Heti Válasz
Orbán Viktor múlt pénteki rádióinterjújában a trafikpályázatokkal kapcsolatban azt mondta, keresik a jogi lehetőséget, hogy azok a vesztes trafikosok, akik a dohány-kiskereskedelemből éltek eddig, a jövőben is trafikozhassanak. Ennek ellenére hétfőn az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottsága visszautasította azt az MSZP által megfogalmazott javaslatot, hogy júliustól a trafiktörvénynek csupán az egészségvédelmi rendelkezései lépjenek hatályba. Hétfőn Kövér László házelnök nem engedélyezte az MSZP-s Szanyi Tibornak interpellációja elmondását: Szanyi a nemzeti fejlesztési minisztert, Németh Lászlónét interpellálta volna „nem sül le a bőr a képükről?”-stílusban.
Azt mondja, legszívesebben betiltaná a dohányzást. Nem tart a közfelháborodástól, ha sokaktól elveszi az egyik alapvető örömforrást?
Hét éve képviselem ezt az álláspontot. Városunk dohányzói meg is szenvedték, mert 2006-ban az Egészséges Vásárhely program keretében először az intézményekben tiltottuk be a dohányzást, utána a köztereken is.
Hogy alakult a népszerűsége a döntés után?
A nemdohányosok körében emelkedett. Van az országban hárommillió dohányos, akik nem feltétlenül örülnek ezeknek a szabályoknak, de idővel talán belátják, hogy ez értük is történik.
Azért nyugtasson meg, hogy 2014-ig nem akarja betiltani a dohányzást.
Ha rajtam múlna, holnap reggel betiltanám. Még kisebbségben vagyok, de remélem, húsz év múlva az egész nyugati világban tilos lesz.
Egy hete a trafikbotrány lázában ég az ország. Mit rontottak el?
Semmit. Tipikus újságírói túlzás, hogy az ország lázban ég. Tegyen egy próbát Hódmezővásárhelyen, hány embert hozott lázba a trafikjogok kiosztása! Kiderülne, milyen keveseket izgatott fel ez a történet.
A közbeszédet mégis ez uralta. Először sikerült a felszínen tartani egy kormánynak kedvezőtlen ügyet.
Ha az állam jogokat, vagyont osztogat, az mindig érzelmeket és indulatokat vált ki. Egy koncessziós eljárásban, ahol volt tízezer vesztes és ötezer nyertes, rengetegen érzik sértve az egzisztenciájukat. Ráadásul az irigységnek Magyarországon komoly hagyománya van, ahogy az ostobaságnak is. Ha a kettő párosul egymással, sok minden elhangzik. Miközben szó sincs arról, hogy záporoznak a milliók. Ahhoz, hogy egy család dohányárusításból megéljen, két családtagnak alkalmazott nélkül 500 ezer forintot kell keresnie. Ez ekkora nagyságrendű biznisz.
Egy pályázó öt trafikot nyerhetett el. Ahol hozott ötöt a testvér meg ötöt a sógornő, ott már nagyobb biznisz.
Mindössze 120 koncessziós nyertes szerzett öt trafikra jogot a több mint ötezerből. Eredeti koncepcióm az volt, hogy egy család egy, legfeljebb két trafikot kapjon. Az eredményes pályázatok négyötöde esetében az elképzelés megvalósult, de Brüsszelnek az volt az álláspontja, hogy legalább két-három trafikjogot kell adni egy családnak, hogy a vállalkozások életképesek legyenek.
Szombathelyen 40 trafikból 20 négy ember kezén van, akik ráadásul fideszesek. Rengeteg hasonló eset derült ki. Ez nem utal visszaélésre?
Hány ilyen ügyet talált a sajtó?
Körülbelül négyszázat.
Ez kevesebb, mint a koncessziós jogok 10 százaléka. Ezek szerint arról beszélhetünk, hogy egy 90 százalékban problémamentes pályázati eljárást hajtott végre a kormány egy ilyen mértékű átalakítás kapcsán? Ez azért messze áll a botránytól. Az volt a lényeg, hogy a multiktól magyar vállalkozásokhoz, lehetőség szerint kisvállalkozásokhoz kerüljön a dohányárusítás joga. Semmiféle szervezett, országos osztogatás nem történt. A baloldali sajtó talált jó néhány jobboldali kötődésű nyertest, majd a baloldali kötődésű trafikosokat listázták jobboldali orgánumok. Vagyis cigarettát árulhatnak jobboldaliak, baloldaliak, meg olyanok, akiket a politika hidegen hagy. Legfeljebb azt tartom elképzelhetőnek, hogy egyes vállalkozók jobban megszervezték magukat, észrevették a lehetőséget, miközben mások bedőltek a híreszteléseknek, hogy a trafikrendszerből úgysem lesz semmi.
Szekszárdon a Fidesz helyi képviselője, Hadházy Ákos azt mondja, szervezett csalás történt.
Ha jól tudom, Horváth István polgármester az egyeztetés lehetőségét kínálta fel képviselőtársainak egy megbeszélésen, és megkérdezte a véleményüket a helyi pályázókról. Ezt a beszélgetést képviselőtársunk – a bizalom és a párton belüli együttműködés jegyében – hangfelvétellel rögzítette. Ha csupán ennyi történt, abban nem látok kivetnivalót. A pályázatokról nem a polgármesterek döntöttek, hanem a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. világos és méltányos szempontrendszer alapján.
Ha sejtették, hogy ebből ekkora ügy lesz, miért vágtak bele?
Három éve győzködöm a miniszterelnököt, hogy az osztrák mintára szervezett árusítási rendszert be kell vezetni, mert egyedül ez akadályozhatja meg a dohányzás terjedését a fiatalok körében. Ha elsétálunk a legközelebbi hipermarketig, cigarettát minden gond nélkül vásárló tizenévesekkel találkozunk. Mindenki tudja, hogy a jelenlegi törvényeknek nincs visszatartó erejük. Kezdetben azt mondták, az átalakítást nem lehet megcsinálni, mert Brüsszel meg fogja akadályozni. A Nemzetgazdasági Minisztérium egy évig tárgyalt, hogy eloszlassa az aggályokat. Óriási eredmény, hogy megkaptuk az engedélyt. Az ellenfeleink először Brüsszelben próbáltak közbelépni, ahol a kormányt többször bepanaszolták.
Milyen ellenfelekre céloz?
Egyetlen dohánycégről beszélünk, a Philip Morrisról, melynek nincs magyarországi gyártókapacitása, a piac 35-40 százalékát uralja, és súlyosan sérti az érdekeit az, amit csinálunk. Európában egyébként kevés helyen van nemzeti érdekkörben lévő dohánygyártás, nagy és kiskereskedelem. A multicégek mindenhol monopóliumot szereztek. Világosan megüzenték, hogy mindent el fognak követni az új rendszer július 1-jei bevezetésének megakadályozására. Először Brüsszelben lobbiztak, majd a törvény elfogadását próbálták megakasztani, végül politikai lejárató akciót szerveztek.
A Philip Morris áll a támadások mögött? Ez azért meredek…
Korábban sem fukarkodtak. Egyes trafikosok százezer forintot kaptak a cégtől, hogy a cigarettáikat árulják. Több fesztivált – többek között egy nagy látogatottságú, nemzetközi ismertségű budapesti ifjúsági rendezvényt – százmilliós nagyságrendben támogattak. Ismerek jó néhány újságírót, akit kiutaztattak Amerikába. Egy ekkora üzletnél nem számít néhány százmillió forint egy kampányra.
Egy dohánygyárnak nem mindegy, hány helyen árulják a termékeit?
Sérti az érdekeiket, hogy átrendeződik a piac: korábban tíz perc alatt megállapodtak egy hipermarketlánccal termékeik árusításáról. Mindez a független kiskereskedőkkel bonyolultabb lesz. Ráadásul az átalakítástól azt remélem, hogy hosszabb távon csökkenni fog a fogyasztás.
A Continental-tulajdonos Sánta János is rosszul fog járni?
A magyar gyártónak is rosszabb lesz, mert minden cég termékéből kevesebb fog fogyni. A kötelező kereskedelmi árrés 10 százalékosra növelése szintén kedvezőtlen a gyártók és a nagykereskedők számára, mert átlátható rendszert teremt, és a multik rovására garantálja a trafikosok hasznát. A multik a számukra kedves árusítóhelyeket pénzzel motiválták, hogy jól látható helyen legyen kitéve a cigaretta.
Valami mégsem volt rendben, hiszen Orbán Viktor bejelentette: egyetlen trafikos sem veszítheti el a megélhetését.
A Philip Morrisnak köszönhető, hogy Magyarországon alig maradt trafik. A döntően cigarettát árusító trafikok száma nem több kétszáznál. Hódmezővásárhelyen például már rég nincs trafik. Jogos felvetés, hogy ez a legfeljebb kétszáz család ne veszítse el a megélhetését. Azon leszünk, hogy mindenki, aki élethivatásszerűen trafik üzemeltetéséből él, és a boltja forgalmának legalább kétharmadát dohánytermékek adják, jusson árusítási joghoz.
Miért kell egyes falvakban lakóknak húsz kilométert utazni, hogy cigarettát vehessenek?
1417 kistelepülési trafik sorsát kell rendezni a második pályázati körben. Bízom benne, hogy az árrés emelése sok helyen megoldást hoz. Ahol nem lesz jelentkező, ott az állam mobil szolgáltatást fog biztosítani.
Megjelenik reggelente a főtéren a kocsi, és cigarettát oszt?
Valami ilyesmi, bár talán nem minden reggel. Nem nagy baj, ha nehezebb lesz cigarettához jutni.
Vagyis a szolgáltatás nem lesz nagyon jó minőségű…
A trafiktörvény korrekt, mert a hozzáférés lehetőségét mindenkinek biztosítja. Az államnak az ország egész területén szolgáltatási kötelezettsége van.
Eloszlathatnák a kételyeket, ha nyilvánosságra hoznák a trafikpályázatok anyagát.
Ezt meg is fogjuk tenni, miután az összes szerződést megkötöttük a koncesszió nyerteseivel. Addig nem lehet az iratokat nyilvánosságra hozni, ameddig nincsenek aláírt szerződések. Legkésőbb július 1-jén a koncessziós törvény alapján a nyertes pályázat rezüméjét és minden lényeges elemét nyilvánosságra kell hozni.
A közérdekű adatok megismerhetőségét korlátozó törvénymódosítás többek szerint azt szolgálja, hogy eltitkolják a trafikpályázatok tartalmát.
Az irigység mellé ez esetben felzárkózott az ostobaság. Az a törvény jövő márciusban lép hatályba, ráadásul korábban Navracsics Tibor igazságügyi miniszter is aláhúzta, hogy nem változnak érdemben a szabályok, és nem igaz, hogy a jogvédelem szintje csökken. Sokat segítene, ha elolvasnák a törvényeket, amelyekről cikket írnak.
A sajtó érzékenyen reagál a módosításra, mert a munkáját korlátozza. Hogyan lehet – ahogy önök mondják – visszaélésszerű egy adatigénylés?
A közérdekű adatok megismerhetősége demokratikus alapelv. Ugyanakkor lehet olyan kérdéseket megfogalmazni az államapparátus számára, aminek egyetlen értelme a csuklóztatás. Például amikor december 21-én, nyolcnapos határidővel leadnak egy tömeges adatkérést, és minden hivatalnok fénymásolással tölti a karácsonyt.
Az atlatszo.hu portál V. kerületre vonatkozó adatigényléseinek nincs szerepe ebben a módosításban?
Erről most hallok először. Saját polgármesteri praxisomban gyakran előfordult, hogy az ellenzék – helyesen – meg kívánta ismerni az önkormányzat által kötött vállalkozói szerződéseket, ám sokszor indokolatlan mélységig kértek adatokat. Amikor egy magánfél szerződik az állammal, ennek a félnek lehetnek üzleti titkai, amit tiszteletben kell tartani. Ha bármi arra utalna, hogy bűncselekmény történt, mindenki előtt ott a lehetőség, hogy feljelentést tegyen.
Mennyit koptak a trafikügyben?
Ha nem csinálunk semmit, nem koptunk volna. Lelkiismereti kérdés, hogy tennünk kellett valamit, hiszen Magyarországon minden 18. percben meghal egy ember a dohányzás okozta betegségek miatt. Mire való a kétharmad, ha nem döntjük le azokat a tabukat, amelyekről mindenki tudja, hogy le kell dönteni őket? Erre kaptunk felhatalmazást, nem arra, hogy elkerüljük a konfliktusokat, és a népszerűségi görbéket figyeljük.
(Zsuppán András- Facsinay Kinga)