Expozé „Az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat kapcsán

Törvényjavaslat, melynek vitájában Lázár János felszólalt

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselőként kérem a Semjén Zsolt képviselőtársammal közös javaslatunk megfontolását a tisztelt képviselőháztól az alábbiak szerint.

Mint ismeretes, a parlament Fidesz- és KDNP-frakciójában ülő parlamenti képviselőtársaimnak 2010 és ’14 óta két fontos célja van az ország Házában, illetve a végrehajtó hatalom mögötti többség biztosításával. Az egyik Magyarország gazdasági megerősítése, a második pedig az ország függetlenségének a megerősítése. Ennek jegyében tartom különlegesen fontosnak azt, hogy a nemzeti önrendelkezés kérdése alkalomadtán ne csak elvek, hanem konkrétumok kapcsán is a parlament napirendjére kerüljön.

Mint ismeretes, Semjén Zsolt képviselőtársam az elmúlt napokban azzal indokolta az önök előtt fekvő törvényjavaslat benyújtását, hogy politikai-erkölcsi kötelessége van az Országgyűlésnek. Én azt mondom, hogy politikai-erkölcsi kötelessége is van az Országgyűlésnek, másrészről pedig a nemzeti érdek védelme egy rendkívül fontos politikai célkitűzése minden fideszes és minden KDNP-s parlamenti képviselőtársamnak, és azt remélem, másoknak is, ezért bízom abban, hogy támogatni fogják az előterjesztést és a javaslatot.

Miben áll az előterjesztés és a javaslat, illetve miről szól? Mint ismeretes, 2000 óta próbálkozik a Magyar Országgyűlés azzal, hogy az önkényuralmi jelképeket, azok használatát korlátozza, illetve tiltsa. Ennek két oka van az előterjesztés szerint. Nyilván van egy erkölcsi kötelességünk az önkényuralmi jelképek tiltását, hétköznapi használatát illetően, hiszen az önkényuralmi jelképek kereskedelmi forgalomban való használata mégiscsak hozzájárul ahhoz, hogy ezek az önkényuralmi szimbólumok egy társadalmi legitimitást nyerjenek, ami nyilvánvaló, hogy az idő távolságával, 70 év vagy 30-40 év távlatában már újabb és újabb generációk számára kevesebb személyes élményt nyújtó kérdés, és sokkal inkább történeti ismeret vagy benyomás, ezért a kereskedelemben használatos eszközök, a különböző reklámok relativizálni képesek egy-egy elnyomó rezsimnek, egy-egy önkényuralmi rezsimnek a jelentőségét.

Mondom ezt azért, mert a javaslatunk elsősorban azoknak az érdekeit védi, azoknak az emberi méltósághoz fűzött jogát védi, akik egy önkényuralmi jelkép használatakor ‑ legyen az adott esetben nemzetiszocialista jelkép vagy kommunista jelkép ‑ sértve érzik magukat, legyenek azok holokauszttúlélők vagy a kommunizmus áldozatai. Sértve érzik magukat akkor, amikor a kereskedelmi forgalomban, bármilyen kereskedelmi forgalomban a hétköznapok szintjén kommunista szimbólumok vagy nemzetiszocialista, náci szimbólumok kerülnek adott esetben egy használati tárgy, egy fogyasztási eszköz borítójára, külsejére, címlapjára nyilvánvalóan azért, hogy fölkeltsék a figyelmet, fölhívják magukra a figyelmet, és a kereskedelemben előnyökre tegyenek szert.

Nagyon szeretném elkerülni az emberi méltóság védelme és az áldozatok emberi méltóságának védelme érdekében azt, hogy egy-egy kommunista diktatúra jelképével fölruházott póló vagy egy-egy nyilaskeresztes, náci szimbólummal felruházott tárgy egy jó buli része legyen Magyarországon most vagy a következő időszakban. Úgy gondolom, hogy az előttünk járó generációknak, az áldozatoknak és azoknak, akiknek az emberi méltóságát mindez sérti, minimum ennyivel tartozunk, és nemcsak szavak szintjén és törvények szintjén kell ezt kimondanunk, hanem a hétköznapokban is alkalmaznunk kell.

A második ok, amit semmiféleképpen nem szeretnék szőnyeg alá söpörni, a nemzeti érdekvédelemmel kapcsolatos. Néhány nappal ezelőtt látott napvilágot az a román bírósági ítélet, amely az Igazi Csíki Sör forgalmazását, előállítását lényegében lehetetlenné tette. Bár az ítélet nem került még leírásra, jogerős. Tulajdonképpen arról van szó, hogy Erdélyben, Székelyföldön kibontakozott egy védjegyhasználati és egy névjegyhasználati vita, amiben a korábbi években Közép-Európában és így Erdélyben is jelentős piaci fölényre szert tevő Heineken-csoport egy kis magyar vállalkozást támadott meg, ellehetetlenítve a névhasználatot, a működést, lehetetlenné téve a piaci szereplést. Úgy gondolom, hogy a Heineken messze visszaélt piaci erőfölényével ‑ mint ahogy teszi ezt Magyarországon is ‑, hiszen egy számára valódi piaci konkurenciát nem jelentő céggel szemben alkalmazott brutális eszközöket. Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésnek, minden esküt tett parlamenti képviselőnek ki kell állnia a mellett az elv mellett, hogy ha valahol a világban Magyarország határain belül vagy kívül nemzeti érdek sérül, akkor azt a nemzeti érdeket meg kell védenünk, ha nemzeti érdek sérül, akkor az nem maradhat következmények nélkül.

Ezért az a kérésem a tisztelt Országgyűléshez ‑ képviselőtársaim nevében is kérhetem ezt ‑, hogy mérlegelje azt, hogy ha egy magyar nemzeti érdeket védjegyvonalon támadnak meg, akkor erre egy védjegyügy legyen a válasz. Tehát védjegyügyre védjegyüggyel válaszoljunk azért, mert ‑ még egyszer szeretném hangsúlyozni ‑ az előterjesztő parlamenti képviselőknek az a nyíltan vállalt álláspontjuk, hogy magyar nemzeti érdek sem Magyarország területén, sem Közép-Európában, sem máshol következmények nélkül nem sérülhet.

Ezért aztán, amikor ez az eset kirobbant, és próbáltuk tanulmányozni munkatársaimmal, képviselőtársaimmal a jogi környezetet, és azon tanakodtunk a Fidesz és a KDNP képviselőivel, hogy mit lehetne tenni az európai uniós szabályok, a magyar korábbi alkotmánybírósági döntés vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése alapján ‑ amelyeket majd mindjárt a jogi értelmezés és indokolás kapcsán is citálok ‑, akkor került a kezünkbe a törvény, amely az önkényuralmi jelképek használatával kapcsolatos.

A 2000-es szabályozás, amely tiltotta az önkényuralmi jelképek használatát Magyarországon, 2003-ban alkotmánybírósági felülvizsgálat alá került, és az Alkotmánybíróság ‑ mint ismeretes ‑ a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő szabadságjogot erősebbnek tartotta az emberi méltóság védelménél. Az elmúlt harminc év alkotmánybírósági gya­korlatában és magyar joggyakorlatában, talán kockázat nélkül állíthatom ‑ (A mikrofonja leesik a zakójáról.) ‑ ha a mikrofon ezt lehetővé teszi ‑, hogy a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jog egy abszolút jog, amit minden és mindenki véd, éppen ezért ez praktikusan azt jelentette, hogy az emberi méltóságnál is erősebb védelmet kapott az Alkotmánybíróságtól. Zárójelben jegyzem meg, hogy az Alkotmánybíróság egyébként 2003-as döntésében nemcsak a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jogot védte, hanem az Alkotmánybíróság aránytalannak találta és körvonal nélküli, kontúr nélküli döntésnek találta a büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit, nem találta elég precíznek és pontos szabályozásnak. 2000-ben az önkényuralmi jelképek használatát a jogalkotó szándéka szerint a büntető törvénykönyv alkalmazásával próbálta szankcionálni.

Az ügynek azonban van folytatása. Mint ismeretes önök előtt, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult egy magyar állampolgártársunk, és kérte az önkényuralmi jelképek és szimbólumok használatának lehetőségét mint a politikai véleménynyilvánítás eszközét. Erre a bíróság lehetőséget is biztosított számára. Tehát ma Magyarországon az önkényuralmi jelképek használata ugyan korlátozott, de nem abszolút tiltott, és nyilvánvaló, hogy a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jog erősebb, mint az emberi méltóság védelme, azoknak a csoportoknak, személyeknek a védelme, akikről mondandóm elején beszéltem.

Azt vizsgáltuk meg képviselőtársaimmal közösen, hogy vajon van-e különbség a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő szabadságjog és a kereskedelemben használatos szólásszabadság között, vajon a kereskedelmi szóláshoz való jog, a kereskedelmi reklámhoz való jog, a kereskedelemhez való jog ugyanolyan erős jog-e, mint a politikai véleménynyilvánítás szabadsága. Véletlen sem szeretnék jogászkodni, de mégiscsak kénytelen vagyok azt hivatkozni tisztelt képviselőtársaim számára, hogy ma az európai joggyakorlat, amelyet ebben a Házban majd a törvényjavaslatunk kritikájaképpen többen meg fognak idézni pártállástól függetlenül, mégiscsak különbséget tesz politikai véleménynyilvánítási szabadság és a kereskedelmi reklám használatához való jog között. A kettő nem egyenlő és nem ugyanaz.

A magyar Alkotmánybíróság egyébként egy érdekes 1997-es döntést hozott, amelyben világossá tette és leírta azt, hogy Magyarországon a politikai véleménynyilvánítástól függetlenül a kereskedelmi reklámot is megilleti a véleménynyilvánításhoz fűződő szabadság, tehát a kereskedelmi reklám is lehet egy vélemény, de az nem lehet abszolút, és nem sértheti mások emberi méltóságát, magyarul: itt a korlátozásra van lehetőség.

Ezt meghaladóan pedig érdemes elolvasni az Európai Bíróság döntését; nem az Emberi Jogok Európai Bíróságának, hanem az Európai Bíróságnak a döntését, amely egy 2011-es, máig a Magyar Országgyűlésben nem hivatkozott, nem citált és a magyar jogalkotó által nem idézett bírósági döntésben megtiltotta a Szovjetunió szimbólumrendszerének használatát egy parfümön. Egy angol cég szeretett volna egy illatszert forgalomba hozni az Európai Unió területén, és a szovjet címerrel ‑ kalapáccsal, sarlóval, csillaggal és mindennel, ami a díszítés köré járt ‑ szerette volna ezt forgalomba hozni, és az Európai Bíróság arra hivatkozással tiltotta meg ezt a védjegyhasználatot, hogy ez például Magyarország ‑ az ítéletben szó szerint említve van ‑ és Lettország, az ott élő emberek érzékenységét, emberi méltóságát, az áldozatok emberi méltóságát sértheti.

Ezért jutottunk arra az elhatározásra a magyar és nemzetközi jogeseteket alaposan tanulmányozva, hogy javaslatot teszünk a tisztelt Országgyűlésnek arra, hogy az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosítását tiltsa be.

Magyarul: tilos Magyarországon horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképeket ‑ továbbiakban: önkényuralmi jelkép ‑ haszonszerzés céljából felhasználni, megjeleníteni, vagy önkényuralmi jelképpel ellátott árut vagy szolgáltatást értékesíteni. Természetesen a javaslatunk méltányos és arányos, hiszen nem vonatkozik az oktatásra, az ismeretterjesztésre és a képzőművészetre, és természetesen a kormánynak méltánylást érdemlő magánérdek esetén van lehetősége ez alól a szabály alól felmentést adni, például kereskedelmitelevízió-közvetítések, mint ahogy ezt az indokolás is tartalmazza.

Igen tisztelt Országgyűlés! A politikai-erkölcsi megfontolások okán és a nemzeti érdekvédelem okán azt kérem tehát az Országgyűléstől, hogy a korábbi döntéseit megtartva, a magyar Alkotmánybíróság vonatkozó két határozatának figyelembevétele mellett, az Emberi Jogok Európai Bírósága döntésének figyelembevétele mellett, valamint az európai bírói gyakorlatot figyelembe véve mérlegelje annak a lehetőségét, hogy a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jogot és a kereskedelmi szólásszabadság jogát külön szabályozza.

Azt javaslom, hogy tartsuk tiszteletben a politikai véleménynyilvánításhoz való jogot, azt ne korlátozzuk semmilyen formában. Ellenben a kereskedelmi szólásszabadságot korlátozzuk, magyarul: a kereskedelemben önkényuralmi jelképek használatát ne engedélyezzük, mert ez nyilvánvalóan sértheti mások emberi méltóságát. Ez természetesen egy olyan jogalkotói kísérlet, amely nyilvánvalóan majd különböző fórumokhoz kerül. Először is notifikációs kötelezettsége van az Európai Bizottságnál a jogalkotónak, amely megkezdődött. Ez egy három hónapos folyamat, tehát egyeztetésre, mérlegelésre és végiggondolásra bőven van idő, de én azt gondolom ‑ és az általam megkérdezett jogászok is azt gondolják ‑, hogy van lehetőség arra, hogy különbséget tegyünk a két jog: a politikai véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog és a kereskedelmi szólásszabadság joga között.

Míg a politikai véleménynyilvánítás szabadsága abszolút és korlátozhatatlan egy modern demokráciában ‑ és Magyarországon különösképpen az Alkotmánybíróság joggyakorlata alapján ‑, addig a kereskedelmi szólásszabadság igenis sértheti emberek méltóságát, és sértheti a meggyőződését, sértheti az érzéseit és érzelmeit. És ezt próbáljuk korlátozni.

Természetesen nehéz azt megbecsülni, hogy ennek milyen társadalmi hatásai vannak, mert itt számos jelkép szóba jöhet, és jelképhasználat is szóba jöhet. Mindig a Heinekent hozzák szóba, nyilvánvaló az indokolás felvezetésében is, nem cáfoltam ezt a hivatkozást, hiszen védjegyügyre védjegyüggyel kell válaszolni, de azt azért megjegyzem, hogy mi semmi mást nem teszünk, mint a Heineken által alkalmazott módszert próbáljuk Magyarországon bevezetni. Ugyanis 1951-ben a Heineken-csoport önkorlátozó jelleggel vette le a vörös csillagot a heinekenes sörösdobozokról, mondván, hogy a Szovjetunió szimbólumát, az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartása mellett nem használja. Hogyan van az, hogy 40 éven keresztül a kommunizmus áldozatainak és sértettjeinek van joguk az emberi méltóság védelmére a Heineken szerint, most, a rendszerváltozás után 30 évvel Magyarországon pedig nincsen? A ’90-es évek elejéig a Heineken fehér csillaggal jelentette meg ezt a terméket.

Én pontosan tudom, hogy lesz ebből európai vita is, lesz ebből brüsszeli vita is, és én annak a megfontolását kérem a képviselőtársaimtól, hogy támogassanak bennünket abban, ami egyébként Európában egyre inkább gyakorlat, hogy az önkényuralmi jelképeket a kereskedelemben próbáljuk tiltani, és különbséget teszünk az előbb említett szólásszabadsághoz fűződő jog és a kereskedelmi forgalmazáshoz fűződő jog között. Ugye, Európában egyébként a náci rezsimek jelképei hosszú és következetes tiltás alá esnek, az utóbbi évtizedekben nyugat-európai országokban a kommunizmus jelképeit mint önkényuralmi jelképeket nem tiltották be, és nem alkalmaztak a náci jelképekkel hasonló arányú és azonosságú tiltást, de Lettországban, Csehországban és Közép-Európa számos országában már van ilyen tiltás, amely vonatkozik egyébként a kereskedelmi forgalmazásra is. Ezek ellen a tiltások ellen az Európai Bizottságnak ‑ azoknak a bevezetésekor ‑ nem volt kifogása.

Azt is szeretném elmondani, hogy nyilvánvaló, hogy ennek a gazdasági következményeit mérlegelni kell abban az értelemben, hogy a Heineken-csoport mégiscsak stratégiai partnere a kormányzatnak, és nyilvánvaló, nem munkaadóként kívánjuk őt támadni és nem is adófizetőként, csak azt szeretnénk, hogyha mindenki Európában ‑ úgy is, mint az Európai Unió tagja ‑ tiszteletben tartaná a magyar nemzeti érdeket Magyarországon és máshol is.

Ennek az ügynek egyébként, zárójelben jegyzem meg, lett volna kulturált rendezése. Nagyon sok világmulti és európai gazdasági nagyhatalom, cégek alkalmaznak védjegy-megállapodásokat. Ezek az európai kontinentális és az angolszász jogban ismert formák, amikor egy védjegynek, egy szimbólumnak a használatát illetően közös használatról és a használat közös korlátozásáról, egymás javára történő korlátozásáról állapodnak meg. Ez egy egyszerű kétoldalú megállapodás lett volna. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy ez a multinacionális vállalkozás nem a megállapodást kereste, hanem lényegében jogi és azon túlmenő eszközökkel mindent megtett egy magyar nemzeti érdek ellehetetlenítéseképpen.

A szabályozás részletei az általános és a részletes indoklásban minden képviselőtársam számára hozzáférhetőek. Minden képviselőtársam azt részletesen megismerheti. Különösképpen erre most nem szeretnék kitérni. Mi körültekintően jártunk el, tekintettel voltunk az arányosság követelményeire is, és meggyőződésem szerint két érv van, ami felülírhatatlan, az egyik a politikai-erkölcsi kötelesség, másrészről pedig megváltozott a jogi környezet, és ennek a mérlegelését kérjük az Országgyűléstől.

Most a vita lefolytatása után, úgy gondolom, hogy lesz időszak, várhatóan az Európai Bizottságnál három hónapot vesz igénybe a notifikáció, amíg a Magyar Országgyűlés képviselői mérlegelhetik ezt a javaslatot. A mi frakciónkban sem támogatja mindenki, és tudom, hogy minden frakcióban vannak ezzel kapcsolatban kételyek. Én igyekszem minden képviselőtársamat meggyőzni.

Véleményem szerint azt, hogy valaki egy politikai rendezvényen kitűz egy vörös csillagot, akármennyire fáj, mindannyiunknak el kell tűrnie. De azt egyébként, hogy ezt a vörös csillagot mások érdeksérelmére és mások érzékenységére tekintet nélkül, kereskedelmi haszonszerzés céljából, kufárkodás céljából, pénzcsinálás céljából használja föl, ezt egy olyan országban, amely nagyon sokat szenvedett a náci diktatúra alatt, és nagyon sokat szenvedett egyébként a kommunizmus alatt, nem lehet megengedni. Nem hiszem, hogy Hollandiában egy horogkeresztes Heineken-doboz forgalmazására lehetőség és mód nyílna.

Mindezeknek a megfontolását kérem minden képviselőtársamtól. (Taps a kormánypártok soraiból.)