Dr. Ujhelyi István:Vásárhelyre ment!) Akinek most november 1-jétől… Tisztelt Képviselőtársaim…!
ELNÖK: Elnézést, frakcióvezető úr, egy pillanatra legyen szíves! Egy pillanatot, kis türelmet kérnék öntől, ne haragudjon!
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igenis, elnök úr!
ELNÖK: Elismerésemet szeretném kifejezni az MSZP képviselőinek, mert több mint egy órán keresztül relatíve normálisan tudtak viselkedni (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.), de ez az a pillanat, amikor azt érzékelem, hogy kezdik elveszteni a fonalat. (Dr. Ujhelyi István: Lázár úr teszi!) Miután az ülésteremből szabadon lehet ki- és bejárni, ezért akinek pihennie kell, az nyugodtan, csöndben hagyja el a termet. (Derültség.) Parancsoljon!
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, a magyar társadalom nyilvánvalóan felteszi azt a kérdést – önök felvettek súlyos kölcsönöket 2002 után (Dr. Ujhelyi István: Vásárhely!), sőt 2010-ben óriási államháztartási hiánnyal hagyták hátra a kormányzati munkát, amit mindannyian tudunk -, hogy hová lett a pénz, ezt nyilván szeretnék tudni az emberek. Ezért a továbblépés érdekében szeretnénk tisztázni, hogy az előző kormányok pénzügyminisztereit és miniszterelnökeit terheli-e politikai felelősség, terheli-e gazdasági felelősség és nem utolsósorban terheli-e jogi felelősség azért, hogy az országnak ekkora lett az államadóssága. (Dr. Ujhelyi István: Beleértve a polgármestereket is!) Ezen kérdés tisztázása nélkül nem tudunk továbblépni.
Mint ahogy azt is szeretnénk tisztázni – és ebben Vona Gábor képviselőtársamnak tökéletesen igaza van (Közbeszólások az MSZP soraiból: Na!) -, hogy hogyan alakulhatott ki a devizahitelezésnek ez a rendszere Magyarországon. Ezen kérdés tisztázása nélkül szintén nem tudunk továbblépni. Volt valami 2003-2004-ben, aminek okán a pénzügyi kormányzat és az akkori szocialista vezetés úgy döntött, hogy megszünteti az államilag támogatott, forintalapú hitelezést, és az országra engedi zúdítani a devizahitelezést. Szeretnénk tudni, hogy ebben milyen szerepe volt a külföldi bankoknak. Tekintettel arra, hogy az OTP és az FHB később, jóval később kezdte el ezt a hitelezést, valószínű, hogy a konstrukció – legalábbis terjednek ilyen hírek – külföldi bankoktól jött ötletként, és ezt vette meg a kormány. Ki az a pénzügyi vezető, az a pénzügyminisztériumi felső- vagy középvezető, aki ebben a kérdésben döntött? Vizsgálják meg a PSZÁF akkori tevékenységét! Vizsgálják meg azt a kormány nevében – a miniszterelnök úrtól kérem ezt -, vizsgálják meg, hogy kik a személyi felelősei annak, hogy ez a pénzügyi termék korlátok nélkül jelenthetett meg a magyar piacon, és emberek millióit tette tönkre! (Taps a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azok, akik ránk szavaztak, és azok is, akik egyébként az MSZP-re szavaztak, úgy gondolták, hogy nyolc éven keresztül olyan szociál- és társadalompolitika érvényesült, amelynek az volt a lényege, hogy “vert visz veretlent”, magyarul: a balhét mindig azoknak kellett elvinni, akik a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak. (Dr. Vadai Ágnes: Nem egészen így van!) Ennek a kormánynak – és a Szocialista Párt szavazói között sokan voltak olyanok, akik így gondolták, és ezért nem szavaztak a szocialistákra -, ennek a kormánynak az eskütételekor elhangzott ebben a parlamentben, hogy mi ezen szeretnénk végérvényesen változtatni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem sikerült!) Ezért önökkel ellentétben és minden más parlamenti párttal ellentétben ez a kormányzat és ez a parlamenti többség immár harmadik alkalommal tesz egy éven belül javaslatot arra, hogy védjük meg a devizahiteleseket. (Nyakó István: Még mindig nem sikerült!) Önök nem tettek semmit se nyolc év alatt, mi egy év alatt a harmadik javaslatunkkal élünk, amely első helyen azoknak segített, akik már nem tudtak fizetni, és az előtt álltak, hogy elárverezik a lakásaikat; másodszor azoknak segített, akiknek a törlesztőrészlet csökkentése jelenthet menekülést; most pedig segíteni fogunk olyan embereknek, akik ugyan fizetnek, de hosszú távon arra kell számítaniuk, hogy 160 forint helyett 230 vagy ennél nagyobb összegben fogják átváltani a svájci frankot forintra. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Szeretném azonban felhívni a figyelmüket, hogy mélységesen sértő szerintem 1 millió 300 ezer ember számára, hogy önök gazdagoknak bélyegzik azokat, akik hiteleket vettek fel. Nem hiszem, hogy Magyarországon az emberek azért vettek fel hiteleket, mert gazdagok; azért vettek fel hiteleket, mert szegények, boldogulni akartak, azt akarták, hogy a munkájukból megélhessenek, legyen lakásuk és otthonuk. (Szűcs Erika: Annyit is érnek!) Ismernek olyan gazdagokat, akik ilyen típusú hiteleteket vettek fel? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen!) Ne nevettessék ki ezzel magukat, mert azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak az alsó rétege és a középosztály vette fel ezeket a hiteleket, és akiknek mi most ezzel a lépésünkkel segíteni akarunk, azok pedagógusok, orvosok, köztisztviselők, olyan közszolgák vagy olyan közalkalmazottak, olyan középrétegbeliek, munkavállalók, alkalmazottak, akik dolgoznak tisztességesen, most is fizetnek, megfeszülnek, gyereket nevelnek, de a következő öt-tíz évben esélyük nincs arra, hogy a 160 forinthoz megközelítő árfolyamon tudjanak törleszteni. (Dr. Vadai Ágnes: Na de miért nincs esélyük?)
Senki nem akarja a magyar bankrendszert bedönteni, senki nem ellensége a bankoknak, csak világos értékválasztásról van szó. A magyar társadalom az elmúlt húsz évben sokat segített annak a bankrendszernek, ami ebben az országban működik, a szocialisták javaslatára néhány banknak több száz milliárdot juttattunk a 2008-as gazdasági válságot követően. Azt kell eldönteni, hogy azon a mentalitáson, hogy mindig a bankoknak segítünk, akarunk-e változtatni ebben a Házban. Eljön-e végre az a pillanat, amikor megvan a bátorság a parlamenti képviselőkben, és az emberek oldalára állnak? Azt mondják, hogy most a bankoknak is kell terhet viselniük; akármekkora lesz a pénzügyi nyomás, akármekkora lesz a külföldi támogatás és támadás, van-e arra képesség ebben a parlamentben, hogy változtasson az elmúlt húsz év emberi sorsokat beáldozó országos politikáján? Ez az igazi kérdés, és mi ehhez szeretnénk támogatókat nyerni, mert a mi parlamenti frakciónk megingathatatlan abban az elhatározásban, hogy ezt a kétharmados bizalmat arra fogja felhasználni, hogy végérvényesen az emberek segítése mellett tegye le a voksot, és leszámoljon egy olyan politikával, amely húsz éven keresztül a bankokat segítette.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)