„2011.”

Napirend előtti felszólalás

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy ellenzéki és kormánypárti frakcióvezető-társaim és képviselőtársaim nagyjából mindent elmondtak már, ami a 2011. évvel kapcsolatban izgalmas és érdekes lehet; a legfontosabb, hogy minden fideszes képviselőtársam nevében elsősorban egészségben gazdag boldog új esztendőt kívánjak minden parlamenti képviselőtársamnak, megköszönve azt a munkát, amit elvégeztek. Nyilván mi büszkék vagyunk a képviselőtársaink, a kormánypárti képviselőtársaink teljesítményére, hiszen az elmúlt húsz esztendőnek talán a legnehezebb éve volt a 2011-es, és a kormánypárti képviselők, azt hiszem, helytálltak, szolgálták a hazájukat, ezért köszönet illeti őket.

Abban is biztosak lehetünk, hogy a következő esztendő még nehezebb lesz, mint amilyen volt a 2011-es, de ezzel együtt szeretném megköszönni az ellenzéki képviselőtársaimnak is azt a munkát, amit elvégeztek. Kiváló munkát végeztek mindannyian, sokat segítettek a kormánypárti képviselőtársaimnak különböző hozzáállásukkal, és más képviselőtársaimmal ellentétben én ellenzéki képviselőtársaimat (Zaj. – Az elnök csenget.) nem lebeszélném a további akciókról, hanem biztatnám őket. Ezek az akciók nagyban erősítik azt a képet (Mesterházy Attila: Szerényebben, János, szerényebben!), hogy Magyarországon egyetlenegy kormányzóképes erő van, a Fidesz és a KDNP, és ami ezzel szemben ül vele, az alkalmatlan arra, hogy az országot rá lehessen bízni (Taps a kormánypárti padsorokban.), tehát én nagyban erősítem az LMP és az MSZP további akciózási szándékait. Szerintem ezek nem korlátozandók, hanem erősítendők, ezek dicséretesek.

Ami pedig a láncolást illeti, én azt hiszem, talán még a rendőrség is túlzott reakciókat fejtett ki. Azok közé tartozom, akik ezt az álláspontot vallják, hogy talán túlzottak voltak a reakciók. És én még egyszer további akciózásra biztatom az LMP-s képviselőtársaimat. Azt szeretném például kérni tőlük, hogy ma, 30-án láncolják oda magukat egy bankhoz, például azoknak a bankoknak az egyikéhez, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy a végtörlesztésre sorban álló embereket akadályozza a sorsában. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Például ezt tudnám önöknek javasolni, hogy egy bankhoz láncolják magukat, mert az valóban hazafias cselekedet lenne, és az ország érdekét szolgálná. (Mesterházy Attila: Eladósítottad a városodat, neked kellene magad odaláncolni!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy vannak azonban közös eredmények, bár húsz év után talán ez a legsoványabb esztendő ebből a szempontból, de a szerény eredmény elsősorban az elvégzett munka mennyiségéhez képest szerény, önmagában az ügyek mennyiségét és nagyságát illetően mégiscsak jelentősnek mondható, vannak húszéves adósságok, amelyeket végre az Országgyűlés képes volt törleszteni.

Én szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak a támogatását, akik letették a voksukat amellett, hogy a Magyar Országgyűlés az ország átalakítását saját magával kezdje, és 2014-től legyen kisebb az Országgyűlés. Egy húszéves vita végére tettünk pontot közösen, és ebben ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim döntő többsége egyetértett, azt hiszem, köszönettel tartozunk ezért mindannyian.

És talán van még egy – így év végén az ember megengedhet magának ennyi érzelmet – olyan ügy, amely több odafigyelést igényelt volna, de a rengeteg parlamenti munkában elsikkadt, ez pedig a határon túli magyarok sorsa. Azt hiszem, hogy az idő kerekét, ami kizökkent 2004. december 5-én, azt 2011-ben sikerült hosszú-hosszú évek után, hét év után helyreállítani. Közös szégyene minden magyarországi magyarnak az, ami 2004. december 5-én történt, és közös öröme és közös büszkesége lehet minden magyar embernek, hogy közös összefogással, parlamenti képviselőtársaim döntő többségének a támogatásával ezt a szégyent képesek voltunk helyrehozni, és végre valami olyasmit alkotni, ami örök érvényű lehet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Legalább ilyen mértékű bátorságot igényeltek azok a lépések, amelyek hosszú évek óta először igénybe vették azoknak a teljesítőképességét, akiket eddig nem kértek arra, hogy fáradjanak a kasszához. Vannak szervilis pártok, ilyen az MSZP, amely mindig azt mondja, hogy fogadjunk el mindent akár Európától, akár a bankoktól – ezt már megszoktuk. Vannak olyan pártok, amelyek kritizálnak – például az LMP -, de nem mondanak semmi építő jellegű megoldást. Ehhez képest – jó, ha összeszámolják – 2010 ősze óta 1200 milliárd forint legalább az az összeg, amivel a különadók hozzájárultak Magyarország működéséhez. 1200 milliárd! (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.) Ha ezt nem ezektől a cégektől és bankoktól szedjük be, akkor az emberektől kellett volna beszedni ezeket a pénzeket. (Taps a kormánypártok soraiból.) Tisztelt Képviselőtársaim! 1200 milliárd – önök még nem gondolkodtak el azon, hogy talán ez lehet a leveleknek és a kritikáknak az egyik fő mozgatórugója, hogy az egész nagyrészt pénzről szól? Ez még nem jutott az eszükbe?

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Egy fontos mondat hiányzik még. Szerintem volt a parlamentnek egy nagyon fontos döntése, a végtörlesztés, amivel húsz év után először érzik családok azt, hogy a parlamenti képviselők közvetlenül az ő életük megsegítéséért is tesznek. Akik ebben segítettek kritikával, észrevétellel, szavazattal, köszönjük nekik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)