Politikai vita, amelyben Lázár János részt vett felszólalóként
LÁZÁR JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a vitanap kezdeményezőinek az ötletet, illetve a lehetőséget, hogy a mai napon az Országgyűlés az elmúlt 20 esztendő hagyományait követve immár sokadik alkalommal megtárgyalhatja ezt az ügyet, valóban csak a jéghegy csúcsát kapargatva, de reményeim szerint a vitanap végére olyan megoldási javaslatokat előállítva, amelyek a kérdés hosszú távú rendezését biztosíthatják.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselőcsoportja teljesen nyitottan áll minden ellenzéki és minden társadalmi kezdeményezés előtt. Bennünk a politikai akarat megszületett, eldöntöttük, hogy fölállítjuk a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, és társadalmi vitára bocsátjuk azokat a javaslatokat, amelyeket a bizottság fogalmaz meg a múlt lezárása és a múlt bűneinek föltárása érdekében.
Mielőtt azonban abban a hitben ringatná mindenki magát, hogy ez a kommunista diktatúráról szóló vita, fölhívnám a figyelmet: az, hogy mi még ma, 2012-ben itt kell erről beszéljünk, a rendszerváltozás egyik legnagyobb kudarca, az elbukott rendszerváltozásnak az élő bizonyítéka, mint ahogy a rendszerváltozás bukásának élő bizonyítéka, hogy Magyarországnak lehetett olyan miniszterelnöke, aki a kommunista titkosszolgálat egyik vezető tisztségviselője volt. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Az elbukott rendszerváltozásnak az egyik bizonyítéka az is, hogy őt székében egy hazugsággal hatalomra került ember követte, aki a demokratikus rendszer alapjait képező ’56-os értékeket gumibottal, lábbal és kardlappal tiporta. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Nem beszélve azokról a súlyos társadalmi igazságtalanságokról, amelyek hatására ma a magyar társadalom döntő része úgy gondolja, hogy a rendszerváltozás bukását kell megélje.
Azt gondolom, óriási a felelősségünk akkor, amikor megpróbáljuk a múltat megismerni, megpróbáljuk azt lezárni, hiszen közösségből csak akkor lehetséges nemzet, ha megtaláljuk a közös értékrendet. Azt remélem, a mai vitanap végére sok-sok vita gyümölcseképpen egy közös értékrend alakul ki például abban, hogy az elmúlt rendszernek a politikai megrendelői és politikai vezetői, a rendszer működtetői, a megfigyelők és a megfigyeltek között nagy-nagy különbség van. Mind a négy csoport felelőssége más-más, nem lehet az áldozatokat összekeverni a megrendelőkkel, a működtetőkkel és a jelentést olvasókkal. És szeretném mindannyiuknak végül fölhívni a figyelmét arra, hogy ebben az országban 800 ezer tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, körülbelül 200 ezer ember szolgált a III/III-as főcsoportfőnökségnél, és egyebekben pedig 8 millió ember nem vett részt a kommunista rendszer működtetésében, bizonyítva azt, hogy igenis volt más út. Nekik kell igazságot szolgáltatnunk ma. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)