Expozé: „A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat”

Törvényjavaslat, melynek vitájában Lázár János felszólalt

LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget és a képviselőtársaimnak a szó jogát, ami úgy értendő, hogy a kivételes sürgős eljáráshoz hozzá kellett járulnia az Országgyűlésnek. Ezt szeretném megköszönni azoknak a parlamenti képviselőtársaimnak, akik ezt a lépést érdemben támogatták, és szavazatukkal lehetővé tették, hogy ma este erről a kérdésről beszélhessünk, holnap pedig döntést hozhassunk.

Ha megengedik, talán ezzel kezdeném, a szerencsejátékról szóló törvény, a szerencsejáték-szervezésről szóló törvény módosítási indítványán túl szeretnék egy formai megjegyzést tenni, tekintettel arra, hogy jó néhány képviselőtársunk előzetesen jelezte, hogy sajnálatosan nem kívánja véleményével igénybe venni a parlament nyilvánosságát, és nem kíván részt venni a parlamenti vitában, vitatva az előterjesztés házszabályszerűségeit, jogszerűségét, vitatva azt, hogy ez a jogállamot erősítené, és azt állítva, hogy a jogbiztonságot jelentősen sérti.

Amikor a Házszabály módosítására sor került 2010 után, és az Országgyűlés működésével kapcsolatos jogalkotási folyamatban a parlament rendkívüli jogalkotási feladataihoz értünk, a képviselőtársaim közül nem volt olyan, aki ne fogadta volna el, hogy kivételes eljárási rendre is szükség van kivételes helyzetben. Azt kérték ellenzéki képviselőtársaink, hogy ez ne korlátlanul álljon a kormány rendelkezésére, hanem először önkorlátozó formában, aztán pedig az Alkotmánybíróság korlátozása alapján éljen ezekkel a jogosítványokkal és lehetőségekkel. Mind az ellenzéki képviselők, mind pedig az Alkotmánybíróság véleményét figyelembe vette az Országgyűlés, amikor a kivételes jogalkotási forma lehetőségét megteremtette a képviselőház számára.

Úgy gondolom, hogy a képviselőtársaimtól még ellenzéki helyzetben is elvárható az, hogy ülésszakonként hat alkalommal a kormány ilyen típusú kezdeményezési lehetőségét tudomásul vegyék, tiszteletben tartsák, ki-ki vérmérséklete szerint reagáljon erre a kérdésre vagy erre a felvetésre. Csodálkozom azon, hogy ha ezt a képviselőtársaink közül néhányan megkérdőjelezik. Ha ez nem komoly dolog lenne, ha nem lenne kivételes sürgős eljárásra szükség, akkor vajon a kormány mi a fenének kezdeményezte volna a ma esti ülésnapot, tekintettel arra, hogy hat ilyen lehetősége van, és várhatóan lesznek még olyan törvényhozási munkák az előttünk álló hónapokban, amelyek indokolni fogják, hogy kivételes sürgős eljárásban kerüljön rájuk sor. (Dr. Józsa István: Hajajaj!)

Biztosíthatom önöket arról, hogy a kormány ma reggeli ülésén jól megfontolta, hogy kivételes sürgős eljárást kérjen a Háztól, tekintettel arra, hogy olyan gazdasági, társadalompolitikai és nem utolsósorban nemzetbiztonsági jelentést hallgatott meg az illetékes miniszterektől, amelyek egyértelművé tették, hogy itt sürgős intézkedésre van szükség.

Az önök számára is világos, hogy már a kormányprogram megfogalmazása idején a Fidesz és a KDNP frakciói világossá tették, hogy a szerencsejátékkal kapcsolatban a korábbiakhoz képest más elképzeléseink vannak. Mi azt gondoljuk, hogy általában a szerencsejáték tiltandó. Nekünk az a politikai meggyőződésünk és az a személyes meggyőződésünk, hogy az emberi életnek egy olyan speciális hajtása, amelyet inkább korlátozni kell, mint támogatni. Az egészen furcsa dolog, hogy a magyar állam valakinek a függő státusából, a személyes kiszolgáltatottságából, netán a személyes függőségéből próbál anyagi előnyt kovácsolni, személyes szenvedélybetegségéből adott esetben annak megadóztatásával anyagi előnyhöz szeretne jutni. Nem beszélve arról, hogy ez egy furcsa paradoxon, hogy adófizetői forintok kerülnek emberekhez, akik ezeket az adófizetői forintokat minden gond nélkül játékgépekbe dobálják vagy a szerencsejáték más típusaira költik.

Úgy gondolom, ez összeegyeztethetetlen egy polgári gondolkodású, konzervatív gondolkodású politikus mentalitásával, politikai eszméivel, nézetrendszerével és világnézetével. Mint általában, ha megkérdezik, én biztosan tiltom és tiltani is fogom a gyerekeim számára nyilván a szülő mai világban korlátozott eszközeivel a szerencsejátékhoz való hozzáférést, és azt fogom mondani, hogy ez egy rossz dolog, mint ahogy nekem is ezt tanították a legegyszerűbb kártyajátékokat illetően és a legkisebb téteket illetően is.

Mi már csak ilyenek vagyunk, fideszesek és kereszténydemokraták, hogy egy olyan világban hiszünk, ahol a szerencsejáték nem helyes dolog. Természetesen ezt nem kell osztaniuk azoknak, akik egyetértenek a törvényjavaslat céljaival, csak szerettem volna elviekben is megalapozni az álláspontunkat, hogy a praktikus teendőkön, a praktikus, sürgős teendőkön túl mi 2010-ben úgy vágtunk bele a kormányzásba, hogy igenis, elvi alapon sem helyes dolog a szerencsejáték, különlegesen erkölcstelen, morálisan megkérdőjelezhető, elvtelen és a politikai nézeteinkkel összeegyeztethetetlen az, ha a legkiszolgáltatottabb, leghátrányosabb helyzetű, legnehezebb szociális helyzetben levő emberek vagy vidékek azok, ahol a szerencsejáték jellemző az emberi élet hétköznapjaira.

Azok a képviselőtársaim, akik egyéni képviselőként vagy listás képviselőként ilyen vidékről érkeznek, pontosan tudják, hogy miről beszélek, hány és hány olyan családot ismerünk mindannyian, akik vidéki képviselők vagyunk, akiknek a személyes életét negatívan befolyásolta. Hány család ment tönkre, hány ember vált alkoholistává, hány gyerek sorsa vált kiszolgáltatottá, hány ember jutott anyagi csődbe azért, mert szerencsejáték-függő lett. Én súlyos hibának gondolom azt, hogy a rendszerváltozás után a magyar társadalomra lényegében korlátozások nélkül, sőt bizonyos értelemben favorizálva azt, rászabadult a szerencsejáték. Megjegyzem, én magam azzal sem értek egyet, ami a szerencsejáték előtt járt, hogy Magyarországon korlátlanul lehessen kocsmát nyitni, és ma sok helyen több kocsma van, mint ahány munkahely. Én ezt sem tartom helyes dolognak, teszem hozzá, és polgármesterként igyekeztem annak idején ez ellen határozottan föllépni. De az, hogy minden magyar kocsmában, minden sarkon szerencsejáték lehetősége meglegyen, és az alkoholra költésen túl a szociális segély, a kereset, a jövedelem, a vagyoni juttatás elköltésére is korlátlan lehetőség nyílik, ez teljesen elvtelen, becstelen dolog volt a magyar állam részéről.

Ezért aztán a kormány úgy gondolta 2010 végén, hogy hozzákezd ennek a világnak a fölszámolásához. Az eredeti célunk az volt, nekem egyéni képviselői indítványomképpen is, annak folyományaként is, hogy megszűnjön ez a világ. Természetesen nagy társadalmi vitákat váltott ki, hiszen egy ember fölött a maga gyarlóságai miatt nem lehet pálcát törni. Vannak, akik ezt megengedik maguknak, a bátrabbak ezt megteszik. De minden ember más, és minden ember születésénél fogva tiszteletre méltó. Ez is legalább olyan kereszténydemokrata és konzervatív erény, mint az, hogy egyébként a szerencsejátékkal nem tudunk azonosulni. Ezért hiba lenne büntetni azokat vagy pálcát törni azok feje fölött, akik erre az útra tévednek. Én azt gondolom, éppen ezért nem az ő megbélyegzésük vagy büntetésük a helyes út, hanem sokkal inkább a lehetőségtől való megfosztás, a lehetőségtől való – idézőjelbe téve – elzárás. Ne legyen lehetősége a szerencsejátékot igénybe venni.

Ennek okán kezdeményeztük az új törvényjavaslatot, amely újraszabályozta a szerencsejátékot, és ennek a hatására ma Magyarországon a korábbi 25-30 ezer pénznyerő játékautomatával szemben 4-5 ezer játékautomata működik. És voltak olyan képviselőtársaim, akik engem is meggyőztek arról, hogy a szerveralapú szerencsejáték az állam számára ellenőrzést, befolyásolási képességet, kontroll-lehetőséget biztosít, és korlátozottabb számban fogja lehetővé tenni a játékgépezést.

Az élet azonban azt bizonyítja – ezt képviselőtársaim vissza tudják igazolni -, hogy ez nem így van. Sajnos, a szerveralapú, önmagában a szerveralapú, helyhez kötött vagy helyhez nem kötött szerencsejáték lehetősége, a szerver által biztosított kontroll nem óvja meg a polgártársainkat attól, hogy ehhez a szerencsejáték-formához hozzájussanak. Éppen ezért azt gondolom – és ezt miniszterelnök úr ma világossá tette a kormány számára a napirend előterjesztőjeként -, hogy az egyetlenegy helyes megoldás és végső megoldás, végső rendezése a kérdésnek, ha megszüntetjük az ilyen típusú szerencsejátéknak a lehetőségét.

Tehát az előterjesztésünk lényege, minden törvényi rendelkezésünk lényege az, hogy a pénznyerő automaták, akár helyhez kötött, akár helyhez nem kötött, akár szerveralapú, akár nem szerveralapú, szűnjenek meg Magyarországon. Tehát a teljes megszüntetésre, a teljes korlátozásra, ha tetszik, a teljes tiltásra teszünk lehetőséget. Ez alól lényegében egy kivétel van, ami három helyszínt jelent, három magyar kaszinó, amelyek koncessziós joggal működő kaszinók. Úgy gondoljuk, hogy kizárólag ebben a körben van lehetőség ilyen típusú szerencsejáték folytatására. Nagyon egyszerű elvi okai vannak. Azt én kizárt dolognak tartom, hogy Budapest elit kaszinóiban Borsod megyéből, Szabolcs megyéből, Csongrád megyéből vagy Hódmezővásárhelyről a szerencsejátéktól védendő társadalmi csoportok buszokat szervezve fölutazzanak, és egyébként a kis nyugdíjukat, a szociális járadékukat vagy bármilyen más jövedelmüket bedobálják ezekbe az elitkaszinókba.

Azt gondolom, a kaszinózás, a szerencsejáték a jómódúak szórakozása lehet, és általában Magyarországon ezeket a kaszinókat például külföldiek veszik igénybe. Azt helyesnek gondolom, és támogatásra javasolom az Országgyűlés számára, jó meggyőződéssel, jó lelkiismerettel támogatható, hogyha a játékgépek, a pénznyerő automaták világát fölszámolja az Országgyűlés, egyszer és mindenkorra megszünteti ezt a világot.

Persze fölmerülnek technikai kérdések, hogy először is mekkora adóbevétel-kiesést jelent ez, hiszen a magyar állam kicsit farizeus módon, miközben arról papolt, hogy nem helyes a szerencsejáték, és védenünk kell azokat, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, vastagon húzta az adót ugyanebből az iparágból, amit tiltani szándékozott, vagy legalábbis társadalmilag nem tartott helyesnek, és küzdeni próbált ellene.

Ha mérlegre tesszük azt, hogy először is korábban azzal riogatták a törvényhozó képviselőtársaimat, hogy itt több tíz milliárd, 30-40-50-80-100 milliárd forint adóbevétel esik ki, reálisan lássuk meg, hogy a korábbi, a szabályozás előtti időszakban 30 milliárdos nagyságrendű bevétel volt 2011-ben, ebben az évben pedig, 2012-ben 20 milliárd forintos bevétel volt. Nehezen lehet megállni, és nehezen lehet ellenállni annak a kísértésnek, hogy az ember azt javasolja a képviselőtársainak, hogy tegyék mérlegre a szociális segélyre költött pénzek nagyságrendjét és az adóbevétel nagyságrendjét. Ha ezt a két összeget egymás mellé tesszük, hogy ugyanezen társadalmi csoportokban mennyit költünk szociális segélyezésre, mennyit költünk a szerencsejátékkal okozott károk elhárítására – munkanélküliség, alkoholizmus, betegség, családok szétesése, fokozottabb társadalmi védelem és odafigyelés esetén -, azt gondolom, világossá válik, hogy itt igazából még anyagiak tekintetében sem biztos, hogy az államot veszteség éri.

Súlyos pénzek kerülnek ezekben a társadalmi csoportokban, ezekben a régiókban szociális segélyezésre, sokszor az állam eltartó képessége és eltartó ereje erősebb egy-egy ilyen közösségben, mint az ottani gazdasági szereplők ereje. Ezért azt gondolom, gazdasági értelemben sem éri az államot veszteség. Sőt, ezek a pénzek, amelyeket a szerencsejáték-szervezésre fordítottak, a képviselőtársaim között is ismert, adott esetben a választókörzetben megismert vállalkozások, ezek a vállalkozók a pénzüket nyilván most majd más vállalkozásokba fogják fordítani, hiszen ez a vállalkozási lehetőség megszűnik, és a gazdaság világában az általuk fölhalmozott tőkeinvesztíció, vállalkozási lehetőség és képesség érvényesülni fog. Őket sem szeretnénk megbélyegezni, félreértés ne essék, a transzparens, fehér, törvényes keresetükre, befektetéseikre ugyanúgy szüksége van Magyarországnak és a magyar államnak, mint eddig is, azonban úgy gondoljuk, hogy ezt ne a szerencsejáték területén fektessék be és oda invesztáljanak.

Fölmerült a bizottsági ülésen az az érdekes kérdés, hogy akik azt remélték, hogy majd itt húszezrek fognak újra játékgépezési lehetőséghez jutni akár játékgépszervezőként vagy az úgynevezett szerver üzemeltetőjeként, azok hogyan élik meg ezt a napot és a holnapit különösképpen, amikor meg fogjuk szavazni az egész piacnak vagy az egész lehetőségnek a megszüntetését. Lóversenynyelven szólva – ha már szerencsejáték -, akkor a tétek törölve, ahogy a klasszikus is mondja egy bizonyos filmben, hogy idézzünk is. (Dr. Józsa István: A nagy balhé.) Arra hívom föl a becses figyelmüket, hogy jelen pillanatban egyetlenegy engedély kiállítására nem került sor a gazdasági minisztérium tájékoztatása szerint. Egy eljárási díjat kellett befizetni, amely véletlenül sem közelíti meg a már az elektronikus sajtóban látható milliárdos károk tételét, százmillió forintról vagy százmillió forintokról beszélünk maximálisan.

Tehát szó nincs arról, hogy itt a befektetni szándékozókat, az üzemeltetési szándékkal föllépőket valódi, érdemi anyai kár érné. Egy biztatási kár éri őket, de azt kell mondjam, hogy aki szerencsejáték-iparra adja a fejét, az vállalja az extrahaszon extrakockázatát is. Magyarán: a szívem nem szakad meg azokért a vállalkozókért, akik a szegények vámszedéséből szerették volna az egzisztenciájukat erősíteni vagy megalapozni a jövőre nézve. Úgy gondolom, aki ilyen útra téved, annak vállalnia kell, hogy egyszer csak a törvényhozás vagy a kormány úgy dönt, hogy no, most ennek az üzletnek vége lesz. Tehát aki kockázatos üzletbe vágja a fejszéjét, annak vállalnia és viselnie kell ennek az extrakockázatát is.

Fölmerül persze az is, hogy a dolognak vannak-e nemzetbiztonsági leágazásai. A nemzetbiztonsági bizottság a parlamenti viszonyokra jellemző módon – föltételezem, akár vitáktól és botrányoktól sem mentes módon – folytatta vagy folytatja most az ülését annak tisztázása céljából, hogy a nemzetbiztonsági kockázat fogalma mit jelent. Erre, úgy gondolom, a Belügyminisztérium a titkos adat- és információkezelés törvényben szabályozott keretei között részletes és alapos adatokat és információkat tud az önök részére rendelkezésre bocsátani. Egy dologra szeretném fölhívni a figyelmüket. Nyilván a kormányülésen volt alkalmam, hogy megismerjem ezeket a jelentéseket, akár a gazdaságpolitikai, társadalompolitikai vonatkozásokat.

Nem hiszem, hogy vagyunk abban a helyzetben, bármelyik oldalán is üljünk a parlamenti patkónak, hogy érdemben meg tudjuk azt cáfolni, amit hosszú évek óta már a sajtó sejtet és a magyar sajtó megír, hogy ezek a körök, amelyek a szerencsejáték-ipar szervezése, a pénznyerő-automaták világa mögött állnak, ezek nagyon jó módú, nagyon sok pénz fölött rendelkező és politikai befolyást érvényesíteni szándékozó csoportok. Ezt írja sokszor a sajtó. Én az információk birtokában nem tudom ezt érdemben megcáfolni. Ellenben azt tudom mondani, hogy a fölmerült kockázatok valósak, reálisak, és igenis, akinek sok pénze van – láttunk már ilyet a történelem folyományaképpen és a történelem folyásában -, a pénze biztonsága és a szándékai biztosítása érdekében megpróbálja akár a közigazgatás, az államigazgatás közép- vagy felsőszintű részeit is az érdekei érvényesítése céljából megközelíteni. Azt hiszem, ez valódi kockázatot jelent a magyar államra, ahol nem gazdasági szempontoknak, hanem a társadalom szempontjainak kell érvényesülni.

Akik megpróbálták a mai ülésnapon – ezt szerencsére kevesen tették – bagatellizálni ennek az ügynek a nemzetbiztonsági kockázatát, helytelenül teszik. Ha előveszik a magyar parlament elmúlt 22 éves történetét, és néhány politikai pártnak tanulmányozzák a sorsát, tanulmányozzák a parlamenti kezdeményezéseit és a kezdeményezések sorsát, akkor tanulságos történeteket látnak, amikor egy-egy parlamenti párt fölvetette a szerencsejáték-piac újraszabályozását, milyen hirtelen lett vége a kezdeményezésnek, vagy milyen hirtelen csökkent az illető politikus párton belüli vagy párton kívüli politikai támogatottsága. Láttunk már ezzel kapcsolatos történeteket; mi, akik régen járunk a parlamentbe, tapasztalatokat szerezhettünk. Tehát óvakodnék attól, hogy ennek az ügynek a nemzetbiztonsági kockázatát, jelentőségét és leágazásait elbagatellizáljam. Képviselőtársaim a Belügyminisztériumtól mint a nemzetbiztonsággal foglalkozó szervezetek felügyeletétől reményeim szerint érdemi információt kaphattak vagy kaphatnak a jövőben ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Világosan szeretnék tehát fogalmazni végezetül – elnök úr, ha megengedi -, az előterjesztés lényege a pénznyerő-automaták világának a megszüntetése, legyenek azok akár helyhez kötött eszközök, tehát vendéglátó-ipari helyeken, játéktermekben elhelyezve, de ugyanakkor természetesen ez vonatkozik a telefonról lebonyolítható – ahogy a módosító indítvány is tartalmazza – játékgépezésre is, amely egy számomra teljesen ismeretlen világ, be kell valljam, de a gazdasági minisztérium fölhívta a figyelmet arra, hogy ez is számos problémát rejt magában.

Kérdés, hogy a kieső bevételekre van-e szüksége az államnak. Persze, szükségünk van minden forintra. Van-e szabályozatlan terület, amivel érdemes foglalkoznunk? Természetesen van, a miniszterelnök úr arra utasította a kormány illetékes minisztereit, hogy az online-szerencsejáték világának az áttekintésével teremtsék meg ott a szabályozás lehetőségét, az az eddigi szerencsejáték-szabályozásnak a legkevésbé sem volt része, és úgy gondolom, ott adóbevételek is szerezhetők a költségvetés számára, ezért azzal a javaslattal is rövidesen jelentkezni fogunk az Országgyűlésnél.

Szeretném elnök urat arról tájékoztatni, hogy a gazdasági bizottság ülésén lényegében az ott jelen lévő összes politikai erő abbéli szándékát és tudását, készségét, képességét fejezte ki, hogy magával a szabályozási céllal egyetért, ezt fontos dolognak tartja. Ráadásul velünk egyetértve a szerencsejátéknak ezt a formáját maximálisan tiltandónak is tartja. Azt hiszem, normális, tisztességes képviselő azzal is tud azonosulni, hogy az állam tartsa kézben – évszázados hagyományként és tapasztalatként – a szerencsejáték világát, és ez állami koncesszió legyen. Azt pedig, kérem, fogadják el, hogy leghelyesebb, ha Magyarországon pénznyerő-automaták működtetésére lényegében nem lesz lehetőség a törvény elfogadását követően.

Tisztelettel tájékoztatom még arról az elnök urat, a Ház és jegyzőkönyv tanúságaképpen is, hogy amikor a kormány ma reggel erről a lépéséről döntött, akkor miniszterelnök úr tájékoztatta a Ház elnökét a kivételes sürgős eljárási rendről, és a köztársasági elnök urat is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)