Délmagyarország – Fontos a beruházás, de nem bármi áron mondja a miniszter
Azért nem készítette elő megfelelően a tramtrainberuházást a fejlesztési minisztérium Lázár János szerint, mert úgy volt vele: Lázár miatt így is, úgy is megcsinálják mondta tegnap lapunknak adott exkluzív interjújában a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Vásárhely és Makó térségének országgyűlési képviselője. Az már biztosnak tűnik: ha lesz is tramtrain, legalább másfél évet csúszik az átadása.
Volt már arra példa Hódmezővásárhelyen, hogy hosszú tervezés után egy beruházásból szinte semmi nem lett: drága és különleges élményfürdő helyett egy jóval szerényebb és olcsóbb változat épült meg. Ez lesz a tramtrain sorsa is?
Ott is az volt a kérdés, ami most: fejleszteni kell, de milyen áron? A tramtrain Szeged ötlete volt, tőle vette át Vásárhely. Az első tanulmányt is Szeged készíttette. Nyolcévnyi munka végén állt össze a megvalósíthatósági tanulmány Vásárhelyen, amely a teljes költséget 23,5 milliárd forintban határozta meg. Ez az az összeg, amelynél a beruházás biztosan megtérül. Hódmezővásárhely másfél éve mindent átadott a magyar államnak, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztőnek, a MÁV-nak és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak.
Hogy lehet egy év alatt 10 milliárd forintból 16 milliárd a keret a járművekre, az egyetlen pályázó pedig 23 milliárdos ajánlatot ad?
A kérdés az, hogy az akkori, teljes beruházásra vonatkozó 23 milliárd forintból hogyan lett mára 48,5 milliárd. Tavaly májusban az NFM tett egy előterjesztést a kormánynak, és abban az állt, hogy 13,2 milliárd lesz a pálya-korszerűsítés, és 10 milliárd a járműbeszerzés. Ugyanez a fejlesztési minisztérium idén márciusban 32,5 milliárdos pályaépítésre és 16 milliárdba kerülő szerelvényekre tett javaslatot. Tavaly év végén a kormány hozott egy rendeletet, ami azt mondja, hogy 15 százalékos árkülönbségig az érintett minisztérium dönt, 15 és 30 százalék között a gazdasági tárca, a fölött pedig a kormány nem valósítja meg a beruházást. A fejlesztés igénye nem írhatja fölül a józan gondolkodást.
Konkrétan?
Tíz kérdést írtam össze a fejlesztési minisztériumnak (lásd egyik keretes írásunkat – a szerk.), amelyből az első, hogy egyáltalán támogatják-e ezt a beruházást. Egyszer azt mondják, hogy kevés lesz az utas, nem térül meg, 2017 márciusában viszont javasolják, hogy költsünk el rá 48 milliárdot.
Ez egy kormányon belüli konfliktus?
A fejlesztési minisztérium nem ért velem egyet. Az összegre feltett kérdésemre azt mondják, a közbeszerzés szabályos volt. De ez nem válasz.
Létezik erre olyan magyarázat, amit el tud fogadni?
Meglepne, de várjuk ki. A városnak az az érdeke, magam is azt szeretném, hogy a tramtrain megvalósuljon. De a teljes összeget nem tudom elfogadni.
Akkor nem lesz tramtrain?
Ilyen áron nem. Nem presztízsberuházást szeretnénk, hanem reálisat. Át kell gondolni, újra kell tervezni. Ez egy-másfél éves késést jelenthet.
Az előbb említett rendelet a válasz a kormányzatot ért korrupciós vádakra?
A kormány nem enged meg akármit, és a szabályokat mindenkinek be kell tartania. Nekem hódmezővásárhelyi polgárként sem elfogadható, hogy egy év alatt ennyivel drágább lesz valami. Ez szimbolikus ügy, a kormánynak nemet kell mondania a túlárazásokra.
Mi a különbség a tramtrain 100 százalékos drágulása és a vizes vébé árának állandó emelkedése közt?
Ennek a folyamatnak véget kell vetni. Hozzáteszem, ha az eredeti terveinknél korábban, az idő szorításában vállalkozunk egy világbajnokság megrendezésére, tudnunk kell, hogy többletkiadásokkal járhat. Gyorsan kell építkezni, ez pedig többe kerül. Ilyen esetben a kormány hozhat egyedi döntést, de ebből nem lehet rendszert csinálni.
A tramtrain szerelvények pályázatának eredménye másfél hete megszületett, ezek szerint tudott róla már a szombati cikkünk megjelenése előtt, milyen ajánlatot adtak a szerelvényekre.
Nem. Arról tájékoztattak csak, hogy pénzügyi gondok lehetnek, és hogy emelkedett a keret. De azt már akkor is jeleztem, hogy a beruházás költségei nagyon megemelkedtek, ezek csak keretszámok lehetnek, a cél, hogy ennél jóval kevesebből épüljön meg. A konkrét összeget a Délmagyarországban olvastam szombaton. Az eredményhirdetés és a cikk megjelenése közt engem senki nem keresett, hogy itt valóban komoly gondok vannak.
Mégis az ügyben kiadott hétfői közleményében a Délmagyarországot is felelőssé teszi a történtek miatt (lásd másik keretes írásunkat – a szerk.), ráadásul nemrég szánalmasnak és nevetségesnek nevezte a lapot a vásárhelyi közgyűlésben. Miért nekünk mondja el akkor mindezt a projekttel kapcsolatban?
Az egész beruházás szükségességéről folyt egy vita, döntően a Délmagyarország hasábjain, ahol én tapasztaltam némi elfogultságot. A Délmagyarnak van egy ellenzéki attitűdje…
Kritikus.
Jó, akkor nevezzük kormánykritikusnak vagy városvezetés-kritikusnak, Hódmezővásárhelyen biztosan. A közleményemre adott válaszukban azt írták: utánajárnak, hogy mi történt, nekem is pontosan ez a célom.
Biztosan van elképzelése, mi lehet a háttérben.
Az az érzésem, hogy voltak, akik úgy gondolták, hogy „a projekt ugyan nem áll meg a saját lábán, de Lázár miatt megcsináljuk. Majd eladjuk Lázár nevével a költségvetésnek”. Az NFM közleményének az a legvérlázítóbb része, hogy ha nem fizeti ki az Unió, kifizetheti az állam. Ezt nem tudom elfogadni. Szerintem nem fordítottak rá elég figyelmet, mondván, úgyis meglesz rá a pénz.
Azért áll most bele éppen a Hódmezővásárhelynek annyira fontos ügybe, hogy példát statuáljon?
Van ilyen tervem. Létezik egy határ, amit nem lehet átlépni. Senkinek sem. Ha én nem léphetem át, akkor más se. Ezt tekinthetjük üzenetnek is, minden irányba.
(Szögi Andrea)