Bár a Fidesz sem hibátlan, egyértelmű, hogy Orbán Viktor jobb miniszterelnöke lenne az országnak, mint bármilyen más jelölt – véli Lázár János. A Fidesz–KDNP képviselőjelöltje gyűlöletbeszéd és pártpolitikai csaták helyett együttműködést ajánl a választókörzetében élőknek. A Promenadnak adott interjúban arról is szól, tudna-e tiszta lapot nyitni Márki-Zay Péterrel, reális-e a veszély, hogy az ellenzéki pártok megnyitnák az ország kapuit, és mi április 8-a legfőbb tétje.
A Fidesz februárban vereséget szenvedett az ellenzéktől Hódmezővásárhelyen. Az elmúlt hetek kampányának tükrében mit gondol, megismétlődhet az eredmény most vasárnap?
A választópolgárok döntik el, milyen jövőt szánnak saját maguknak, a városuknak, az országuknak és a nemzetüknek. Nekem ugyanúgy egy szavazatom van, mint másnak. Világosan kell látni, hogy a helyhatósági választások lezajlottak, a polgármestert megválasztották. A Fidesz az eredményt tudomásul vette, az új városvezetőnek gratulált, jó munkát kívánt neki, és mindent támogat, ami Hódmezővásárhely fejlődése szempontjából kedvező. Április 8-án viszont nem polgármestert keresünk, hanem az ország élére választunk vezetőt, miniszterelnököt, aki a teljes magyar nemzetért felelős. Ezzel együtt kétségtelen tény, értelmezni kell, mi történt február 25-én. Én a munkámat tudom ajánlani a választókerületem tizenkilenc települése, így Hódmezővásárhely közösségének is, és a választópolgároktól azt kérem, amellett, hogy az ország miniszterelnökének személyéről döntenek, tegyék mérlegre azt is, amit elvégeztem. Mi, fideszesek nem vagyunk hibátlanok, soha nem is állítottunk ilyet. Én sem vagyok hibátlan, de azt ki merem jelenteni, hogy hatékonyabban képviselem a vásárhelyi emberek érdekeit, mint azok, akik a politikai paletta másik oldalán állnak.
Ön a közösségi médiában csak nemrég kezdett kommunikálni, egyértelműen pozitív hangnemben, amely némileg eltér a Fidesz országos kampányaitól. Mi ennek az oka?
Az első kérdés, hogy egyáltalán kell-e használni a közösségi médiát a politikában, hiszen nem e célból született, ráadásul a Cambridge Analytica ügy óta rendkívül komoly adatvédelmi, adatbiztonsági és véleménybefolyásolási aggályok merülnek fel. Bizonyossá vált, hogy az embereknek óvatosan kell fogadniuk a politikát a Facebookon. Egy egyéni választókerületi képviselőnek két alapvető feladata van: segítséget nyújtani és lehetőséget teremteni. A közösségi média számomra eszköz ahhoz, hogy minél több emberrel kapcsolatba kerüljek, és beszélgethessek.
Az ön által említett február 25-i polgármester-választás kampányában a politikai ellenfeleim Vásárhelyre hozták a pesti pártpolitikát. Pedig a helyi választásoknak, legyen szó akár polgármester-választásról, akár országgyűlési képviselőválasztásról épp ennek az ellenkezőjéről kellene szólniuk: arról, hogyan tudjuk Budapestre, az országgyűlésbe és a kormány elé vinni a helyi ügyeket, az itt élők igényeit. Ehhez viszont szükség van a közösségi médiára is, hiszen az ott kapott kommentek, üzenetek sokszor személyes sorsokról, vállalásokról, véleményekről szólnak. A pozitív kampányt pedig abban a tekintetben tartom különösen fontosnak, hogy április 8-a számomra nem azt jelenti, hogy az országos megosztottságot Hódmezővásárhelyre „importáljuk”, hanem lehetőséget arra, hogy a vásárhelyi ügyeket és problémákat az országos politika szintjén képviselhessem, és megtaláljam rájuk a megoldást. Minél több kommentet, üzenetet kapok ehhez az itt élő emberektől, annál hatékonyabban fogom tudni képviselni az érdekeiket.
Az elmúlt időszakban az egyik legnagyobb hangsúlyt a gazdaság fejlesztése kapta. Többször elhangzott, hogy Hódmezővásárhelyen 2 százalékos a munkanélküliség, amin nagyságrendekkel már nem lehet javítani. Mi a következő feladat a gazdaságfejlesztés területén?
Az elmúlt nyolc év legfontosabb eredményének tartom, hogy az embereknek biztosítani tudjuk a munka lehetőségét. Akinek munkája van, lehetőséget kap egy jobb életre.
Ha munka van, minden van, mert a munka életforma, gondolkodásmód, nem csak jövedelem. A polgári kormány a szociális segélyek osztogatása helyett ebben hisz.
Hatalmas eredmény, hogy míg 2010-ben 3600 regisztrált álláskereső volt Hódmezővásárhelyen, addig mostanra 5-600 álláskeresőt és 3-400 üres álláshelyet tartunk számon, sőt: egy év múlva magasabb lesz az üres álláshelyek, mint a munkakeresők száma. Az elmúlt harminc esztendő során nem dolgoztak ennyien Hódmezővásárhelyen, mint most, erre mindannyian büszkék lehetünk.
Mit tekint a legfontosabb feladatának, ha újraválasztják önt?
A munkanélküliség csökkentése után a legfontosabb, hogy jobb életfeltételeket, életkörülményeket alakítsunk ki Hódmezővásárhelyen, Makón és a további tizenhét településen. A bérek növelése ebben kulcsfontosságú kérdés. Tavaly 11 százalékos reálkereset-növekedés volt, most az első negyedévben 13 százalékos, a makói, illetve hódmezővásárhelyi vállalkozók pedig arról számolnak be, hogy a következő három-négy esztendőben 30-40 százalékos béremelést terveznek. Azon fogok dolgozni, hogy minél több jövedelemhez jussanak a térségben élők, és látványosan fejlődjenek a körzetem települései, hiszen nagyon sok a hátrányos, nehéz helyzetben lévő közösség.
Hogyan képzeli el az együttműködést az ön ellen egyre durvább eszközökkel kampányoló hódmezővásárhelyi polgármesterrel?
Egyedül senki sem tud békét kötni, ahhoz kell a másik fél is. Egyelőre viszont sajnos azt tapasztalom, hogy az ellenfeleim a február 25-e előtti kampányukat folytatják továbbra is, egy személyeskedéstől sem mentes kampányt Lázár János, Orbán Viktor és a Fidesz ellen. Mi a pártpolitikai viszálykodás helyett együttműködést ajánlunk a városért és a Dél-Alföldért. Ha képviselővé választanak, az együttműködést fogom keresni mind a 19 polgármesterrel. Az elmúlt években is jól dolgoztunk együtt, számos olyan eredményt értünk el, amelyek a közös munka gyümölcsei.
Amennyiben elnyerem a választók bizalmát, az én feladatom, hogy jelentkezzem a polgármestereknél, és megkérdezzem, miben tudok segíteni.
Ideje van a versengésnek és ideje van a kooperációnak, április 8-át követően pedig ez utóbbi jön el. A vásárhelyi és az Orbán Viktor mellett töltött tanulóévek alatt elég tapasztalttá váltam ahhoz, hogy ne legyen bennem sértettség azért, mert egy-egy polgármesterrel nem értünk egyet politikai kérdésekben.
Márki-Zay Péterrel is lehet tiszta lapot nyitni mindazon személyeskedő támadások után, amelyek a részéről most már nap mint nap elhangzanak?
Miért ne lehetne? Hódmezővásárhelyen élek, és amíg közügyekkel foglalkozom, mindig azt fogom keresni, hogyan lehet jó Hódmezővásárhelynek. Ennek érdekében
kész vagyok arra, hogy tiszta lapot nyissak bárkivel. Előbb vagyok vásárhelyi, mint fideszes.
Alapelvem, hogy a helyi közösségeknek kell megfogalmazniuk, hogyan tehetjük jobbá az adott településen lakók életét, én pedig a megvalósításban segítek a helyi vezetőknek, pártállásra való tekintet nélkül. Remélem, április 8-a után a településvezetők abbahagyják az országos politizálást, és azzal foglalkoznak majd, amire esküt tettek: a helyi emberek képviseletével. Kíváncsian várom a terveket és az elképzeléseket, amelyek jobbá teszik a közösségeket. Ha megkapom a választóktól a bizalmat, minden településvezetőnél jelentkezni fogok, hogy segítsek a helyi tervek megvalósításában.
Mit gondol arról, hogy Márki-Zay Péter Horn Gyula titkárságvezetőjét alkalmazza a Hódmezővásárhelyi Polgármesteri Hivatal kabinetirodájának felállítására, illetve vezetésére?
Nem szólok bele egy polgármester személyzeti politikájába sem. Mint hódmezővásárhelyi polgári, konzervatív, jobboldali, nemzeti gondolkodású sőt, nemzeti radikalizmusra hajló ember viszont rendkívül aggasztónak tartom a jelenséget. Nem tudom, mit tud ez a hölgy, amit a 44 ezer vásárhelyi közül senki, és nem értem, miért kell a helyiek helyett budapestiekkel feltölteni a hivatalt, de ez a városvezető dolga. Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, hogy Baranyi Mária az 1970-es, 80-as években a Belügyminisztérium állományában tevékenykedett a III-as főcsoportfőnökségnél, majd Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnöke lett helyettes államtitkárként, és nemcsak ő tartotta magát politikai véleményformálónak, de környezete is akként jellemezte. 2002 után Gyurcsány Ferenc szolgálatába állt, számos botrányt okozó müncheni főkonzul lett, az utóbbi időben pedig egy amerikai zsidó közösség budapesti rezidense. Hódmezővásárhely egy nemzeti elkötelezettségű, nyakas város, ahol az ilyen életrajz bizony kérdéseket vet fel. A locsolkodás közben arról faggattak az emberek, miért van szükség ilyen munkatársra a városházán? Mi a feladata – hiszen az életrajzából is látható, hogy egész életében feladatot teljesített –, ki adta neki a feladatot, ki és miért küldte ide? Nem én tudok felelni ezekre a kérdésekre, a válaszok pedig – vásárhelyiként – engem is nagyon érdekelnek.
Tud-e akkor arra felelni, hogy valóban az életét kockáztatja az, aki ma bemegy a vásárhelyi kórházba, ahogyan azt a település polgármestere hangoztatja?
Ilyet az mond, aki még soha nem járt a vásárhelyi kórházban. Nem szokványos, hogy egy hódmezővásárhelyi polgármester megtámadja a város kórházát, nem sok példát láttunk erre az elmúlt száz évben. Bár egy kezdő polgármester útkereső lépéseivel szemben türelmesnek és megértőnek kell lenni, de ez hibás és veszélyes megjegyzés volt, mert gyűlöletet kelt. Valóban a hódmezővásárhelyi egészségügyi dolgozók lesznek a következő gyűlöletkampány alanyai? Ez azért veszélyes, mert a magyar egészségügyben vannak ugyan hibák, de a vásárhelyi orvosok és nővérek mindent megtesznek a betegekért.
Nagy felelőtlenség, hogy egy politikus éket akar verni orvos és beteg közé, meg akarja bontani a gyógyításhoz szükséges bizalmat, és az egészségügyi ellátórendszer ellen hergel. Az egészség mindannyiunk legféltettebb kincse, semmiféle választási kampány vagy nagypolitikai megfontolás nem lehet olyan fontos, hogy kockára tegyük.
Ez az uszító beszéd méltatlan a város polgármesteréhez, akinek mindig a helyi kórház mellett kell állnia. Semmiféle politikai számítás, a politikai ellenfelek legyőzése sem érhet annyit, hogy egy városvezető besározza saját kórházát, ami ráadásul jól működik. Ebben a helyzetben valamennyi vásárhelyi polgárnak ki kell állnia a kórház, az orvosok és a nővérek mellett. Nem hagyhatjuk, hogy a vásárhelyi kórház a politika túsza vagy áldozata legyen!
A kampányfinisbe fordulva mit gondol az ellenzéki összefogásról és az ellenzéki jelöltekről?
A politikai ellenfelek dolga, hogyan rendezik be a saját életüket és térfelüket. Az embereknek azt kell mérlegelni, mi jó nekik, a városnak, a helyi közösségüknek, és mi jó az országnak. Április 8-án arról döntünk, ki vezesse az országot. Őszintén meg vagyok győződve arról, hogy Orbán Viktor jobb miniszterelnöke lenne az országnak 2018–2022 között, mint bármelyik kihívója. Ha az ellenzék, az MSZP, a Jobbik, a DK és az LMP közösen alakít kormányt, kormányozhatatlanná válik az ország, aminek beláthatatlan következményei lesznek a gazdaság fejlődésére, a munkahelyek megtartására és a bevándorlásra nézve. Egy működésképtelen, az érdekek és a viták hálójában vergődő kormány alakulna, amely képtelen lenne megvédeni az országot a bevándorlással és a nyugati gazdasági érdekekkel szemben.
A kormánypártok kampányának középpontjában a migráció áll, miközben a választópolgárok 2015 ősze óta gyakorlatilag nem látnak Magyarországon illegális bevándorlót, ráadásul most már az ellenzéki pártok is azt állítják, hogy nem bontanák le a kerítést. Hogyan lehet az embereket ebben a helyzetben mégis meggyőzni arról, hogy „a bevándorlás kérdésében csak egyszer lehet hibázni”?
Nyolcéves országos politikai munkám során megtapasztaltam, hogy a migráció lesz a következő tíz év legfontosabb európai és hazai politikai kérdése, függetlenül attól, ki van kormányon. A helyzet most azért konszolidált, mert a Fidesz felépítette a kerítést. Ha nincs határzár, akkor jönnek a migránsok, és egy részük itt is marad. Számolni kell vele, hogy nyugat felől jön a kötelező szétosztás, dél és kelet felől pedig megindulnak a bevándorlók. Nagy csatában állunk, Európa nyugati fele bevándorló közösségekké akarja változtatni Európa keleti felét, az a kérdés, engedünk-e a nyomásnak. Bécsben megtapasztaltam, ha bejönnek a bevándorlók, az integrációjuk és a felzárkóztatásuk tömegesen lehetetlen vállalkozás. Most kell döntenünk, mert most még van lehetőségünk nemet mondani. Minden attól függ, hogy bevándorlásellenes politikai szereplőket bízunk-e meg a kormányzással, vagy olyanokat, akik a bevándorlás kérdésében semlegesek, netán bevándorláspártiak. Ne legyenek illúzióink, ha a jelenlegi ellenzék kerül hatalomra, az ország kapui előbb-utóbb megnyílnak, és lebontják a kerítést, lassanként pedig eljutunk oda, hogy nekünk, emberöltők óta itt élőknek kell alkalmazkodnunk az új tömegek kultúrájához, szokásaihoz. Történelmi döntés előtt állunk, ha a választás után alakuló kormány enged a nyomásnak és beengedi a bevándorlókat, egyetlen azt követő kormány sem lesz képes a folyamatot megállítani, vagy visszafordítani. Magyarország örökre megváltozik.