• 2017.12.04.

Expozé „A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról” szóló vitán

Expozé „A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról” szóló vitán

Expozé „A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról” szóló vitán 150 150 Lázár János

Politikai vita, amelyben Lázár János részt vett felszólalóként

LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném ‑ elsősorban a jegyzőkönyv tanúsága okán ‑ rögzíteni, hogy a Lehet Más a Politika frakcióvezetője, Schmuck Erzsébet indítványozta, hogy a kormány rendszeresen számoljon be az Országgyűlésnek az európai uniós források felhasználásának helyzetét és rendjét illetően. A kormány a kérést akceptálta, és javaslatot tettünk arra az Országgyűlésnek, hogy negyedévente ‑ a fejlesztési időszak alatt ‑ beszámolunk arról, hogy az Európai Unió közös költségvetéséből Magyarországra visszaadott pénzeket hogyan és mi módon fogjuk felhasználni.

Ennek a kötelezettségünknek teszünk most, ebben az esztendőben többször eleget. Föltételezem, hogy a parlamenti választásokig már nem lesz több alkalom arra, hogy ezt a helyzetet, ezt a képletet áttekintsük, ezért is nagyon sajnálom, legalábbis ami a vitaindítót illeti, hogy az MSZP és az LMP frakciója egyelőre… Bocsánat, az LMP frakciója a jegyző úr személyében képviselteti magát, de az MSZP frakciója a távolmaradásával tüntet. Ezt meg is értem, mert ahogy ők használták fel a pénzt, arról nem sok beszélnivaló van, de azért megemlékezünk róluk is.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Röviden szeretnék három dolgot a figyelmükbe ajánlani, leltárszerűen, bár tudomásom szerint képviselőtársaim rendszeresen írásos tájékoztatót is kapnak a Miniszterelnökségtől, ami a kormány ez irányú munkáját foglalja össze. Röviden mégis adnék egy leltárszerű tájékoztatást, hogy a források felhasználásával hogyan állunk. Másrészről szeretnék emlékeztetni az Állami Számvevőszék egyik vizsgálatára, ami a 2007-2013 közötti időszak tanulságaira figyelmeztet. Harmadrészről pedig szeretnék néhány aktuális kérdést, így a közbeszerzések ügyét szóba hozva, összehasonlítást is tenni a jelenlegi és a korábbi fejlesztési időszak vonatkozásában, különösképpen azért, mert Magyarország Kormánya 2017. december 13-án foglalkozik azzal a pozíciós papírral, amelyben próbáljuk összegezni a 2020 utáni európai uniós költségvetéssel kapcsolatos nemzeti érdekeket, amelyeket 2018-ban az ezzel kapcsolatos vitában kívánunk érvényesíteni Brüsszelben.

Az Állami Számvevőszék a fejlesztési időszak 2007-2013-as ciklusának lezárásaképpen értékelte azt, az Állami Számvevőszék először is megállapította, hogy a stratégiai tervezés teljes hiánya jellemezte a 2004 utáni európai uniós forrásfelhasználást, tehát nemcsak a források felhasználása húzódott el, hanem megtervezetlenül költötték el a forrásokat. Én azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy 2014-2020 között a kormány megtervezte ezen források felhasználását, egy jó pénzügyi megállapodást kötöttünk, először is azért, mert Magyarország egy főre eső támogatási összege ‑ az a pénz, ami visszajön, per lakosságfő ‑ jelentős számnak tekinthető, az Európai Unióban szinte a legjobb. Másrészről pedig azért is, mert olyan célokat tűztünk ki, amelyek nyilvánvalóan sokat használnak az ország felzárkóztatása érdekében.

Sokszor elmondtuk már és most is hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a pénzeket nem ingyen kapjuk. Először is, Magyarország is befizet az Európai Unió költségvetésébe. Ezt majd a jövőben mérlegelnünk kell, hogy mennyit és milyen formában, ez majd egy vita lesz, hogy mennyit éri meg nekünk befektetnünk és mennyit éri meg befizetnünk, mennyi az, amit visszakapunk. Másrészről pedig 2004-ben Magyarország csatlakozásának egyik oka az volt, hogy az Európai Bizottság, az Európai Unió a Magyarország csatlakozásával, például a több százezres, viszonylag olcsó és nagyon jó munkaerővel nyert előnyökért cserébe az ország felzárkóztatásából kiveszi a részét. Tehát nem arról van szó, hogy mi pénzeket kapunk ingyen, ajándékba, hanem a piacaink meg­nyitása, a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások liberalizálása, például az, hogy magyar munkaerő százezrei vannak kint és dolgoznak könnyített föltételekkel, ezért cserébe kaptuk azt, hogy az ország fölzárkózásából a nyugati nettó befizetők kiveszik a részüket. (Schmuck Erzsébet megérkezik a terembe.)

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a felzárkózás nincsen kész. Az Európai Bizottság előrejelzései szerint még 2030-2035 az az időszak, amikor a V4-ek tekintetében a felzárkózási alapokat működtetni kell, tehát ha az Európai Bizottság tisztviselőit és szakértőit megkérdezzük, akkor 2030-2035-re tehető az, hogy a fölzárkózás eredetileg elhatározott 2004-es céljai teljesülhetnek.

Ezt azért hozom szóba, mert a fölzárkózás meggyorsítása, ami egy nagy társadalmi vita ‑ nem biztos, hogy a közelgő választási kampány a jelenlegi parlamenti ülést alkalmassá teszi arra, hogy ilyen mély társadalmi összefüggésekről is tudjunk beszélni ‑, hogy egyáltalán objektíve Magyarország felzárkózása vagy a közép-európai régió felzárkózása lehetséges-e, vagy pedig önálló magyar modellt kell alkotni.

Én azt tudom jelenteni, hogy a fölzárkózás érdekében a kormány megtett bizonyos lépéseket. Ilyen például ezen forrásoknak az átcsoportosítása. Korábban, 2014 előtt gazdaságfejlesztésre ebből a kasszából 16 százalékot szántunk. A gazdasági minisztérium döntésének értelmében most 60 százalék megy gazdaságfejlesztésre.

A velünk szemben álló, leginkább kritikus ellenzéki intézetek is azt mondják, hogy 55-58 százalék az, amit gazdaságfejlesztésre fordítunk. Tehát nem kidobjuk a pénzt, nem elégetjük a pénzt, nem szökőkutakat építünk a pénzből, bár az is nagyon szép dolog, hanem azt gazdaságfejlesztésre szánjuk, közvetlenül a magyar kis- és középvállalkozási szektornak. Tehát az ÁSZ-nak az a véleménye, amit a szocialistákra mondott, ránk biztos nem lesz igaz, hiszen ők nem tervezték meg a forrásokat, nem tervezték meg az ország javára a pénz felhasználását, mi erre alaposan felkészültünk.

Arról nem is beszélve, hogy a pénz lekötése is nehézségeket okozott. Én jól emlékszem, 2010-ben a források, a rendelkezésre álló keret 10 százaléka volt lekötve. Ez azt jelenti, hogy a kormányzás hatékonysága a nullával volt egyenlő 2006-2010 között, hiszen a rendelkezésre álló pénzt le se tudták kötni. Az Állami Számvevőszék jelentése megállapította, hogy a 2007-2013 közötti időszakban egy támogatási szerződés megkötéséhez három-négy esztendőre volt szüksége azoknak, akik vállalkozóként vagy szervezetként támogatásban reménykedtek. Ehhez képest Magyarország 2017. március 31-éig a rendelkezésre álló teljes keretnek, ami 9300 milliárd forint, 137 százalékát hirdette meg, illetve több mint 100 százalékát, 110-et meghirdetett, és 137-re van érdeklődés. Tehát nem arról van szó, hogy meg sem jelentek a pályázatok, hanem már minden pályázat megjelent, és az összes megjelent pályázatra messze nagyobb az előjegyzés vagy az érdeklődés, mint ami korábban rendelkezésre állt.

A források 82 százalékát lekötöttük, és 2000 milliárd forintnál tart az idei forráskifizetés; 3500 milliárd forint forrás már kifizetésre került. Ezeket nagyon fontos adatoknak szánom a két teljesítmény összehasonlítása céljából. Tudom, hogy ilyen mély és alapos vitára manapság a politikában sem érdeklődés, sem szándék nincsen, mégis fontosnak tartom azt, hogy a kormányzati teljesítmény számokban mégiscsak mérhető adat. Azt gondolom, ezek a számok objektíve bizonyítják azt, hogy a ciklus első három évében meg tudtuk oldani a teljes pályáztatást, 82 százalékban a források lekötését, és nagyon nagy nagyságrendű kifizetést is, 35-37 százalékos kifizetést is meg tudtunk valósítani.

Ráadásul a munkánkat ellenszélben kellett elvégeznünk. A korábbi időszakkal ellentétben a brüsszeli bürokrácia nem karolta fel Magyarországot; 2007-2013 között a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány nagy kedvence volt az európai bürokratáknak, ezt mi magunkról nem állíthatjuk. Ráadásul az európai bürokraták munkáját nagyban segítik azok a közpénzből működő európai parlamenti képviselők, akik feljelentésgyárakat üzemeltetnek. Lényegében Soros Györgytől kapott stencilekkel, úgy, mint régen, másolják a feljelentéseket biankóban folyamatosan, csak a neveket és az adatokat kell kitölteni, és ömlik az Európai Bizottság különböző formáiba, különböző szervezeteibe a feljelentések száma.

Szeretném azt elmondani, hogy az európai bürokraták a folyosón, amikor az ember hozzájuk megy ‑ erről a megbeszélésről én most Brüsszelbe indulok ‑, arról panaszkodnak, hogy a legtöbb feljelentés az Európai Unió 28 országából Magyarországról, méghozzá magyar európai parlamenti képviselőktől érkezik. Ebben nagyon jól teljesít Jávor Benedek korábbi parlamenti képviselőtársunk, az LMP korábbi oszlopos frakciótagja, aki önmagában egy feljelentés-iparágat és feljelentésgyárat üzemeltet. Ez nagyon szép teljesítmény, mert különös munkát végez. Ő folyamatosan bent van a hivatalában, megdolgozik a napi járandóságért, és folyamatosan feljelenti a saját hazáját. Erről majd nyilvánvalóan a választópolgároknak is meglesz a véleménye.

Azt is szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék véleménye szerint a fejlesztési terveket nem úgy dolgozták ki, hogy a munkahelyteremtés vagy a gazdaság fölpörgetése lenne a legfontosabb cél 2007-2013 között. Ehhez képest Magyarországon az elmúlt 7,5 esztendőben több mint 700 ezer munkahelyet teremtettünk, ezekben ezek a források is benne vannak. A 700 ezer új munkahely eredményeképpen csökkent a közfoglalkoztatás száma. 27 évvel a rendszerváltozás után értük el a legnagyobb eredményt, 200 ezer alatt van a munkahelyet keresők száma ‑ 183 ezren keresnek ma munkát Magyarországon. 4 százalékra csökkent az országban a regisztrált munkanélküliek aránya átlagosan, ami azt jelenti, hogy vannak olyan települések, ahol 1-2 vagy 3 százalék a munkanélküliség, ilyen Budapest, az ország nyugati megyéi, de most már egyre több keleti megye is ebbe a sorba tartozik. Nyilvánvaló, hogy ezek a források és ezek a pénzek is dolgoznak.

Az is világos, hogy az önkormányzatok eladósítását is jelentette a Gyurcsány- és Bajnai-világ, tekintettel arra, hogy az önkormányzatoknak nem adtak forrásokat a fejlesztések megvalósítására, hiteleket vettek föl. A mostani kormánytöbbségnek és az adófizetőknek jutott az a megtiszteltetés, hogy mintegy 1300 milliárd forint értékben kellett az önkormányzati rendszert szanálni, többek között működési deficit és az európai uniós források által okozott deficit, fejlesztési forráshiány és dologi működési többletkiadás miatt.

Arról is ír a jelentés, hogy óriási volt a korrupció. 2004-2010 között a szocialista kormányok az Európai Bizottság véleménye szerint is korrupt módon használták föl a forrásokat és a pénzeket. A feljelentésgyár ellenére az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatban még nem tudott olyan megállapítást tenni, ami rendszerszintű korrupciós kockázatot jelentene.

Szó van az Állami Számvevőszék vizsgálatában arról, hogy például a vidékfejlesztés, a vidéki felzárkózás, a területalapú és nem területalapú agrártámogatások hogyan kerültek kifizetésre és felhasználásra.

Itt is az jellemezte a bürokráciát, hogy Brüsszel érdekeit képviselték Budapesten, és nem Budapest érdekeit Brüsszelben. Példának okáért a vidéken jártas képviselőtársaim el tudják mondani, hogy a korábbi időszakban elképzelhetetlen volt, hogy előleget fizessünk például területalapú vagy nem területalapú támogatások tekintetében. Csak az idén november-decemberben az Államkincstár mintegy 250 milliárd forintnyi előleget fizet az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében. Csak jelzem, hogy csökkentettük az európai uniós források bürokráciáját, amiről külön fejezetet írt az Állami Számvevőszék, hogy mekkora volt, és a pénzekhez való hozzáférést is jelentős mértékben sikerült megkönnyíteni.

Széttörtük, szétzúztuk és szétzavartuk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. Nagy konkurencia volt az elmúlt évtizedben Magyarországon, hogy a megyei vidékfejlesztési hivatal, a gazdák által ÁVH-nak titulált MVH, vagy az NFÜ a nagyobb bűnözője az országnak. Ebben óriási versenyt futott ez a két szervezet. Komoly kormányzati teljesítménynek tekintem az NFÜ felszámolását és az MVH korábbi formában való megszüntetését.

Ezt a kormány egyik legnagyobb teljesítményének tekintem. Az Európai Bizottság mindent elkövetett, a jelen nem lévő szocialistákkal együtt ‑ nem véletlenül ‑, hogy mind a két szervezet megmentése érdekében komoly lépéseket tegyen. Azt gondolom, hogy a választók, az állampolgárok, a gazdálkodók és a pályázati kedvezményezettek szempontjából óriási fegyvertény, hogy ezt a két szervezetet sikerült megtörni. A mai események függvényében nyugodtan mondhatom, hogy a korrupció melegágya volt mind a két szervezet.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést a kormány képviseletében arról, hogy a mostani konkrét számok mit mondanak, vitaindításképpen. 2017. március végéig a források meghirdetésre kerültek, 543 darab pályázat, 9453 milliárd forint értékben. 2017 novemberének végéig 7340 milliárd forintról született döntés, ami a rendelkezésre álló keret 82 százaléka. Szeretném azt is elmondani, hogy 2017-ben 1813 milliárd kifizetés történt, ez a jelenlegi terv 88 százaléka, olyan 2400-2600 milliárd között kell legyen az idei kifizetés. A minimum kifizetés 2064 milliárd, de az tulajdonképpen megvan. Jellemző adat, hogy a szocialisták kormányzása alatt ‑ csak a kormányzati hatékonyság mérésének egyik objektív száma ‑ 4 milliárd forintot fizettek ki hetente, most ez 25 milliárd a leggyöngébb heteken is.

A vidékfejlesztési pályázatot külön monitorozza a kormány, és ezt javaslom az Országgyűlésnek is, hiszen a mezőgazdaság stratégiai ágazat, és a vidék megtartó képessége minden országgyűlési párt számára fontos. 184 739 pályázat érkezett be a vidékfejlesztési kasszára. Az egy 1000-1200 milliárdos kassza, aminek a fele lényegében földalapú támogatáshoz hasonló, fele pedig fejlesztési típusú támogatás, ebből 74 626 darab rendelkezik támogatói döntéssel. Ez igen fontos adat.

A kifizetésekről már beszéltem. A teljes kassza 39 százaléka került kifizetésre, és itt szeretném azt szóba hozni, hogy az elmúlt hetek szaksajtójában és a politikai ellenfelek által gerjesztve nagy hírek jelentek meg, hogy Magyarországot büntetni akarja az Európai Bizottság, és ezért Magyarország az Európai Bizottságtól nem kap pénzt. Jelen lévő képviselőtársaim felkészültek az EU-s források kifizetése és felhasználása ügyében, ezért nem feltétlenül nekik szánom, hanem a távolmaradó vagy a jegyzőkönyvet bogarászó országgyűlési képviselőtársaimnak szánom azt, hogy ugye két rendszer van Magyarországon. Az Európai Bizottság megbízásából a magyar kormány és szervei végzik a források kifizetését, efölött ellenőrzési jogosultsággal rendelkezik az Európai Bizottság, és Magyarország a megelőlegezett forráskifizetés után számol el az Európai Bizottsággal. Abban reménykedtek politikai ellenfeleink ‑ éhes disznó makkal álmodik elv alapján ‑, hogy az Európai Bizottság nem fog Magyarországnak fizetni, tehát Magyarország megelőlegezi a pénzt, Brüsszelből nem jön pénz, ezért az év végén az államadósság mértéke jelentősen felugrik, hiszen azt az előleget, amit kifizetünk a kedvezményezetteknek, államkötvény formájában hiteleznünk kell, az államadósság részét képezi.

Politikai ellenfeleink már pontosan megírták, hogy mennyivel fog megugrani az államadósság, de kicsit előreszaladtak, tekintettel arra, hogy múlt pénteken a Nemzeti Banknál vezetett folyószámlánkra 204 milliárd forint érkezett, jelentem az Országgyűlésnek, tehát az Európai Bizottság megkezdte a benyújtott számláink kifizetését, és előrejelzések szerint a novemberi és a decemberi számlák kifizetése tekintetében még lesz lépés az idei esztendő vonatkozásában.

Összehasonlításképpen jegyzem meg, hogy Magyarország 2013-ban sereghajtó volt a 28 európai uniós tagország pénzügyi támogatásának felhasználása tekintetében. Ehhez képest az akkori kormányzati intézkedések hatására 2013-14-ben elértük azt, hogy V4-ből az első helyen végeztünk. Vannak szomszédos országok, akik rendkívül nagy bánatunkra nem tudták felhasználni a keretet. Szívünk szakad meg, hogy csak 70 százalékra tudták lekötni az európai uniós forrásokat, ehhez képest a magyar a teljesítmény 100 százalék fölötti, és a legjobb a V4-ből. Ma Magyarország a V4-es tagországok közül az európai források felhasználása tekintetében az első helyen áll, ahogy mondtam, 106 százalék van meghirdetve, 137 százalékot igényeltek, leszerződtük a keret 76 százalékát, és 37 százalék kifizetett támogatás van jelen pillanatban.

Szeretném azt is elmondani, hogy társadalompolitikai elveket érvényesítünk a kifizetések kapcsán. Ennek legfontosabb szempontja, hogy a munkahelyteremtő, gazdasági növekedést támogató vállalkozásokhoz kerüljenek a források, de legalább ilyen fontos volt a vidékfejlesztési programra szánt idő és energia. Azért került a Miniszterelnökséghez a vidékfejlesztési program, azért került a Földművelésügyi Minisztériumból ki, mert a vidékfejlesztési államtitkárságnak egy új vidékfejlesztési programot kellett írni, ahol az volt a szempont, hogy a források 80 százaléka kicsikhez és közepesekhez kerüljön, 20 százaléka legyen a nagybirtokosoké. A korábbi program nem ilyen volt, ezért a vidékfejlesztési programot csak 2015 szeptemberében fogadta el az Európai Bizottság, ehhez mérten a teljesítmény jelentős. Ma azt tudom jelenteni az Országgyűlésnek, hogy nem nagybirtokosokat, hanem kisbirtokosokat támogatunk. Ma az Európai Unióból vidékfejlesztésre érkező forrásoknak 80 százaléka megy kicsi és közepes gazdaságokhoz, és csak 20 százalék megy nagybirtokhoz. Történelmi lépésnek tekinthető a degresszió, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos összeg fölött ‑ ez nagyjából 1200 hektárnyi támogatást jelent ‑ a magyar állam csak kivételes esetben, például tehenészetekhez fűzötten fizet nagyobb támogatást. Maximum 1800 hektárig fizetünk földalapú támogatást. Úgy gondolom, ez nagyon sok, egyébként a földtulajdonlással, földbirtokmérettel kapcsolatos évszázados vitában is jelentős előrelépés, mert a támogatáspolitikában is a kis- és középbirtokosok mellé álltunk, és számukra biztosítunk esélyt és lehetőséget.

Most nem fogom itt elmondani, hogy a menedzsmentben, az ügyek intézésében mekkora racionalizálást hajtottunk végre, azon mindig lehet tökéletesíteni, csak azt szeretném, ha a képviselőtársaim megértenék, hogy ez a kassza ‑ 25-29 milliárd euróról beszélünk ‑, e fölött a kassza fölött mégiscsak az Európai Bizottság diszponál, annak egy átengedett jogköre a magyar kormány részéről. Ezért a játékszabályokat Brüsszelben írják meg. Mi a pénzeket csak úgy tudjuk felhasználni és kifizetni, ahogy az Európai Bizottság és az Európai Unió játékszabályai ezt megengedik. Tehát amikor panaszkodnak a képviselőtársaim, választók, vállalkozók, érintettek, hogy lassú, bürokratikus, akkor azt tudomásul kell venni kormányon belül és kívül, parlamenten belül és kívül, hogy mi az Európai Unió játékszabályai szerint kell ezt a pénzt kihelyezzük. Majd 2020 után egy óriási intézményi vita lesz az, hogy vajon a tagállami intézmények helyezik ki a forrásokat, vagy lesz egy központi ügynöksége az Európai Bizottságnak, aki minden tagállamban vagy határokon átnyúló módon fog pénzeket kihelyezni. Készülünk erre a vitára is egyébként, hiszen meggyőző érveink vannak arra, hogy ezek a pénzügyi alapok az agráriumban és a kohézió területén megmaradjanak, és arra is, hogy intézményrendszerünk állami kézben, nemzeti szuverén érdekkörben legyen.

Szeretnék egy kényesnek tűnő témát szóba hozni, ez pedig a közbeszerzések ügye. Több szempontból is szeretném a parlament figyelmét adatokkal felhívni. Először is 2016-ban Magyarországon 8500-8800 közbeszerzés volt. Hogy mindenki pontosan lássa ezt, ez 2000 milliárd forintot jelent. Tehát 2016-ban Magyarországon 2000 milliárd forint értékű közbeszerzés zajlott, aminek egy része az Európai Unióból visszakapott forrás. A 2000 milliárd forint a GDP több mint 5 százalékát jelenti. Ez részben nagy összeg, részben azért figyelmeztet bennünket arra, hogy amikor azzal vádolnak bennünket, hogy a közbeszerzések kapcsán, fogalmazzunk finoman, egyes emberek nem a jó gazda gondosságával járnak el, a GDP 95 százalékát nem érintő kérdésről beszélünk. A GDP 95 százaléka, hála a Jóistennek, nem a közbeszerzésekből, nem állami megrendelésekből, nem önkormányzati megrendelésekből jön, hanem a szabad piacgazdaság adta keretek közül. Tehát amiről az ellenzéki képviselőtársaim oly sokszor beszélnek, hogy ilyen és olyan visszaélések vannak, ez a GDP 95 százalékát nem érinti, hiszen a közbeszerzés a GDP-nek csupán 5 százalékát kitevő, 2000 milliárdos kérdés. A 8500 közbeszerzési eljárásra 51 ezren jelentkeztek, felhívom mindenkinek a figyelmét. Ez azt is jelenti, hogy egy közbeszerzésre átlagosan 5-6 jelentkező van.

Tehát nem igaz az a vád, hogy az állami pénzek felhasználása kapcsán nincsen verseny, mert az Európai Bizottság vizsgálata alapján egy állami vagy önkormányzati közbeszerzésre tipikusan öt-hat szereplő jelentkezik.

Természetesen megvizsgáltuk azt is, hogy hány olyan közbeszerzés van, amire egy szereplő jelentkezik. 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, az összes közbeszerzés ‑ hasonló nagyságrendekről beszélünk ‑ 30 százaléka esetében egy pályázó volt, magyarul nem nyerhetett más. Ez az arány jelen pillanatban, 2016-ban 16 százalék volt, a felére csökkent azoknak a pályázatoknak a száma és aránya, ahol egy pályázó van, tehát jó eséllyel pályázik arra, hogy ő legyen a nyertes, de az esetek többi részében, 85 százalékban több, átlagosan öt-hat pályázó indult a közbeszerzéseken.

Azt is megvizsgáltuk, hogy hány olyan eljárást indít a magyar állam a 2000 milliárdhoz viszonyítva, amelyben nemzetbiztonsági érdekből vagy más nemzetgazdasági szempontok alapján tulajdonképpen korlátozott verseny érvényesül. Amikor azt mondjuk, hogy nemzetbiztonsági érdek érvényesül, akkor arra gondolok, hogy a rendőrségnek, a hadseregnek, a titkosszolgálatoknak nem szállíthat akárki, tehát csak egy korlátozott verseny zajlik a piacon szereplő minősített cégek között. Amikor beszállít valaki egy minisztériumba, nemzetbiztonsági érdek érvényesül, vagy nemzetbiztonsági adatokat kell adott esetben védeni, akkor is előfordulhat az, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság felmentést ad a nyílt verseny alól. Tehát a nem nyílt eljárásban lefolytatott verseny a 2000 milliárdhoz képest csak 10 százalék, szeretném felhívni a figyelmet. Tehát a 2000 milliárdnak csak a 10 százaléka esetében volt bármilyen kormányzati korlátozó intézkedés a nyílt versennyel szemben az indokolt és törvényileg az Európai Bizottság által irányelvbe foglalt legitimáció mellett. Tehát nem arról van szó, hogy sumákoltunk, hanem az Európai Bizottság által lefektetett irányelv szerint jártunk el, amely lehetőséget biztosít arra, hogy bizonyos kivételes esetekben ne nyílt verseny legyen.

Azt gondolom, ezek az adatok, illetve ezek a tények alkalmassá teszik az előterjesztésünket arra, hogy a parlamentben a választási kampány előtt négy hónappal, a mai délután folyamán még egy értelmes vita legyen. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)