Napirend előtti felszólalásra történő frakcióvezetői reagálás
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselőcsoportja támogatja és helyesnek gondolja azt, amit a miniszterelnök úr Brüsszelben az elmúlt hétvégén tett (Szórványos taps és derültség az MSZP soraiban.), és ez a meggyőződésünk nem változik meg Mesterházy Attila képviselőtársam felszólalása ellenére sem, aki mindenféle megbeszélés, tárgyalás, egyeztetés, esetleg néhány ember véleményének a kikérése nélkül azt mondta, hogy mindenféle megállapodáshoz azonnal kell csatlakoznunk, amit én felháborítónak, meggondolatlannak és az ország számára káros álláspontnak tartok, Mesterházy képviselőtársam. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért is furcsa Mesterházy képviselőtársam álláspontja, mert azt reméltem, hogy ha más miatt nem, életkoránál fogva már képes elszakadni a párton belüli elődjeitől, például képes lenne belátni azt, hogy a Szocialista Pártnak van bőven miért szerénynek lennie ezekben a kérdésekben, hiszen önök 2008-ban csődbe vitték ezt az országot, lefektették teljes egészében a földre ezt az országot (Dr. Józsa István: Rosszul tudod!), másrészről pedig 2010-ben lényegében csődben adták át ezt az országot. (Dr. Józsa István: Ez sem így van!) Ezek után sokkal nagyobb szerénységgel kellene napirend előtti felszólalást tartania, képviselőtársam (Taps a kormánypártok padsoraiban.), tekintettel arra, hogy az elmúlt másfél év lényegében két dologról szólt.
Az elmúlt másfél év szólt arról, hogy az önök után megmaradt disznóólat kitakarítsa ez a kormány, erre használta fel az időt és ezt a munkát végezte el. Másrészről, tisztelt képviselőtársam, szólt arról is a másfél esztendő, ami talán Schiffer képviselőtársamnak is kellő válasz és Vona Gábor képviselőtársamat is megnyugtatja, hogy ha a kormány nem ezt a gazdaságpolitikát folytatja, akkor most Görögország helyzetében lennénk, és meg sem kérdezték volna a véleményünket, meg se hívtak volna Brüsszelbe, és ma nem lett volna miről napirend előtti felszólalást tartanunk, mert az önök gazdaságpolitikájának következtében, ha nem ezt a munkát végezzük el, mint amit megtettünk, az ország másfél év alatt réges-régen Görögország sorsára jutott volna, és teljes csődben állnánk. (Gőgös Zoltán: Menjen az Azori-szigetekre maga is pihenni!) Ez volt a valós helyzet, és ez indokolta a gazdaságpolitikai lépéseinket. Nagyon mást még tenni nem tudtunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az pedig, hogy milyen teendők állnak előttünk, az, azt gondolom, hogy egy pragmatikus megfontolás tárgya, ugyanis szerintem ebben a parlamentben Vona Gábor képviselőtársam fölszólalása ellenére sincs különbség közöttünk abban, hogy két kérdésről beszélhetünk egyszerre: egy európai értékközösségről – és ez az érték, ha más nem, a kereszténység tekintetében bizonyára fönnáll a Jobbik képviselőtársai és közöttünk is -, és beszélhetünk egy európai érdekközösségről, és a kettő ebben az esetben most szétválik. Lehet, hogy a franciák és a németek esetében az európai értékközösség és az európai érdekközösség egyben van, de kérdés, hogy a mi esetünkben meglévő európai értékközösség mellé társul-e egy európai érdekközösség.
Nem tartom ördögtől valónak azt, sőt Vona Gábor képviselőtársam mondandóját megfontolásra érdemesnek gondoljuk, hogy igenis gondoljuk azt végig, hogy Magyarországnak milyen megállapodás áll az érdekében. Szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy ha kimegyünk az utcára és megkérdezzük a polgártársainkat, hogy mit gondolnak a 2004 óta eltelt időszakról, kevés olyan magyar választóval találkozunk, aki azt mondja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időszaka sikeres volt. Ezt a magyar parlamentnek, igenis, figyelembe kell vennie, és ezért aztán a legbölcsebb döntést hozta a miniszterelnök úr, amit meghozhatott, hogy megkérdezi a magyar nép képviselőit, a magyar parlamentet arról, hogy mit tegyen a kormány és mit tegyen az Országgyűlés, mit tegyen az egész ország ebben a helyzetben.
Nehezen fogjuk tudni, pártállástól függetlenül, megmagyarázni azt a szituációt, hogy ma Európa kellő bölcsességről, természetesen gazdasági érdekről tanúbizonyságot téve eldöntötte, hogy megmenti a halálra ítéltnek tűnő eurót, megerősíti és stabilizálja a helyzetét. Ezért nagyon kemény monetáris és fiskális politikát, nagyon kemény gazdaságpolitikát vezet be. Ez az ő esetükben, akik euróval fizetnek, azt gondolom, hogy rendben is van. A kérdés az, hogy azoknak az országoknak, amelyek nem fizetnek euróval, vajon miért kellene ugyanezeket a szigorú költségvetési, monetáris és fiskális szabályokat bevezetni, hiszen ők nem fognak euróval fizetni. Az a kérdés, hogy milyen választ tudunk adni a magyar társadalomnak erre a kérdésre, amelyik nyilvánvalóan ennek a költségét, rezsijét és minden következményét viselni fogja. Ez pedig minden parlamenti képviselőtársamnak igen fontos felelőssége, különös tekintettel arra, hogy 2004-ben mégis hozott a magyar társadalom egy fontos döntést, hogy az Európai Unió tagja kíván lenni, és ennek alapján születtek meg azok a döntések, amelyek jellemezték az elmúlt éveket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért azt gondolom, hogy lehetőség szerint a józan észre hallgatva, az emocionális hangokat némileg feledve jó lesz, hogyha szimpla érdekből, jól felfogott érdekközösségből nézzük meg, hogy ebben a helyzetben a kormány számára az Országgyűlés mihez ad fölhatalmazást és mihez ad kellő támogatást. Azt hiszem, lesznek még olyan országok a következő napokban, amelyek hasonló döntést hoznak, és megkérdezik a választóikat vagy megkérdezik azokat, akik a választók képviseletére jogosultak.
Nem hiszem, hogy ez ördögtől való lenne, sőt azt gondolom, a mai Brüsszel az nem egyenlő a régi Moszkvával, sőt azt gondolom, a mai Unió nem jelenti a régi internacionalizmust. Magyarul: igenis, Brüsszelben lehet nemzeti érdeket képviselni, lehet határozottan föllépni. Orbán Viktornak – a volt szocialistákkal és a szocialistákkal ellentétben – nem azért kell Brüsszelbe menni, hogy megkérdezze, mit akarnak, hanem el kell mondani, hogy milyen szempontjai vannak Magyarországnak. Mesterházy képviselőtársam egy olyan iskolába járt vagy olyan pártiskolába járt, ahol a régi elvtársak még a “Ki tud többet a Szovjetunióról?” című versenyben szocializálódtak. (Taps és derültség a kormánypártok soraiban. – Moraj az MSZP padsoraiból.) Azt gondolom, hogy ez már némileg idejét veszítette. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért aztán úgy gondolom, hogy minden újfajta internacionalizmus hirdetése ellenére (Nyakó István: Mesterházy nem volt KISZ-titkár!) helyesen teszi a magyar kormány, hogyha a parlamenti pártok véleményének kikérésével, támogatásuk reménybeli megnyerésével megteremti annak a tárgyalási kereteit, hogy Magyarország egy olyan döntést hozzon egy megállapodással kapcsolatban, amely köszönő viszonyban lehet a nemzeti érdekkel.
Vona Gáborral ellentétben mi azt gondoljuk, hogy ez nem egy reménytelen vállalkozás, bár bőségesen vannak benne kockázatok. Azonban az a realitás, tisztelt képviselőtársam, hogy az az út, amit ön fölkínál, valószínűleg nem vezet egy 10 milliós ország számára sehova sem, ezért kénytelenek vagyunk azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy könnyen lehet, hogy kompromisszumokat kell kötnünk, de kérdés, hogy hol a határ, milyen megállapodásra van szükség, kell-e megállapodást kötnünk. Úgy gondolom, ez nem lehet csak a kormány felelőssége, hiszen mindannyian, akik itt ülünk, 386-an, a hazánk szolgálatára tettünk esküt, és azt gondolom, hogy a következő időszak legfelelősségteljesebb és legnehezebb döntése előtt állunk, amihez szükség van mindannyiunk legjobb tudására, lelkiismeretére, s természetesen álláspontjára és véleményére.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)